|
|
|
|
Utolsó érv: a fegyveres erőszak
|
München, 1989. június 9. (SZER, Magyar híradó) - A kommunista rendszerű országokban kizárólag a pártállam szervei rendelkeznek fegyverrel. A fegyveres erőszak alkalmazása mindig is a kommunista hatalom utolsó érve volt, ha vesztésre állt egy társadalmi konfliktus demokratikus eszközökkel és módszerekkel történő eldöntésében. És ezt nem a véres-zsarnok Sztálin, de az a Lenin vezetette be, aki erőszakkal oszlatta fel a bolsevik hatalomátvétel után, de még demokratikusan megválasztott összoroszországi szovjet kongresszust. Az érvekből kifogyott pekingi sztálinisták nem haboztak vérfürdőt rendezni hatalmuk megőrzése érdekében. A lengyel kommunisták nem várt arányú, nagy választási vereségük után ismét emlékeztették arra a lengyeleket, hogy a rend kezében lévő erőszakszervezetek szükség esetén fel tudnak lépni a társadalom anarhizálódásával szemben. Többek között ezt is tartalmazza a kommunista vezetés választást kiértékelő üléséről kiadott nyilatkozat. Vagyis a kommunista ultimaráció továbbra is a fegyveres erőszak bevetése lehet - ilyen vagy olyan címen - a társadalommal szemben, ha felmerül a hatalom elveszítésének lehetősége. Magyarországon az a hangulat, sőt meggyőződés, hogy a demokratizálódási folyamat már visszafordíthatatlan, fegyver azonban csak a kommunista pártállam és a párt magánhadserege és annak barátai kezében van. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az utolsó érv - 1. folyt.
|
Demokratikus módszerekkel valóban nem lehetne már visszaállítani a pártállam neosztálinista diktatúráját, de fegyveres erőszakkal még meg lehet kísérelni. E tragikus kísérlet lehetősége nem valami képzelgés, hiszen túlon-túl sok történelmi példa van rá. Éppen ezért nincs halaszthatatlanabb feladat, mint a társadalom egészének a demokratikus ellenőrzése alá helyezni az állam fegyveres erőit - a hadsereget, a rendőrséget, a politikai rendőrséget, a büntetésvégrehajtási szerveket, minden olyan testületet, amely fegyveres erőszakot alkalmazhatna a fegyvertelen polgári lakossággal szemben. De elsőként fel kellene számolni a kádári terroridőszakból itt maradt sztálinista múmiát: a Munkásőrséget. Az MSZMP a Munkásőrség évi több milliárd forintos költségeit azzal a társadalommal fizetteti meg, amely a lehetséges áldozata ennek a kommunista erőszakszervnek. Hogy egyes magyar kommunisták készen tartják végső érvüket, azt az is bizonyítja, hogy tavasszal a Munkásőrség barátai közül is szép számmal jutottak fegyverhez, és Magyarországon még mindig jelen van mintegy 60-65 ezer szovjet katona. +++
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|