Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-nyugati kapcsolatok
München, 1989. január 25. (SZER, A mai nap) - Wörner NATO-főtitkár Brüsszelben nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok várható alakulásáról. Brüsszeli beszédében kijelentette, hogy a hidegháború befejezése lehetővé teszi az új együttműködés kialakulását, ennek azonban feltételei vannak. Milyen feltételekről beszélt Manfréd Wörner, és miért tartja döntőnek ezt az évet a kelet-nyugati kapcsolatok szempontjából? Ismertetjük a NATO-főtitkár átfogó és előrejelző helyzetmegítélését. Az 1989-es év politikai szempontból meghatározó jelentőségű lesz mind a Nyugat, mind a Kelet számára, mert kapcsolataikban új korszak határához érkeztek - szögezte le beszédében a főtitkár. Az új korszakot szerinte az a tény jellemzi, hogy a hidegháború befejeződésével lehetőség nyílik a Nyugat és a Kelet közötti új együttműködés kialakítására. Manfréd Wörner előrejelzése szerint lényegesen csökken az a szakadék, amely a törvényesség, az emberi méltóság, valamint a politikai és gazdasági szabadság területén Nyugat- és Kelet-Európa népeit elválasztja. Az előttünk álló évben ugyanakkor Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár reformprogramjának is vizsgáznia kell. Képes-e a peresztrojka ötödik évében úgy átalakítani a szovjet gazdaságot, hogy megszűnjék a sorban állás, és legyen áru az üzletekben. Döntő változásokat hoz-e a szovjet alkotmánymódosítást követő választás a párt és a lakosság viszonyában? Képes lesz-e a régóta ígért szovjet sajtótörvény intézményesíteni a glasznoszty, a nyíltság eredményeit? - tette fel a kérdést a NATO főtitkára. 1989 abból a szempontból is jelentős lesz, hogy betartja-e Moszkva azon ígéretét, hogy február közepéig kivonja megszálló csapatait Afganisztánból, vagy körömszakadtáig ragaszkodik a kabuli kommunista rezsim fenntartásához. Legalább ilyen fontos kérdés még Wörner szerint, hogy miként alakul a Szovjetunió és kelet-európai szövetségeseinek viszonya, valamint Moszkva és Peking kapcsolata. Az Észak-atlanti Védelmi Szövetség vezetője szóbahozta azt a Nyugaton elterjedt vélekedést, mely szerint a Kelet ma kevésbé fenyegető, mint korábban volt. E felfogás - mondta Wörner - pozitív és negatív következményekkel jár. Az előbbi szerint, miután megszűnt a háborús veszély, a kelet-nyugati kapcsolatok a béke és az építő szellemű együttműködés irányában fejlődhetnek. Csakhogy ez annak a veszélyét hordozza - és ez a negatívum -, hogy a nyugati közvélemény összetéveszti a jelen valóságát a jövő reményeivel. Márpedig a NATO-nak hatékony védelemre van szüksége annak érdekében, hogy újabb haladást érhessen el a tárgyalóasztalnál, és képes legyen az önvédelemre, ha a Szovjetunióban megváltozik a helyzet. Nem feledkezhetünk meg arról - jelentette ki Wörner -, hogy a kelet-nyugati tárgyalásokat a NATO kezdeményezte, és a nyerőkártyák is az ő kezében vannak. Ez még akkor is így van, ha az újságok főcímei Gorbacsov nevét harsogják, ami azért érthető, mert a hosszú belpolitikai stagnálás és a rugalmatlan szovjet külpolitika évei után Gorbacsov változtatni akar, de leszerelési javaslatai valójában a NATO korábbi ajánlataira adott válaszok. Példaként említette Manfréd Wörner a Varsói Szerződés készségét a hagyományos fegyverzetcsökkentési tárgyalások ügyében, amelyet az egyensúly érdekében a NATO külügyminiszterei már két évvel ezelőtt javasoltak. A főtitkár kitért az NDK egyoldalú csapatcsökkentési javaslatára is, amelyre azt mondta, hogy örömmel vette tudomásul. Hozzátette: még hosszú út vezet a Varsói Szerződés és a NATO közti aszimmetriák csökkentéséhez. Az első lépés ezen az úton a hagyományos fegyverek egyensúlyáról kezdődő bécsi tárgyalás lesz. +++ 1989. január 25., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »