Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › június 07.
1989  1990
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Állásfoglalás a nyugdíjak igazságosabb megállapításáról

"Vizsgálják felül a kirívóan magas összegű nyugdíjakat és csökkentsék különösen azon személyek nyugdíját, akik úgymond munkásmozgalmi tevékenységük jutalmául kaptak teljes fizetéssel nyugdíjas státust. A jövőre nézve is határozzák meg a nyugdíjak felső határát, és ezzel együtt lényegesen emeljék a létminimum körüli és alatti nyugdíjak összegét. A nyugdíjak reálértékének megőrzése érdekében évente meghatározott konkrét összeggel emeljék valamennyi nyugdíjas járandóságát."
SZER, Magyar híradó:

A Munkásőrség csökkentése

Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának ülésén jelentette be Dósa István, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese, hogy szeptember elsejéig 30 százalékkal csökkentik a Munkásőrség állományát.

SZDSZ vezetők nyilatkozata

(Kasza László)
München, 1989. március 25. (SZER, Gondolatforgató) - A múlt
vasárnap bedobta nyilvánosan is kalapját a politikai arénába a
Szabad Demokraták Szövetsége. A Corvin moziban tartott
konferenciáján bejelentette, hogy indulni kíván az 1990-re, tehát a
jövő esztendőre tervezett parlamenti választásokon.
    
    Vajon mit jelent ez a szervezet életében, hogyan tovább, SZDSZ?
    
    Erről kérdeztem a szövetség négy vezetőségi tagját: Solt Ottíliát,
Magyar Bálintot, Tamás Gáspár Miklóst és Pető Ivánt.
    
    Új szakasz kezdődik ezzel most az SZDSZ-ben, Solt Ottília?
    
    - Nem látom ezt annyira újnak, ezt a szakaszt, hiszen azt, hogy
belépünk a politikai arénába, már megalakulásunkkor hirdettük, és
nem is tartom ezt egy olyan szimbolikus nagy aktusnak, ezt a
mostani kongresszust, ami ráadásul nem is fejeződött be, hiszen két
fordulós. Úgy gondolom, hogy elég folyamatosan haladunk egy
bizonyos úton, aminek ez egy fontos, de nem ugrásszerű lépése, és
azt gondolom, hogy - hogyan tovább? - Ugyanígy. Ugyanígy, szívósan
küzdeni azért, hogy ismerjék az álláspontunkat, ismerjenek
bennünket, minél több embert nyerjünk meg annak az
elkötelezettségnek, amit vallunk, és kis lépésekben befolyásolni.
    
    - De, te egyetértesz ezzel, Magyar Bálint? Valóban lehet mindent
úgy tovább csinálni, ahogy eddig? Nincs szükség valami váltásra?
    
    - Azt hiszem valamilyen mértékben mégiscsak váltáshoz érkeztünk,
mert minden egyes siker paradox módon egy-egy válságot jelent. Én
szerintem újjá kell gondolni, újra kell gondolni, milyen a helyzet,
hogyan folytatjuk, ha a Hálózatból az átalakulás során váltásra
leszünk kényszerítve. Én úgy érzem, hogy valamilyen módon ezzel még
most is adósok vagyunk. Nem azért, mert bejelenteném, hogy a
választásokon indulunk, hiszen azért vagyok. Hanem inkább azért,
mert olyan tömegű munka vár erre a szervezetre. A kiépítendő
kapcsolatok olyan sok szinten, olyan sok szálon kell, hogy
folyjanak, amely a korábbi pár tucat embertől igazán mozgalmi-
szervezeti keretekben nem nagyon várható tovább.
    
    Egyszerre kell professzionalizálódni, valamilyen módon egy
pártszerű tevékenységet felvállalni, és egyszerre kell a
hagyományos pártalakulatoknak a hibáit elkerülni, ellenszenves
vonásait megpróbálni nem kifejleszteni magunkban.
    
    Ennek talán egyik feltétele az, hogy minél több embernek tudjunk
szerepet találni ebben a szervezetben. Olyan szerepet, ami nem
uniformizált szerep, hanem ezeknek a testére szabott. Ennek talán
az első lépése, vagy az egyik lépése lehetett már maga a programnak
megszületése, és - ellentétben más pártprogramokkal -,
személyesítése, megjelölése annak, hogy egyes részeit kik írták,
kik működtek közre benne, és az az elhatározás, ami arra irányul,
hogy ez a program egy nyitott program legyen, amiben újabb és újabb
témák megírására újabb és újabb embercsoportok kérendők fel és
vonandók be a munkába, ez szintén ezt szolgálja.
    
    Nagyon fontosnak érzem azt, hogy a szerepeknek a sokszínűségét
tudjuk felkínálni. Az emberek irtóznak attól, hogy militáns
politikai szerepekbe legyenek kényszerítve és ilyen szerepekbe
legyenek bevonva, vagy odavonzva a politikai alakulatokhoz. Ez az
irtózás ez elég általános közhangulat és volt egy pár hónappal
ezelőtt is. Hogy ez a mi esetünkben némileg kezd oldódni, az
valószínűleg annak köszönhető, hogy talán el tudjuk oszlatni ezt a,
azokat a félelmeket, hogy egy politikai párttal való kapcsolat ez a
személyiség feladását követelné meg.
    
    Úgy érzem, hogy akkor tudunk valóban hatékonyak és erősek lenni,
hogyha mindenkit a saját személyiségének megfelelő módon hagyunk
érvényesülni egy ilyen mozgalomban.
    
    - Miután Magyar Bálint részben ellentmondott Solt Ottíliának,
gondolom a fair az, hogy ha most neked még egyszer lehetőséget
adunk a válaszra.
    
    Solt Ottília: - A párttá alakulás válságát hangsúlyozza, ami új
szerepek bevonását, az újak és régiek új kapcsolatának az
újragondolását feltételezi.
    
    Azt gondolom, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk ebben a
folyamatban, mint bárki más a palettán, talán az MDF-et kivéve.
    
    Éppen azért, mert akármilyen picike mozgalom is volt, vagy
mozgalmak - hiszen legalább kettő:: a reform- és radikális
reformértelmiség laza mozgalma és a demokratikus ellenzék laza
mozgalma a két fő forrás -, mégis egy 10 éves folyamat van
mögöttünk és ez most nagyon gyümölcsözik.
    
    Egy volt kapcsolat, eddig is egy közszintű kapcsolat a szélesebb
társadalomnak egy nagyon pici része, de mégis egy önként hozzánk
csatlakozott csoport és a szellemi vezérkar között, és ez nagy
előnyöket biztosít jelenleg, különösen ha megnézzük, hogy mi folyik
a többi pártokban, ahol ez a szerves fejlődés nem volt meg.
    
    - Már ne haragudjatok, de én mégis csak tovább hezitálnék ennél a
helyzetváltozásnál, vagy nem változásnál. Kössük hát most
személyekhez. Ugye eddig számotokra, ki tudna arról többet beszélni
mint én, csupán személy szerinti áldozatot jelentett az, hogy részt
vettetek a független mozgalmak munkájában, a demokratikus
ellenzékben, szamizdatban, stb. Áldozatot jelentő veszélyekkel
járt. Hát most mégis csak megváltozott szerintem úgy a helyzet,
hogy most valami mást is jelenthet. Jelenthetné például azt, hogy
valamelytek képviselő lesz vagy valamelyik tagja ennek a pártnak
képviselő lesz.
    
    Tamás Gáspár Miklós: Ám ez egy nagyon megváltozott helyzet.
    
    Elsősorban azt hiszem, hogy a dolog lényege az, hogy eddig, ha
valaki elhatározta, hogy részt vesz a hatalomban, akkor
elbúcsúzhatott tisztességes barátaitól és mindenki tudta róla, hogy
egy hétpróbás gazember.
    
    Ma, hogy ha valakinek az a véleménye, hogy a hatalomban részt kíván
venni, akkor azt kérdezik meg tőle, hogy melyik párt színeiben? Hát
ez egy döbbenetes különbség. Ugyanis nem arról van szó a hatalomban
részvételnél, hogy most valaki eladja magát, hanem arról van szó,
hogy azonkívül természetesen érvényesíti a saját egyéniségét és
akár a saját szereplésvágyát, és érdekeit, sőt netán hatalomvágyát.
    
