Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › június 11.
1989  1990
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Nyílt levél az MSZMP Központi Bizottságához

"Az MSZMP Tolna megyei bizottsága 1989. június 10-i ülésén különös gondot fordított a párt belső helyzetével kapcsolatos kérdések elemzésére. Tette ezt azért, mert párttagságunkat aggodalommal tölti el a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság tagjai, a párt vezetői közötti egyre nyilvánvalóbbá váló ellentét."
SZER:

A legfiatalabb 1956-os kivégzett

"Őt 1959. március 21-ikén kivégezték államellenes összeesküvés miatt. Összesen 14 pontban találták bűnösnek őt, és sajnos az ítéletet végre is hajtották annak ellenére, hogy az elkövetett dolgok 16-17 éves korban kerültek sorra. 1956-ban a forradalmi események hatására lekerült valahogyan a Széna-térre és ott összebarátkozott olyan emberekkel, mint Szabó bácsi és sokan mások, akiket én ugyan nem ismertem. Forradalmárt csínáltak belőle, hogy ezt egy életre úgy elhatározta, eltökélte, hogy ezekkel az emberekkel végig fogja csinálni. Ők úgy vallották, hogy a szabadságért és Nagy Imréért harcolnak. - Péter ekkor 15 éves."

A legfiatalabb 1956-os kivégzett

München, 1989. június 11. (SZER, Zene-szó) - Győri Béla
beszélget Mansfeld Péter testvérével, Mansfeld Lászlóval. Az interjú
rövidesen megjelenik a Halottaink című könyvben, a Katalizátor Iroda
gondozásában.

    Győri Béla első kérdése arra kereste a választ, vajon milyen
dokumentumok maradtak Mansfeld Péter után? A felelet:

    - Ez az élet olyan rövidre sikerült, hogy sok dokumentumot nem
tudtam összeszedni. Azonkívül a vele kapcsolatos hivatalos papírokat
sohasem láttuk. Őt 1959. március 21-ikén kivégezték államellenes
összeesküvés miatt. Összesen 14 pontban találták bűnösnek őt, és
sajnos az ítéletet végre is hajtották annak ellenére, hogy az
elkövetett dolgok 16-17 éves korban kerültek sorra.

    1956-ban a forradalmi események hatására lekerült valahogyan a
Széna-térre és ott összebarátkozott olyan emberekkel, mint Szabó
bácsi és sokan mások, akiket én ugyan nem ismertem. Forradalmárt
csínáltak belőle, hogy ezt egy életre úgy elhatározta, eltökélte,
hogy ezekkel az emberekkel végig fogja csinálni. Ők úgy vallották,
hogy a szabadságért és Nagy Imréért harcolnak.

    - Péter ekkor 15 éves.

    - 1941. március 10-ikén született, tehát tényleg egy serdülő
kamasz, aki oda lekerült és kis feladatokat kapott. Fegyver nem volt
a kezében. Naponta hazajárt, élelmet hozott a ház lakóinak, mindenki
szerette, semmi gond, semmi probléma nem volt vele.

    Tudjuk, hogy a forradalomnak mi lett a vége. Péter elkezdett
újból tanulni és egy idő múlva gondok kezdtek vele lenni. Tanulmányi
eredménye romlott, a rendőrség is megjelent nálunk olyan címmel,
hogy valamit eltulajdonított a munkahelyéről. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 1. folyt.

Ő egy későbbi beszélgetésünk során azt mondta, hogy ő ezt nem
vette el, hanem az egyik munkatársa adta oda neki azzal a
feladattal, hogy hozza ki. Nagyon szolgálatkész fiú volt egyébként
mindenféle szempontból. És majd ő eljön érte. Bizonyos fúrófejekről
van szó. Akkor nem a kolléga jött el, hanem a rendőrség, és ő attól
a perctől kezdve megbélyegzett emberré vált. Én beszélgettem vele és
kérdeztem tőle: Péter, hát miért csináltad ezt az egészet? Tudod,
hogy a mamának is kellemetlenséget okozol, a családnak is? És akkor
ő azt mondta, hogy őt figyelmeztette az egyik tanára, hogy az
1956-os Széna téri események miatt neki be akarnak tartani és a
fúrófejeket nem ő vette el, hanem ez tulajdonképpen egy becsapása
volt neki. Én úgy éreztem, hogy ettől perctől kezdve a testvérem
megzavarodott. Agresszívvé vált és - mi most már tudjuk - később
fegyvereket is elővettek.

