|
|
|
|
- Interjú Krassó Györggyel - 2. folyt.
|
Még annyit mondanék a temetésről, hogy bizonyos értelemben különös temetés volt. Sok minden volt a háttérben, amiről Magyarországon sem értesültek. Én azt hiszem, hogy amikor elindult 1956 rehabilitálásának a folyamata, akkor a párt reformszárnya Pozsgay Imre vezetésével - itt van ugye a Pozsgay Imre - úgy számított, hogy mivel a Magyar Szocialista Munkáspártot Nagy Imre alakította meg, a Nagy Imre rehabilitálásával a párt visszaszerezhet valamit a szinte teljesen elveszített ha nem is népszerűségéből, hanem az iránta érzett respektusból, és egy újjáalakult és Nagy Imre hagyományait folytató párt valamelyest népszerűségre tehet szert az elkövetkező választások előtt. Tehát ennek a tervnek a lényege az volt, hogy a forradalomról beszélve a refomkommunizmust rehabilitálják. Ez végig érezhető volt egyébként a temetés előkészületein, a cikkeken, a könyveken, amit kiadtak, az írásokon, de nem lehetett megakadályozni, hogy fellépjenek olyan csoportok és megjelenjenek olyan hangok, amelyek maradéktalanul egész 1956 rehabilitálását, tehát a névtelen forradalmárok, százak rehabilitását éppen olyan fontosnak, sőt még fontosabbnak tartották, mint a négy vagy öt vezetőét. Ez a gyászbeszédekben különösen látható volt, ahol a két legjobban beszélő, a két legszebb és a legfontosabb kérdésekre összpontosító beszéd Rácz Sándoré volt és Orbán Viktoré. De én most csak arra akarok ebben a vonatkozásban utalni, hogy Orbán Viktor a beszédében félreérthetetlen utalásokat tett arra, hogy a reformkommunisták nem sajátíthatják ki 1956-ot. Még egy momentumot megemlítenék: sok minden egyebet mondhatnék ebben az összefüggésben, például beszélhetnék arról, hogy a 301-es parcellát mintha helyettesíteni akarnák a 300-assal, ami azelőtt szemétdomb volt, most viszont egy gyönyörűen begyepesítet, utakkal ellátott díszsírhely, ahol jelenleg csak öt volt reformkommunista vezető fekszik, hiszen Nagy Imre lánya nem engedte az édesapja holttestét oda temetni, de ezzel csak azt akarom említeni, hogy volt egy másik megemlékezés-terv, amelyet a Történelmi Igazságtétel Bizottság megakadályozott. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|