    Ezt olyan eszmék, elkötelezettségek, ideálok, programok jegyében és
nevében teheti meg, amely programok lehetővé teszik számára, hogy a
hatalom vágya ne váltsa ki a közvéleménynek az undorát.
    
    Tehát a hatalomnak a kommodációja változott meg. A demokratikus
hatalom és az abszolisztikus diktatórikus hatalom pontosan abban
különbözik, hogy azáltal, hogy valaki parlamenti képviselő kíván
lenni, sőt, uram bocsá!, miniszter kíván lenni egy demokratikus
állam kormányában, ezáltal egyfajta konszenzust képviselhet.
    
    Na, most egy olyan diktatúra, amelyet bizonyos fokig még elismernek
is, ott a diktatúrában való részvétel eleve egy negatív morális
megítélésnek teszi ki magát még akkor is, hogy ha a hatalomnak ez a
résztvevője tulajdonképpen ezt meg azt jól tesz, sőt akár a nép
érdekében. Tehát a legitimációja a hatalomnak az egy döntő kérdés.
    
    Azt hiszem, hogy ez megváltozik, és fogunk látni a közeljövőben
olyan ambiciózus embereket, akik szerepre, sőt hatalomra törnek és
akiket ezért nem kell utálnunk.
    
    - De, ennek aztán persze ugye személyes következményei is vannak.
    
    Személyes következmény az, hogy eddig egy testület állt a
mozgalmak, a szervezetek, szövetségek élén. Vonatkozik ez éppen úgy
az SZDSZ-re, mint az MDF-re. Ettől kezdve azonban valószínűleg,
hogy meg kell nevezni valakit, hogy ez ennek a mozgalomnak, a
pártnak a vezetője. Az ő nevét ilyen vagy olyan körhöz kell majd
kötni. Nem változik itt ezen a téren is meg a helyzet?
    
    Hát, választás azért van. Hogy a választásokon mit kell csinálni,
azon még lehet gondolkodni. Az hiszem az intimitást úgy lehet
megőrizni, hogy úgy működik a dolog, mint eddig. Lényegében
automatikusan kialakult eddig is. Amennyire én látom, ez talán
ezután is megmaradhat.
    
    Persze, hogy egy-egy szerepre, egy-egy megnyilvánulásra ki a
legalkalmasabb, a többiek jelölik ki. Nem formális szavazással.
    
    Végülis ez majdnem automatikusan alakult. Nem került senki olyan
helyzetbe, legfeljebb véletlen és nagyon alkalomszerűen, ami
kényelmetlen volt számára. Tehát nem egy előre tolt ékként működött
egyetlen vezető sem. Kellemetlen helyzetbe mindenki kerülhet
persze.
    
    És akkor még egy dolgot érdemes erről elmondani, hogy
természetesen, ahogy bővül a szervezet létszáma, valószínű annyiban
mindenképpen változás lesz, hogy nem egyetlen intimitás köré
csoportosulnak az emberek, mint hogy eddig. Átlátható volt a
társaság. Ha úgy tetszik, szinte egy lakásba elfértek azok, akik az
SZDSZ előzményeiben tevékenykedtek. Most több színtere lesz az
intimitásnak. Kerületi szervezetek vannak, akiket másik kerület
emberei esetleg nem is ismernek, de autonóm területen belül intim
kapcsolatok alakulnak ki, legalábbis látni ilyeneket. Új, intim
kapcsolatok alakulnak ki éppen a programkészítés körül. Én is
részese voltam ennek, olyan kapcsolatokba kerültem, amelyek eddig
nagyon felületes kapcsolatok voltak és intimmé váltak. Tehát nem
hiszem, hogy meg kell szűnni az intimitásnak, hanem másféle
intimitás lesz, és ha ez megmarad, akkor az SZDSZ azt a szellemet,
ami eddig a demokratikusnak nevezett ellenzéket jellemezte, azt
hiszem át tudja menteni.
    
    Solt Ottília arcán látom, hogy neki esik leginkább nehezére azt a
veszélyt tudomásul venni, hogy a korábbi mozgalom intimitását fel
kell adnia, és hogy a politikai szereplés esetleg valóban politikai
tisztséget is jelenthet?
    
    - Én követem vezérem, Magyar Bálint útmutatásait, és szeretném
személyiségemet úgy megőrizni, ahogy van. Miért legyek én
miniszter? Én nem szeretnék miniszter lenni. Ettől az SZDSZ
ütőképessége nem fog csökkenni. Valószínűleg jobb anyukának, mint
miniszternek és legyek én jó anyuka.
    
    - Nos, miután a miniszteriális veszély még odébb van, hagyjuk is
ezt a témát. Inkább azt kérdezném most Pető Ivántól, aki a Szabad
Demokraták Szövetsége programjának egyik kidolgozója volt, hogy
véleményed szerint ezt a programot mi különböztette meg a többi
független szervezet programjától, na és az MSZMP-től is?
    
    Pető Iván: - Az MSZMP független, hogy mitől, az más kérdés. Részben
attól annyiban tér el, hogy azt hiszem, hogy ez az egyetlen ilyen
jellegű program ebben a pillanatban. Programcsírákkal lehet
találkozni vagy megfogalmazott tételekkel lehet találkozni, de
nagyon más jellegűek, mint ez a tételesen kifejtett, gondolatokat
tartalmazó és nem csak kívánságokat, követeléseket megfogalmazó
program. Tehát ez külsődleges, bár mély tartalomra utaló különbség.
    
    Valószínű, jelentős különbség van e között a program között és
mondjuk az MSZMP elképzelései között. Ez a program ez hiteles. Az
MSZMP nagyon sok olyan kijelentést fogalmaz meg, ami látszólag
hasonlít ennek a programnak némely megállapítására, de ahogy ezt
már a közgyűlésen is elmondtam, az elmúlt két évben közel tíz
programot fogalmazott meg az MSZMP és ezek bizony bármilyen jól
sikerültek is, az utolsó program mondatai és követelései,
csökkentik annak hitelességét.
    
    Pető Iván- - Bármennyire is összetett a szellemiségét tekintve,
azért mégiscsak nagyjából politikai elgondolásaiban egységnek
tekinthető mozgalom, s ez az MSZMP-ről nem mondható el. Tehát még
ha van is az MSZMP-nek olyan része, amelyik talán vallja azt a
programot, amely most, ami egy hete megjelent, egyértelmű, hogy van
az MSZMP-nek egy nagyon súlyos olyan része, amelyik ezzel a
programmal nem tud azonosulni.
    
    - Tehát nincs igazán hitele. A többi független szervezet, mármint
az SZDSZ-n kívüli független szervezet, én is azt hiszem, vannak
egyértelmű elválasztó jegyek. Hogy a legnagyobbat és
legjelentősebbet említsem, az MDF-től mindenképpen egyértelműen
megkülönbözteti az SZDSZ-t a nemzeti kérdés kezelése, a többi
független szervezetről igazán nem tudok nyilatkozni.
    
    - Tamás Gáspár Miklós csóválja a fejét.
    
    - Tamás Gáspár Miklós: - Én azt hiszem, részben értek egyet.
    
    Tulajdonképpen én azt hiszem, hogy kár volna elhinnünk azt a
tételt, amely rólunk kialakult. Azt hiszem, hogy a retorikától most
függetlenül egyetlen egy szervezet sem létezhet ebben az országban,
amelynek a nemzeti kérdés első rendű megközelítése probléma.
    
    Ugyanis az a fajta liberális megközelítés, amely az SZDSZ-t
jellemzi, és amelyek egy sarkalatos pontja a kisebbség védelme, ez
okozza azt, hogy például én mint erdélyi ember és mint a kisebbségi
kérdéssel foglalkozó, otthon érzem magam itt és nem gondolom azt,
hogy ez a kérdés csak engem foglalkoztat. És azonkívül még azért
azt is megjegyezném, hogy e kérdés éles felvetésében azért az
egykori elhallgatásnak is vannak bizonyos elemei.
    
    - Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy a Szabad
Demokraták Szövetsége potenciális választó közönsége a városi,
mindenekelőtt értelmiségi réteg. Na most, Solt Ottília, te jársz
talán a legtöbbet vidéken. Mondd, a falusi lakossághoz és a
munkásosztályhoz nem tudjátok megteremteni a kapcsolatot?
    
    Solt Ottília: - Az agrártársadalom szegmens, amibe beleértendő
természetesen az agrárius múltunk és agrárius hagyományunk is,
tehát ezeknek a vidékeknek az értelmisége nem igazán fogékony
irántunk. Hiába ismer meg minket, bizonyos fenntartással, vagy
legalábbis várakozással fogad. Más részén az országnak ugyanez
fordítva van. Az urbánusabb, az urbanizáltabb vidékeken
fogékonyabbak irántunk.
    
    Ami a nagyipari munkásságot illeti, ott viszont azt tapasztalom,
hogy senki nem tudja őket becserkészni. Egyelőre nem mozdulnak, ez
vonatkozik az MSZMP-re is persze, nagyonis. Egyelőre nem mozdulnak.
    
    Teljes joggal nem mozdulnak, és azt a kérdést teszik fel, hogy hol
van az a politikai erő, amelyiktől további jót várhatnak?
    
    Sokkal kevesebb az igazi ellenállás az SZDSZ-el szemben az ipari
munkásság, a nagyipari munkásság, mint az agrártársadalom részéről,
amit jól jellemez az, hogy például Ózdon csak nekünk van egyelőre
csoportunk. Tehát a nagyipari munkásság ilyen fellegvárába
semmilyen más szervezet nem jutott el. Csak mi, és ez a csoport
egészen aktív.
    
    - Neked is ezek a tapasztalataid, Tamás Gáspár Miklós? Sokat jársz
vidékre.
    
    Tamás Gáspár Miklós: - Nagyon nehéz ezeket a dolgokat felmérni,
mert egyelőre kicsik vagyunk. Mindenütt vannak ilyen jellegű
tapasztalataink. Rólam kevesen feltételezik, hogy a földműves nép
körében sikeres előadásokat tudnék tartani, és ez talán így is
igaz, de azt tapasztalom, hogy az emberek annyira ki vannak éhezve
és szomjazva a gondolatokra, hogy hajlandók annak a csekély
erőfeszítésnek a többletmunkáját elvégezni, amely esetleg egy
viszonylag bonyolult program megértéséhez szükséges, amit mi
esetleg elvárunk tőlük, mert nem szabad elfelejteni, hogy ebben az
országban nemcsak a elnyomás, az elhallgattatás, hanem az unalom is
nagyon komoly tényezője volt a közéletnek. Hát a közéletben
gondolatok az utóbbi évben kezdtek megjelenni és felszínre jutni a
nagyközönség számára. Az emberek igenis akarják ezeket a dolgokat,
és az a fajta gondolatrendszer, amelyet a Szabad Demokraták
Szövetsége képvisel, amely kifejezetten modern, liberális, és
hangsúlyaiban józan és gyakorlatias program, ez nagyon is tetszik
az embereknek, legyenek agráriusok vagy sem.
    
    És az, hogy valóban csatlakoznak-e hozzá, ez egy másik kérdés. De
ezt másokról sem tudjuk, és más sem tudja. Tény az, hogy azt
hiszem, hogy ezek az értelmi erőfeszítések, amiket mi megtettünk a
program alkotásában, különösen a szerzők megtettek a program
megalkotásában, amire néhányan azt mondták, hogy ahelyett, hogy itt
értelmiségi munkát végeznétek, inkább jelszavakat írnátok a falakra
és többre mennétek vele. De azt hiszem végső soron ez nem igaz. Ez
a szemrehányás nem helytálló, az embernek igenis kellenek
gondolatok és hát mi azon leszünk, hogy gondoljunk ilyeneket.
    
    - Pető Iván, úgy is, mint a program egyik megfogalmazója. Mondd,
milyen politikai ősökre tekint vissza a Szabad Demokraták
Szövetsége? Milyen szellemi irányzatra?
    
    - Pető Iván: - Az SZDSZ elvi nyilatkozata felsorolja a szellemi
ősöket, inkább elődöket mint ősöket. De azt gondolom, hogy éppen az
a szerencséje az SZDSZ-nek, hogy talán nehezen lenne köthető egy
konkrét párthoz vagy szervezethez. A jelen helyzet úgy néz ki, hogy
a független politikai szervezeteket nagyjából ketté lehet osztani.
    
    Az egyik része a 45-48 közötti koalíciós időszak pártjainak
hagyományaira kíván építeni, legalábbis nevében mindenképpen és
egyelőre jórészt ebből a hagyományból kíván táplálkozni, a másik
része ezeknek a független szervezeteknek inkább a mai társadalomra
és politikai viszonyokra épít. Gondolok itt a Demokrata Fórumra és
az SZDSZ-re. Tehát fel lehetne sorolni szellemi ősöket, elődöket,
de azt hiszem, hogy az SZDSZ-nek az a nagy szerencséje, hogy nem
elsősorban az ősökre vagy elődökre épít, hanem a mai problémákkal
foglalkozik.
    
    - Na és, hogy néz ki mindez nemzetközi vonatkozásban? Mi a
rokonsága külföldön a Szabad Demokraták Szövetségének?
    
    - Tamás Gáspár Miklós- - Még egy pillanatra visszatérnék az ős
kérdésre. Az, hogy az egész nem köthető egyértelműen semmilyen
múltbéli mozgalomhoz, nem jelenti, hogy hagyomány nélküli. Tehát a
radikalizmus, liberalizmus közötti elhelyezkedés, sőt a
szociáldemokrácia liberális elemeiben megtalálható hagyománya az
SZDSZ-nek. Na dehát nyilvánvaló, hogy új gondolatokon és új
tapasztalatokon alapszik. Na, most ebből adódik egyébként a mostani
kérdésed. Tekintve, hogy a nyugati pártok, azok egy megszakítatlan
hosszú hagyományok letéteményesei és ilyen értelemben nehéz velük
szemben megfogalmazni az azonosságunkat. De én azt hiszem például,
hogy a latin országok liberális pártjai vagy a Francia Szocialista
Pártnak a szabadelvű szárnya, vagy a nyugatnémet Szabad Demokrata
Pártnak a liberális elemei, mert vannak ott ám korporatív és egyéb
elemek is, vagy akár a brit Konzervatív Pártnak a liberális elemei.
    
    Szóval ezek azok, amelyekhez közel állunk. Na most a furcsa az,
hogy nem helyezkednek el ugyanannak a pontján a politikai
színképnek. De azt mondani, hogy mi mondjuk egy liberális vagy
konzervatív szocialista párt vagyunk, ez egy üres kijelentés volna.
    
    Ezek országról országra mást jelentenek, és tulajdonképpen
Magyarországon egy illúzió azt képzelni, hogy vannak univerzális
eszmei áramlatok és mozgalmak. Ezek mindig nemzeti keretek között
léteznek.
    
    - A Szabad Demokraták Szövetségének kereken 2000 belépett,
regisztrált tagja van. Mondjátok, nincs nehézségetek azzal, hogy az
emberek az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján idegenkednek a
pártba való belépéstől?
    
    Pető Iván: - Azt gondolom, hogy Magyarországon ma, és ez a ma
érvényes a következő választásokig, azért nagyon érvényesül még az,
hogy az elmúlt 40 évben, vagy közel 40 évben mit jelentett
Magyarországon politizálni. Nagyon nagy tartózkodás van a formális
politikai szervezetekbe való belépéstől. Tehát az, hogy
szimpatizálnak nagyon sokan az SZDSZ-el, amit most tényleg
tapasztaltam, az nem azt jelenti, hogy a taglétszám feltétlenül
drámai módon megugrik. Hanem ez azt jelenti, hogy esetleg egy
választáson sokan szavaznának az SZDSZ-re.
    
    Tehát nagyon sokan vannak, akik bizonytalanok, visszafordíthatónak
érzik azt, ami ma Magyarországon történik, és hát nemcsak azok,
akik nem lépnek be a szervezetekbe, hanem esetleg azok is, akik
bent vannak, de bátrabbak. Tehát félnek, és nem kívánják a nevüket
adni bizonyos dolgokhoz, de a szolidaritás vagy szimpátia, az más
dolog.
    
