|
|
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (1. rész)
|
1989. január 15., vasárnap - A január 9-én életbe lépett áremelések nyomán a Minisztertanács és annak elnöke címére számos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyilatkozatot juttattak el. A tiltakozások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli.
A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott. A kialalkult helyzetben más választása nem volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hosszú ideig a politikai stabilitás alapjának az életszínvonal emelését, a gazdálkodó szerveknek a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazdaság megújításához. A magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt élnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érdekében, ugyanakkor határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács az egész társadalomért, annak jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgozók érdekeinek védelme áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe illeszkedik. Az infláció, a szociális biztonság gyengülése nem a reform terméke, hanem a korábbi gazdaságpolitika hibáinak és a valódi reform hiányának következménye. A kormány az áremelések elodázásával a növekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társadalmi és életviszonyok hosszú ideig tartó, általános romlását idézné elő, és erősödne a dinamikusan fejlődő társadalmaktól való leszakadás mértéke. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 13:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (2. rész)
|
A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépésekről a kormány több alkalommal részletesen számot adott az ország közvéleményének. A követni kívánt gazdságpolitikai irányvonalhoz az Országgyűlés jóváhagyását kérte, s ennek birtokában kezdte meg a terv végrehajtását. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figyelembe véve a terv 1989-re 12-15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberében folytatott konzultáción - a szociálpolitikai kompenzációra vonatkozóan - az infláció 12 százalékos mértékét alapul véve jött létre megállapodás. A tárgyalások azt is tartalmazták: ha az árnövekedés mértéke az év végéig ezt jelentősen - mintegy 2 százalékkal - meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A januárban bevezetett áremelések alapján még nem lehet körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerőgazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásának éves mértéke ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vonatkozó javaslatot. A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 százalékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges intézkedésekről. A kormány megítélése szerint erre - a helyzet pontosabb ismeretében - legkorábban májusban-júniusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 13:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (3. rész)
|
A növekvő mértékű áremelések a jövőben kizárólag a gazdaság teljesítményének emelésével kerülhetők el, csak valós jövedelmek bővítésével mozdulhatunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak eredményes szerkezetátalakítás és egyensúlyjavítás mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összehangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetőségének állásfoglalásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piaci értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érdekünk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt magatartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon munkálkodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse a kibontakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselekvő támogatását. (MTI)
1989. január 15., vasárnap 13:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|