|
|
|
|
Aláírás Budapesten? (2.rész)
|
Némileg vegyesebb eredményt hozott a következő tárgyalási menet. Ottawában találkozott február során a 23 külügyminiszter, hogy áttekintse az egyezmény kidolgozásának állását, s előkészítse a zárószakasznak szánt budapesti, április végi-május elejei tanácskozást. Bizonyos előrehaladást ugyan elértek, például megszövegezték a tárgyalási alapnak tekinthető munkaokmányt, ám kétségtelenül napvilágra kerültek itt nézetkülönbségek, határozott érdekellentétek is.
Ilyen például az ellenőrzést végző légiflottáról folyó vita. A nyugati fél szerint minden tagállam saját gépeivel végezné az ellenőrző repüléseket, a Szovjetunió viszont egy egységes kontingenst szeretne létrehozni. Ugyancsak eltérő a feleknek a repülések számáról, körzeteiről és gyakoriságáról vallott álláspontja. A Szovjetunió ritkább ellenőrzéseket, viszonylag behatároltabb útvonalakat javasol, illetve szűkítené a kontroll során felhasználható technikai apparátust. A nyugati fél viszont érthetően ki akarná aknázni a fejlett műszerpark adta lehetőségeket, s az optikai eszközök mellett számos lézerfelszerelést és más korszerű, COCOM-korlátozás alá eső technológiát kívánna alkalmazni.
Nem jött létre egyezség Ottawában az ellenőrzések során nyert információk felhasználásáról sem. Közzétenni, vagy csupán saját célra felhasználni, esetleg (ilyen például a kompromisszumos magyar indítvány) megosztani az érintett, vagyis az ellenőrzés helyszínéül szolgált országgal - nézőpontok egyelőre meglehetősen távol esnek. Akárcsak a külföldön lévő támaszpontok ügyében: itt a nyugati fél utasítja el azt a moszkvai indítványt, hogy a kontrollrepüléseket ezek fölött is lehetővé kellene tenni.
Látható tehét, hogy nem kevés munka vár még a budapesti konferencia tagjaira, ha a rendelkezésükre álló alig pár hét alatt megnyugtató választ akarnak adni az összes nyitott kérdésre. Vannak, akik a felemás ottawai zárás után bizony elég pesszimistán látják az esélyeket. Ám a magyar diplomácia vezetői mindent megtettek eddig is, s feltett szándékuk jelenleg is, hogy sikerrel záródhasson a küszöbön álló tanácskozás.
Sőt, Budapest nem csupán a ,,Nyitott Égbolt,, egyezmény aláírásának helyszíne akar lenni (a tervek szerint május 12-ikén, a tavalyi Bush-indítvány évfordulóján), hanem felmerült az a terv is, hgoy a magyar főváros adjon otthont az európai biztonsági értekezlet 35 részt vevő állama külügyminisztereinek találkozójához is, amely már idei csúcstalálkozójukhoz jelentene fontos előkészítő fórumot. A felettünk nyitott(abb)á váló égbolt bizonyára kedvező légkört teremthetne e tárgyalások sikeres előreviteléhez is.+++
1990. április 18., szerda 09:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|