Rendszerváltás és az MTI

	Hétköznapi gyűlöleteink
A cigányasszony öltözete olyan volt, mint bármelyik negyvenes éveit taposó nőé ebben az országban. Másságáról csupán sűrű, derekáig érő fekete haja, kreol bőre és a nyakába kötött virágos kendő árulkodott. A körúti, előkelőnek éppenséggel nem nevezhető presszó fogdmegjének azonban ez is elég volt ahhoz, hogy kiparancsolja a feketézni vágyó nőt. "Kávézzál otthon, a putridban " - kiabálta utána, majd az elégedetten bólogató vendégeknek részletesen taglalta, hogy ő bizony ismeri "a fajtáját az ilyennek", meg kéne tisztítani ezektől a fővárost. Az lenne a legjobb, ha kitelepítenék őket a "prérire"... Eképpen beszélt a pincér-fogdmeg, és igazát bizonyítandó elmesélte, miket szoktak "ezek" művelni a város túlsó felén, ahol ő lakik. A cigányellenesség, vagy mert nevezzük nevén a gyereket, a cigánygyűlölet nem újkeletű jelenség nálunk, csak eddig nem nagyon beszéltünk erről a gondról. Még csak az hiányzott volna ... Cigányellenességről beszélni akkor, amikor a politika mindent elkövetett annak érdekében, hogy a cigányságot "beillessze" a társadalomba. Lakáshoz juttatta őket, már amennyire persze ezt az egyre szűkülő lehetőségei mellett megtehette. Ki ne olvasott a közelmúlt sajtójában a magyar cigánypolitika jótéteményeiről? Arról, hogy sorra számolják fel a cigánytelepeket, s korszerű panellakásokba költöztetik az ott élőket. Arról persze már kevesebbet lehetett olvasni, hogy vajon mit szólnak mindehhez az érintettek, a cigányok? Vagy ha mégis, a tömegkommunikáció előrángatott néhány mintacigányt, akik nagyon szépen megköszönték az állam gondoskodását és megvetették azon társaikat, akik a legendák, s néhány izgalmas riport szerint felviszik a lovat a nyolcadikra, felszedik a parkettát és tüzet raknak belőle. Ma már nyílt titok, a cigányság asszimilációját célzó eddigi politika csődöt mondott. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a cigányságnak felkínált állami asszimilációs alkut a három érintett fél, a cigányság, az állam és a társadalom közül kettő - a cigányság és a társadalom - nem tudta és nem is akarta elfogadni. A politika pedig nem merte vállalni, hogy a többséggel szemben előnybe részesítse ezt a réteget. Sőt Behódolt a közhangulatnak. Még pártdokumentumokban is megjelentek afféle megfogalmazások, hogy "a jogaikat már ismerik, a kötelességeiket még nem", vagy "aki dolgozik, az boldogul". (folyt.) 1989. június 5., hétfő 14:37
Vissza » Folytatásokkal »