    - Ez a fegyverhistória hogy volt?

    - Úgy volt, hogy az utcánkban, a kórházban volt egy idős
kommunista: Somló Rezső bácsi, Komócsin Zoltánnak az apósa. Tudjuk,
hogy milyen beosztásban volt 1956-ban és utána is. Ő kért meg
bennünket, fiatal gyerekeket, hogy a környékben szétszóródott
rengeteg fegyvert szedegessük össze. Azt el is kezdtük elég sokan,
aztán sokan kimaradtak. Gondolom, a szülők eltiltották a gyerekeket
ettől a művelettől. Én azért hagytam abba, mert én utálom a
fegyvert, még egy csúzlim, még egy bicskám sem volt soha az életben.
A Péterék viszont gyűjtögették tovább. Eljutottak többek közt a
Piros László volt belügyminiszter villájába is.

- Ez mikor történt? - így a következő kérdés. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 2. folyt.

- Ez 1957 körül volt már. A villába nem kellett behatolni, mint
ahogy itt a vádirat alapján is őt ezért súlyosan elmarasztalták,
mert oda gyerekektől kezdve boldog-boldogtalan bejárhatott és
géppisztolyok, fegyverek voltak az udvarban széjjelszórva. Én azt
nem tudtam, hogy a testvérem ezekből a fegyverekből is megtart
magának, sőt kátránypapírba csomagolva el is ássák maguknak, de hogy
milyen céllal, azt nem tudom. Idáig tudom azt, hogy mi történt vele,
mert utána én - na itt van még egy kis dolog - nekem is a
személyemet belekeverték egy kicsit ebbe a témába, hogy én
röplapokat adtam oda a testvéremnek, hogy sokszorosítsák. Én ilyet
soha nem csináltam.

    Itt ellentmondás van egyébként a periratban is, mert amikor a
vádbeszéd elhangzott, akkor még nem is ejtették szóba ezt a témát.
Utána viszont mikor már a fellebbezést, hogy úgy mondjam
elutasították, akkor pedig előkerült újból.

    - A maga személye is?

    - Igen. Minden egyes pontot - akár logikusnak tűnt, akár nem -
felhasználtak erre a célra, hogy minél súlyosabb ítéletet kapjon.

    - Mikor tartóztatták le a gyereket?

    - 1958-ban azt hiszem. Igen, úgy valahogy.

    - Hogyan emlékezik vissza?

    - Én nem emlékszem rá vissza, Ők szökésben voltak akkor.

    - Hogyhogy szökésben? Hova akartak menni?

    - Hogy hova akartak menni, azt én nem tudom pontosan, de
összetalálkoztam a Baranyai utcában pár évvel ezelőtt az egyik
nyomozóval, aki akkor ebben az ügyben nyomozott és felhívta a
testvérem figyelmét arra, hogy vigyázzanak nagyon magukra. És inkább
disszidáljanak, menjenek ki Nyugatra. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 3. folyt.

Lehet, hogy volt ilyen szándéka, gondolom, hogy ehhez kellett
nekik az egyenruha. Az Árvácska utcában lévő osztrák követség előtt
posztoló rendőrt elvitték, kényszerítették, hogy szálljon be egy
Warszavába, amit a testvérem vezetett, elvitték őt Adyliget felé,
úgy tudom, hogy a ruháját, azt hiszem nem vették el, a fegyverét
elvették.

    Azt hiszem, inkább rendőrruhára lett volna nekik szükségük, de
az autóban a rendőr mondta, hogy két gyereke van és hogy ne bántsák
őt, erre lekísérték a buszmegállóig - ezt is csak az újságból tudom
- és felültették a buszra és elküldték haza.

