|
|
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 10. (szombat) - A magyarországi eseményekről, a róluk folyó vitáról, Nagy Imre pályájáról ír legújabb számában a Novoje Vremja című hetilap. Valerij Leonyidov négyoldalas cikke az első ilyen terjedelmes és elmélyült áttekintés a szovjet sajtóban a témáról.
A cikk bevezetőként megemlíti, hogy a tavalyi pártértekezlet óta milyen hatalmas változások indultak el Magyarországon, de sajnos a gazdasági helyzetben nem történt javulás. A politikai, társadalmi életben meglévő platformok jellemzésére a szerző azt írja, hogy köztük a magyar nemzeti zászló mindhárom szine megvan - a nézetek a vöröstől a zöldön át a fehérig terjednek a politikai színskálán. Mind gyakrabban találkozni a demokratikus szocializmus kifejezéssel, ahol a szóösszetétel első felén van a hangsúly. Az MSZMP párbeszédet kezd a többi párttal és csoporttal. Néhányuk programja a polgári parlamentarizmushoz való visszatérést célozza. Magának az MSZMP-nek az álláspontja is átalakulóban van. Ahhoz, hogy megnyerhesse a választást, a párton belüli helyzetet konszolidálni kell, erős program és a szocializmus valamennyi hívének összefogása alapján. Megemlíti a szerző a reformkörök megalakulását, s azt, hogy ez év őszén kongresszust tart a párt. Az ország jövőjéről folyó vita szorosan összefügg az 1945 utáni időszak, mindenekelőtt 1956 őszének értékelésével. Az akkori tragikus események még három évtized után is felkavarják a magyarok lelkét. Az események népfelkelésként történt értékelése vélemények kemény ütközését váltotta ki. - A magyar sajtóban előkelő helyet foglalnak el azok a cikkek, amelyek gondolatmenete szerint 1956 őszén Magyarországon valódi forradalom volt, a nép felkelt a sztálinizmus és a rákosizmus ellen, ellenforradalmi irányzatok nem voltak meghatározók - írja Leonyidov. - A ,,magyar megújulás,, és a ,,nemzeti kommunizmus,, lelki szülőatyjának, a független nemzeti-demokratikus út jelképének Nagy Imre volt miniszterelnököt nevezik. Ugyanakkor ezek az írások hangsúlyozzák, hogy az akkori szovjet vezetés nem igazodva el megfelelően a helyzetben és a szocializmust (annak sztálini értelmében) megmenteni akarva, a földrész biztonságáért és a kelet-európai katonai szövetségért aggódva bevetette csapatait - foglalja össze egyes magyar cikkek mondanivalóját a szerző. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (2. rész)
|
A ma megjelenő könyvek túlnyomó többsége alapján a szerzőben olyan benyomás alakult ki, mintha 1956 kapcsán nem is létezne már a vélemények pluralizmusa. Ez azonban csak a felszín, hiszen a pártból sok veterán lép ki, sőt visszaadja a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemrendet. Leonyidov egyetért Grósz Károly ungvári kijelentésével, amely szerint az értékelés objektivitására most erősen hatnak a magyar társadalomban folyó politikai harcok szenvedélyei. Kitér a továbbiakban a cikk Nagy Imre és társai június 16-i újratemetésére, megjegyezve, hogy a remények szerint mindez a nemzeti megbékélés szellemében zajlik majd le. Hozzáteszi, hogy a gyászszertartásra sokan hazatérnek a magyar emigránsok közül. A cikk írásakor még lezáratlan legfőbb ügyészi vizsgálatra is utalva Leonyidov megállapítja, hogy új megvilágításba kerül 1956 októberének, novemberének története. Kétségtelen - írja -, hogy összeomlott a szocializmusnak a sztálini hatásra Kelet-Európában létrejött adminisztratív, parancsuralmi rendszere. Rákosi gépiesen másolta, sőt ,,továbbfejlesztette,, a sztálini irányítási modellt. Sztálin halála után akadályozta a feltárt hibák helyrehozatalát. Közte és az 1953-55 között a magyar kormány élén álló Nagy Imre között a pártot megbénító hatalmi harc bontakozott ki - írja a szerző. Mint megemlíti, egykorú magyar újságcikkek a Moszkvában folytatott tárgyalások után azt érzékeltették, hogy Berija és Malenkov jelölték Nagy Imrét kormányfőnek. Néhány magyar sajtóorgánum még azt a kérdést is felteszi: igaz-e, hogy Nagynak régi keletű kapcsolatai voltak Berijával? Mielőtt az október 23-i eseményekre rátérne, a cikk megemlíti, hogy 1954-es szabadulása után visszatért a magyar politikai életbe Kádár János, akinek véleménye a sztálinizmus felszámolásának sok kérdésében közel állt Nagy Imrééhez. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (3. rész)
|
Az október 23-át követő eseményekről szólva a cikk megállapítja, hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a megújulást célzó egészséges társadalmi törekvéseket ellenforradalmi erők tragikus módon a népi-demokratikus rendszer ellen fordították. Leonyidov egyebek között azért is vitatja a ,,népfelkelés,, minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a városokban is, de főleg a falvakban, nem vett aktívan részt az eseményekben. Inkább mélyen demokratikus pozitív folyamatról, a szocialista elvekhez, a szocialista demokráciához való visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a mozgalomba kezdettől fogva bekapcsolódtak - hogy saját céljaik elérésére használják fel - szocializmusellenes erők, ellenforradalmár elemek, amelyek a polgári restaurációra számítottak. Voltak néhányan olyanok is, akik a fasizmus, a Horthy-rendszer, sőt a monarchia visszaállítását remélték - írja Leonyidov. Megemlíti a szerző, mennyi gond volt a történtek jellemzésével: volt szó októberi eseményekről, lázadásról, ellenforradalmi eseményekről, ellenforradalomról, népi tragédiáról. Most az MSZMP felhívása arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1956-ban az események testvérgyilkos háborúvá váltak, melynek minden halottja a nemzet vesztesége. Nagy Imre politikusi magatartásának ellentmondásosságát jellemzendő a cikk feleleveníti, hogy 1953-ban, Sztálin halála után, az Országgyűlés gyászülésén ő hívta fel a magyar dolgozókat, hogy ,,még jobban teljesítsék az emberiség nagy vezérének végrendeletét,, és kövessék a Magyar Dolgozók Pártját, amelyet ,,Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás vezet,,. Ő volt a Sztálin emlékét megörökítő törvénytervezet előterjesztője is. Kormányfőként Nagy Imre a nép érdekeinek jobban megfelelő változtatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely tiszteletben tartja az építőmunkában a nemzeti sajátosságokat; fellépett a sztálinizmus mint rendszer, a bonapartista hatalom ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rendszer humanizmusáért. Nagy Imre külpolitikája a bandungi elvekre épülő semlegesség volt, baráti, egyenjogú kapcsolatokra törekedve a Szovjetunióval. Mennyire volt erős politikus, mennyire tudta kézben tartani a helyzetet? Ezekre keresi a továbbiakban a választ a cikk. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (4. rész)
|
Október 24-re virradóan Nagy támogatta, hogy a szovjetektől fegyveres segítséget kérjenek, de másnap nem volt hajlandó aláírni az erről szóló dokumentumot, majd később azt is tagadta, hogy támogatta a segítségkérést. Magatartása ellentmondásos volt. 24-én kijelentette, hogy ,,ellenséges erők vegyültek a békés tüntetők közé és felléptek a népi-demokratikus hatalom ellen,,. 25-én a rádióban kijelentette, hogy ,,csekély számú ellenforradalmi felbujtó fegyverrel támadt népköztársaságunk rendje ellen,,. Kezdetben Nagy elutasította Losonczy és Donáth javaslatát, hogy a fegyveres felkelést ismerje el forradalomnak. 28-án bejelentette a tűzszünetet és a felkelést nemzeti-demokratikus mozgalomnak nevezte, s törvényesnek ismerte el a különböző ,,forradalmi tanácsokat,, - írja Leonyidov. Az október végi, november eleji eseményeket ismertetve a cikk megemlíti a többpártrendszer megalakulását, az egymást váltó koalíciós kormányokat, amelyek november elejére elvesztették a helyzet feletti ellenőrzést. Az események iránya a szocializmus hívei elleni terror, az erőszak felé mutatott. Ennek volt a csúcspontja a budapesti pártház ostroma, a védőkkel szembeni vadállati kegyetlenség - írja a Novoje Vremja. - A kommunista Nagy Imre kormánya nem volt képes megvédeni a rendszer védelmezőit. A reakció magát Nagyot és a hozzá közelállókat is támadta. Ekkor következtek az ismert lépések: Nagy bejelentése a Varsói Szerződésből való kilépésről, amely törvénytelen volt, mert nem bírta a parlament támogatását. Így lehet minősíteni a semlegesség kinyilvánítását és azt, hogy az ENSZ-től és nyugati hatalmaktól kért segítséget. A hatalom összeomlása és az országban uralkodó anarchia ténylegessé tette a polgárháborús veszélyt, azt, hogy a nemzetközi feszültség veszélyes fészke alakul ki Európában. A Szovjetunió politikai megoldásra törekedett, amint azt a moszkvai kormány 1956. október 30-i nyilatkozata is tanúsítja. Végül a magyar kommunisták közvetlen kérésére, kikérve a jugoszláv, a kínai vezetés véleményét, meghozták a nehéz döntést pótlólagos szovjet csapatok Magyarországra vezényléséről. A döntést támogatta Kádár János és több társa, köztük Münnich Ferenc - emlékeztet a hetilap. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:48
|
Vissza »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (5. rész)
|
Ezek után a cikk megemlíti Nagyék menekülését a jugoszláv nagykövetségre, majd a romániai internálást, s végül, hogy 1957-ben a magyar belügyi szervek megkezdték ügyükben a vizsgálatot. Eddig tartanak a szerző által ismertnek minősített tények. - Az 1956-ban történtek értékelése magától értetődően elsősorban a magyar kormány, az MSZMP és a közvélemény dolga. Ez vonatkozik a Nagy Imre elleni kemény ítélet felülvizsgálatára is - hangoztatja Leonyidov. - Érthető a magyar vezetés törekvése, hogy mindez tegye lehetővé a nemzeti megbékélést, és ne újabb társadalmi összeütközést hozzon. Nagy Imre halála tragikus volt. Ideológiai örökségének és ellentmondásos, különösen 1956 őszén kifejtett tevékenységének elemzése még tudományos viták tárgya lesz. A nemzet számára oly nehéz órában került hatalomra, megkísérelte kivezetni az országot a válságból. De elszigetelődött, s nem tudott megbírkózni a helyzettel. Határozatlansága és külpolitikai tévedései elmélyítették a válságot, s végül személyes tragédiához vezettek - állapítja meg a szerző. Nehezen lehetne az akkori eseményeket és bennük a Szovjetunió szerepét a ,,hidegháború,, nemzetközi feltételeinek összefüggéseiből kiragadva megítélni. Ami Magyarországon 1956-ban történt, érinti a szovjet embereket is, hiszen néhány évvel a háború befejezése után ismét szovjet fiatalok haltak meg magyar földön - írja a Novoje Vremja, amely végezetül megállapítja: - Helytelen és történelmietlen lenne az 1956-os magyarországi eseményeket annak a mai magatartásnak a fényében vizsgálni, amely szerint a Szovjetunió elutasítja a nemzetközi problémák erő alkalmazásával történő megoldását. +++
1989. június 10., szombat 15:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|