|
|
 |
|
 |
Ottfelejtett követségek
|
1989. junius 7.(MTI-Panoráma) - Washingtonban három idős ember
reménnyel telt el, amikor hírét vette, hogy a népi küldöttek
moszkvai kongresszusa bizottságot állított fel annak tisztázásra:
milyen körülmények között lett 1940-ben a Szovjetunió része a három
balti köztársaság.
A három hajlott korú úriember Litvánia, Lettország és Észtország
washingtoni nagykövetségének vezetője. A balti képviseletek ötven
éve, csaknem teljes feledésbe merülve, de mégis csak működnek az
amerikai fővárosban. Fennmmaradásukat annak köszönhetik, hogy
Egyesült Államok sosem ismerte el a balti köztársaságok 1918-ban
kikiáltott függetlenségének megszűnését, és jelképes jelentőséget
tulajdonított a képviseletek fennmaradásának. A nagykövetségek
vezetőit ideiglenes ügyvivőként tartják nyilván, szerepelnek a
diplomáciai névjegyzékben, s meghívást kapnak a diplomáciai testület
rendezvényeire.
A lett, litván és észt diplomaták végzik hétköznapi munkájukat,
rendszeresen találkoznak az amerikai hivatalos személyiségekkel,
gyűjtik az információkat hazájuk belpolitikai fejleményeiről, sőt
útleveleket is kiadnak mindazoknak, akik ezt kérik. Maguk is balti
diplomata útlevéllel járnak, amelyet több országban -még Kínában is
- elfogadnak.
Stasys Lozoraitis, a washingtoni litván nagykövetség ügyvivője
az AP hírügynökségnek nyiltkozva kijelentette: "remélem ezzel az
útlevéllel egyszer haza is utazhatok. Mert abba még mindig nem tudok
beletörődni, hogy nekem kell vízumot kérnem a szovjet konzulátuson,
ahelyett, hogy az oroszok kérnének beutazási engedélyt, amikor az én
hazámba akarnak látogatni."
Lozoraitisnak ebből a nyilatkozatából nem derül ki, hogy a
vérében van a diplomácia. Pedig apja alig néhány nappal azelőtt
foglalta el hazája vatikáni nagykövetének posztját, hogy Litvániát a
Szovjetunióhoz csatolták. Az előző vatikáni követet 1940-ben
Szibériába deportálták azok között, akik a ellenezték a
csatlakozást. Lozoraitis családja azonban sosem tért többé haza. A
washingtoni ügyvivő ma is megosztja idejét az Egyesült Államok és a
Vatikán között, mert a pápai államban is akkreditálva van.
Litvánia washingtoni nagykövetségének ötemeletes épülete a
lengyel és a ghanai diplomáciai képviselet között magasodik, és mind
több amerikai és Szovjetunióból érkező látogató keresi fel. Az arra
járó balti származású turisták előszeretettel fényképeztetik magukat
a misszióra kitűzött sárga-zöld-piros zászlóval együtt. Az
amerikában élő littván emgránsok 200 ezer dolláros adományából nem
rég fejezték be a ház nagyobbik részének felújítását. (folyt.)
1989. június 7., szerda 11:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|