    Úgyhogy ilyen bonyolult dolgok voltak, amiről én is most csak
úgy, újságokon keresztül értesülök. Lényeg az, hogy mondom a kezdő
momentum az volt, hogy a testvéremet elkezdték piszkálgatni az
1956-os dolgokért és megkeveredett a gyerek teljesen. Társakat
szerzett magának, volt osztálytársait, akik belementek ezekbe a
dolgokba.

    Hogy most ő vitte bele, vagy maguktól mentek, azt én nem tudom
megmondani. Lényeg az, hogy a testvérem egy olyan erős akaratú fiú
volt, hogy hatott a fiatalokra. Ez az igazság.

    - Mikor értesültek arról, hogy a testvére benn van a börtönben?
- kérdezi Győri Béla. Mansfeld László így folytatja:

    - Édesanyám eltitkolta előlem és nagyon-nagyon titkolt előlem
mindent mindig. Úgyhogy erre anyám tudna választ adni. De sajnos őt
nem tudom megszólaltatni, mert kórházban fekszik jelenleg és
lebénult mind a két lábára és ha a fiáról hall, rögtön sírva fakad
és nem szabad őt ilyesmivel zaklatni.

    Egyébként most is néztük a március 15-iki eseményeket a
televízióban és úgy gondolom, ennek a hatására kaphatott
agyérgörcsöt és jelenleg mind a két lábára lebénult. Úgyhogy ilyen
dolgokkal őt zaklatni nem szeretném. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 4. folyt.

- Teljesen érhető. Hogyan folytatódott tovább a történet?

- Így volt a tárgyalás. Az édesanyám volt a tárgyaláson.
Kihirdették az ítéletet, ami úgy történt, hogy először
életfogytiglant kapott a Péter, a társait most nem sorolom.

    - Miért, hány vádlott volt ebben a perben?

    - Öt, vagy hat vádlott volt. Péter osztálytársai, részben
környékbeli fiúk.

    - Szóval mind gyerek?

    - Gyerekek. Mind egykorúak voltak. Kivéve egy, a Blaski József,
aki valamivel idősebb volt.

    Az elsőrendű vádlott volt a Blaski József, a másodrendű vádlott
volt a testvérem. De a bíróság azon a címen, hogy ő volt a személyi
irányító és a megnevelésére semmi mód nincsen, így hát úgy döntöttek
az elsőfokú tárgyaláson, hogy 15 évet kap. Azt kevésnek találták, és
akkor volt az a 34-es, vagy nem tudom hányas rendelkezés, hogy
fiatalkorúan elkövetett dolgokért ki lehet végezni. Hát éltek ezzel
a lehetőséggel.

    A tárgyaláson kimondták a halálos ítéleteket, elmondta a dr.
Vágó Tibor a vádbeszédet, még hozzátette, hogy tekintettel arra,
hogy fiatalkorúakról van szó, ez semmit nem jelent. Akár
munkásgyerekek, vagy munkáscsaládból származnak, mert ez a
társadalomra olyan nagyfokúan veszélyes, amit ők csináltak, hogy
ezért sajnos ilyen súlyos büntetéseket kell kiszabni.

    Megtörtént a fellebbezés. Ami úgy történt meg, hogy az ügyvédje
egy kézzel írott beadványt adott. Ez nem került az Elnöki Tanácshoz,
mert ez a bíróság összeülhetett kegyelmi tanáccsá, ami annyit
jelentett, hogy bementek egy másik szobába öt percre, utána kijöttek
és megerősítették. Szóval nem volt kegyelem. Az ítételetet végre
kellett hajtani. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.

Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most
már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam.

    - Hány éves volt akkor Mansfeld Péter?

    - A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és
egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk
értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk
elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak,
hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal,
szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem
innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a
csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól
beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem
tudom.

    Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk
vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva
megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es
parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen
parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem
láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk
mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk
oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem
lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a
sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni.

    Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy
gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat.

- És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 6. folyt.