    Solt Ottília: - Azt gondolom, hogy nem nemcsak a kockázattól
félnek, vagy talán egyre kevésbé a személyes felvállalás
kockázatától és megtorlásától félnek, hanem gyanús dologgá vált ez
az egész politika. Vissza kell kapnia a hitelét, és ez nem lesz
egy-két napos folyamat. Hogy ne legyen eleve valami ellenszenves,
valami fejünk fölött egyezkedő, valami rajtunk gyakorolt, hanem
velünk gyakorolt dolog a politikai tevékenység. És én józannak és
egészségesnek és megfontolandónak tartom azt a reagálást, amelyik
odafigyel, de nem kötelezi el magát. Az a dolgunk, hogy ezeknek az
odafigyelőknek a várakozásaikat kielégítsük. Ne csalódjanak bennünk
közmorálisan.
    
    Magyar Bálint: - Két dologtól kell tartózkodni ahhoz, hogy a
hitelünket hosszú távon fenn tudjuk tartani. Az egyik az üres
demagógia. Bármennyire is úgy tűnik, mintha ez kifizetődő lenne és
ezzel előre lehetne törni. Valójában nem, arról is nem is beszélve,
hogy morálisan is tarthatatlannak érezzük. Másrészt pedig a titkos
alkudozások, annak a látszata, hogy ez a párt, ehhez a párthoz
tartozó emberek azok mindenáron be akarnak kerülni a hatalomba,
mindáron állásokat akarnak elérni, mindenáron osztozkodni akarnak
és lényegében nagy morális felháborodásuk csak a tisztogatási
kedvet kívánja leplezni, amivel ki kívánnak üríteni, ki kívánják
üríteni az államapparátus bizonyos részét, hogy abba a saját
embereiket dugják.
    
    Na most, hogy ennek a két kihívásnak, vagy vonzásnak sikeresen
ellenáll az SZDSZ is, úgy érzem, hogy ennek valójában sikeresen
ellenáll. Lényegében ez jelenti azt is, hogy ellenzéki pártként
definiáljuk magunkat.
    
    - Nemcsak a hitelképességről, Tamás Gáspár Miklós:
- Mindaz, amit Bálint elmondott nagyon fontos és valóban
tapasztalható ma a magyar politikai színképen, a revansnak és a
tisztogatásnak és a karriernek egy gusztustalan vágya. Ebben a
versenyfutásban mi nem veszünk részt. Ez az egyik dolog, A másik
dolog, hogy egy tisztán ellenzéki párt, amely nem pusztán mint
pártmozgalommal áll szemben az MSZMP-vel, hanem szemben áll a
rendszerrel, amelyet az MSZMP megtestesít és amelyet megteremtett.
    
    Nyilvánvaló, hogy a hitelünk szükségképpen nagy és velünk szembeni
félelme sem kicsi. Az a hírünk, hogy mi vagyunk a legradikálisabb
szervezet. Most ennek a vitatásába nem akarok belemenni. Csakugyan
mi vagyunk, ez a hírünk, és ez egyrészt nagy népszerűséget teremt.
    
    Másrészt pedig félelmet kelt. És én azt hiszem, hogy egy
szavazófülke magányában ez az igazi preferenciákban kiderülne.
    
    Különösen nem feltétlenül egy nagy taglétszámú szervezetre van
szükségünk, hanem sok sok rokonszenvezőre, amely a választáson
megfelelőképpen megmutatja ezt, az egyelőre kis pártot. Ami
ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk megnövelni a
szervezeteink taglétszámát. Én azt hiszem, hogy ezeket érdemes
megnövelni. Azt hiszem, hogy érdemes a magyar honpolgároknak ezeket
szervezetekhez csatlakozniuk. Élénk és érdekes belső élete van, jó
a hangulata és valóban új magatartások és új eszmék észlelhetők
benne.
    
    És mi várjuk azokat az embereket magunk közé, akik békésen,
törvényesen, nyugodtan ugyan, de véget akarnak vetni a
diktatúrának.
    
    - Köszönöm a beszélgetést a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi
tagjainak: Solt Ottíliának, Magyar Bálintnak, Tamás Gáspár
Miklósnak és Pető Ivánnak. +++
    


1989. március 25., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:

"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD