|
|
|
|
Kína bizonytalan évtized előtt (1. rész)
|
1989. junius 6. (MTI-Press) - Akármennyire tenyérjóslásnak hatott eleinte, most már bizonyosság: Kínában tíz évenként következnek be olyan fordulatok, amelyek a következő tíz évre meghatározzák az ország sorsát. Az 1957-es ,, nagy ugrás,, után tíz évvel a ,,kulturális forradalom,, forgatta ki sarkaiból a ,,középső birodalmat,,. 1978-ban meghirdették a gazdasági reformokat, eljött Kína aranykora, amelynek 1989 júniusának elején a pekingi Tienanmen téren katonai sortűz vetett véget. E sorok írója jó három évvel ezelőtt, tudósítói megbízatásának lejártakor, egy elégedett, nemzetközi tekintélyre szert tett országot hagyott maga mögött. A külföld kezdte elhinni, hogy a kaotikus évtizedek után Kína lehiggadt, a négy modernizálás (mezőgazdasági, ipari, tudományos-műszaki, s csak utolsó sorban katonai) gondolata és gyakorlata mindennél előbbre való, minden erő e célnak rendeli alá energiáit. A politikában, elsősorban Teng Hsziao-pingnek, a gazdasági reformok atyjának vezérletével és körültekintő manőverezésével egyre inkább visszaszorult a balos hullám, s Teng menetrendje szerint körvonalazódott a ,,kis nagy ember,, utáni korszak hatalmi-személyi elrendeződése a politikai csúcsokon. Az emberek élvezték az anyagi gyarapodást, s úgy tünt, nem igen foglalkoztatja őket, hogy a fellendülést alapjában véve ortodox politika keretezi. ,,Gazdagodjatok,, - ez volt a kínai falu, a reformok kedvezményezettjének jelszava, meg az, hogy az ég magas, a császár - a politika - messze van. A pekingi véres dráma képeit nézve másodrendűnek tűnik, hogy a nyolcvanas évek első felének benyomásai voltak-e hamisak, avagy az eltelt három év alatt változott meg valami alapvetően a kínai fejekben. E mondatnál e sorok írója kénytelen megszorítással élni. Úgy érzi, hogy bármennyire is bevilágítják az ország egét a pekingi torkolattüzek, a válság 1989 juniusának elején (még mindig?) a városokra korlátozódik, a falusi Kína hallgat. A politikai görcsre érzékeny városi-értelmiségi rétegek mozdultak meg, s hozzájuk csatlakoztak a reformok páriái, a munkások, a közalkalmazottak, azok, akik a városok zsufoltságában a bőrükön érezték egy meghaladásra ítéltetett politikai gyakorlat minden nyűgét. A 47 milliós párt kiskirályainak - a kádereknek az - uralmát, akik a megcsontosodás gőgjével, a legitimitást egyszer s mindenkorra adottnak véve uralkodtak élet és halál felett. (folyt.)
1989. június 6., kedd 13:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"777-82o: - Miután csak ezt a telefonszámot kapta meg a Televizióban, kérdése, hogy mikor lesz a Kinai Követség előtt a tiltakozó gyűlés.
- Név, telefonszám nélkül: Sok sorstársa nevében arra kér választ egy hölgy, akinek agyműtétje volt, hogy miután dolgozni nem tud, a leszázalékolás igen sok időt vesz igénybe, addig miből éljen.
- 412-o85: Kéri, hogy ismételjük meg a délután adott "állatmüsort".
- Kardos Tamásné 832-743: Hallotta, hogy a Honvédség költségvetési hiányának fedezésére a fegyvereket akarja eladni. Javaslata, érje be szerényebb lehetőségekkel is, adja el üdülőtelepeit, luxus szállodáit, mint pl. a Thököly utón lévőt is."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|