|
|
|
|
Interjú 3.
|
Az igazgató nagyon szépen megkért, hogy ne írjam meg a dolgot, mert úgy fog tűnni, hogy ő a sajtó útján akarja előtérbe helyezni az érdekeit. Aztán mégis megírtam, nem az ő, hanem egy éppen itt járt csehszlovákiai küldöttség információi alapján. - Mit tart szem előtt, amikor a témákban szelektál? G.V.: Engem azért küldtek ide, hogy próbáljam a két ország együttműködését propagálni. Két olyan országról van szó, amelyben igen könnyű ellentétet szítani. Rettentően könnyű, elég egy kis szikra és fellángolnak az ezer éve gyülemlő ellentétek. Aszerint válogatok, hogy a téma ne adjon támadási felületet sem az egyik, sem a m ásik félnek. - Mit tehet az újságíró azért, hogy tárgyilagosan tudjon írni? G.V.: Ha a Népszabadság megírt valamit, az korábban szentírás volt. Ma a Népszabadás ezt írja, holnap a Magyar Nemzet mást ír, az alternatívok pedig kiadnak egy közleményt, amiben mindezt cáfolják. Most akkor melyiknek higgyek? Utána kell járni. Nincs mindíg erre idő. A téma holnapután lekerül a napirendről. Nem így, ha egy téma állandóan napirenden van. Ilyen állandó téma Gabcsikovo-Nagymaros. Ezt a kérdést 35 éve csinálom. Éppen 35 éve annak, hogy az újságírásban dolgozom. Nekem az első újságírói feladataim közé tartozott ez a téma. Először akkor írtam Gabcsikovo-Nagymarosról, amikor a Csallóközben próbafúrásokat csináltak, hogy a talaj elbirja-e. Még akkor szó sem volt semmiféle egyezményről, már akkor írtam az első riportot az előkészületekről, tervekről. És azóta a nyakamon maradt ez a téma. - Feltételezem, hogy annak idején nem volt ekkora nyilvánossága? G.V: Én nagyon meglepődtem azon, hogy Magyarországon nem írtak róla. Mondom én már 15-20 évvel ezelőtt írtam az építkezésről nagyriportot, kisriportot. Annak idején, amikor ritkán találtam a magyar lapokban erre vonatkozó adatokat, akkor elmentem a vízügyi hivatalba, közöltem, hogy kíváncsi vagyok erre, meg arra. Minden további nélkül megkaptam az információkat már 10-15 évvel ezelőtt is. - Így most már csak ismételni tudja önmagát, vagy van új a nap alatt? G.V.: Az építkezés olyan katasztrofálisan soká tart, hogy felnőtt egy generáció, amelynek fogalma sincs a kezdetekről. Nagyon kíváncsi vagyok arra az ellenzőre, aki tudja, hogy a vizierőmű miért épül? (folyt.)
1989. június 7., szerda 12:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|