- Hát egy érdekes esetet el tudnék mondani. Rózsadombon laktunk.
Én kinn a kertben a rózsákat gondozgattam, amikor kétszer-háromszor
fel-le járkált egy férfi és utóbb megszólított. Megkérdezte, hogy
ismerem-e Mansfeld Lászlót. Mondom: igen, én vagyok az. Azt mondja,
hogy ő egy üzenetet hozott a testvéremtől, a börtönből. Együtt volt
vele egy ideig és sokat beszélgetett vele.

    Na meg előtte elmondta, hogy nagyon sokszor megverték őt
kegyetlenül. Kétszer meg is szökött a Fő utcából, úgyhogy gondolom,
hogy ezt nem jutalmazták a vizsgálói. És Péter érezte, hogy valami
baj fog vele történni. Hogyha a legkomolyabb baj történne vele -
Péter azt mondta, és ez volt az utolsó üzenete -, hogy minden ember,
akit kivégeznek - ő akasztásra nem gondolt, hanem golyó általi
halálra, hiszen katonai ruhában vitték őt a bíróságra is, holott
soha nem volt katona - azt üzente, hogy úgy hallotta, mielőtt meghal
valaki, egy halálraítélt, akkor valamit szoktak mondani.

    Most már itt, a Rajk-perkben is olvastam, hogy az egyik ezt
kiáltotta, hogy éljen a haza
A másik azt, hogy éljen a kommunizmus

Mit tudom én. A testvérem azt üzente, hogy éljen Magyarország, éljen
a haza és szeretlek édesanyám


    Ez volt az utolsó üzenete. Hogy ezt el tudta mondani, vagy nem,
azt nem tudom. De hogy így érzett, az biztos.

    - A maguk sorsa hogyan folytatódott tovább? - hangzik Győri Béla
utolsó kérdése.

    - A mi sorsunk úgy folytatódott, hogy nagyon szomorúak voltunk.
Most is azok vagyunk. Dolgoztunk becsületesen ugyanúgy, mint
azelőtt. Minket soha rendszerellenesen az édesanyánk nem nevelt.
Mindig arra tanított, hogy az adott szónak súlya legyen. Őszinték
legyünk és becsületesek. (folyt.)


1989. június 11., vasárnap


Vissza »


- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 7. folyt.

Hát ezt majd a történelem fogja eldönteni, hogy mennyire
becsületes volt a bátyám és hogy mit csinált, és hogy kiért, mert ő
Nagy Imrét és a Széna térieket nagyon szerette. Ő meg is mondta,
hogy ő ezt vállalta. Erre az esküjét adta és ő ehhez tartja magát.

    - Eddig tehát az interjú Győri Béla és Mansfeld László
beszélgetése.

    A kivégzett Mansfeld Péter valószínűleg nem tudta felmérni,
mekkora történelmi jelentősége volt azoknak az októberi napoknak, de
halála így is, úgy is értelmetlen halál marad. A megtorló hatalom
cinizmusát jelzi, hogy nagykorúságáig börtönben tartották, s csak
utána kísérték a bitó alá.

    A napokban temetik a forradalom miniszterelnökét Nagy Imrét és
társait. A harang azonban Mansfeld Péterért is szól. Érte és a
forradalom összes ismert és névtelen áldozatáért. +++


1989. június 11., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

"- Szeretném megkérni a Telesport műsorvezetőjét, hogy mondja be, mikor kezdődik a tenisz folytatása? Köszönöm. - 295-871-ről beszélek Alex Tamás vagyok, és a Napzártában a Hanglemez igazgatójához. Gondolom, ha lehallgatják, Napzárta előtt még felhívhatnának, és akkor elmondhatnám kérdésemet. - ,Telesportra panasz a foci és a teniszre vonatkozóan /kb. lo jelzés/ (MEGJEGYZÉSEM: - és azt hiszem mindannyiunk nevében, érdekében teszem, A.leírtakért felelősséget, sem telefonszám, sem szövegben nem vállalok, "talán"-ra irtam őket. Ha nem javul a hangminőség nincs értelme annak, hogy az a fontos, hogy nyoma legyen jelszónak.) Köszönöm. Farkas Magdi."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD