Rendszerváltás és az MTI

	1989 márciusa Magyarországon
London, 1989. március 19.(BBC, Panoráma) - Kedves hallgatóink! Hogy március 15-ikét miként ünnepelte Magyarországon talán az egész világ, de Anglia mindenképpen sokkal inkább megismerhette mint bármikor korábban. Nem csak a sajtó számol be fényképes riportokkal budapesti tudósítóitól, hanem az angol televízió is bőséges tájékoztatást nyújtott Budapestről. Valóban különleges esemény volt az idei március 15-ike. A tervezett, célba vett változásoknak mintegy felkiáltó jele. De nem csak riportok, televíziós filmek, hanem vezércikkek és elemező írások is megjelentek ebből az alkalomból. A Timesben például ezen a héten Urbán György tollából jelent meg cikk, amelynek címe: Miként is szabadítsuk ki Magyarországot - természetesen a szovjet birodalomból. Egyik végkövetkeztetése pedig az, hogy Magyarországon azon kevés, területek egyike, ahol a nyugati és a szovjet érdek egybeesik. De végtére is március 15-i ünnepség magyarországi csöndes forradalom fordulópontjának tekinthető. Hiszen ezen az ünnepségén mindazok a követelések és átgondolások elhangzottak, amelyek 1956 októberében a forradalmat sikerre vitték. A kerekasztal mellett Jotisky László, aki most tért vissza Magyarországról és aki jelen lehetett az ünnepségeken, bár kívülről szemlélte. Krassó György a londoni Magyar Október Sajtószolgálat szerkesztője, telefonon pedig Brightonból Urbán György történész, kelet-európai szakértő csatlakozik a beszélgetéshez. Tehát kívülről nézve valóban úgy tűnik, hogy 1956 forradalmának követelései 1989 márciusára újra beértek, és ha beértek van-e határ 1989-ben - 1956-tal szemben? Jotisky László: Igen az az érzésem, hogy beértek természetesen érzelmi hatása is alatt vagyok annak, hogy néhány nappal ezelőtt március 15-ikén ugyanolyan helyzetben voltam a szó legfizikaibb értelmében mint 1956 október 23-án, vagyis egy óriási tömeg kellős közepén álltam és úgy éreztem, hogy ebben a hatalmas tömegben valószínűleg senki sincs ki másképp érezne vagy másképp gondolkodna mint én vagy mást akarna mint én, és ez mindig felemelő érzés, történelmi pillanat. Sokan azt mondták ott a tömegben körülöttem, hogy ilyen március 15. talán soha nem lesz mégegyszer. Na, most mit jelent 1956 szempontjából, nekem mindvégig szilárd meggyőződésem volt, most is az, hogy 1956 nélkül nem lehetett volna megtennni ezt az utat, amelyik elvezetett 1989. március 15-éhez. 1956 kellett, hogy egy kicsit talán megengedhető költőiséggel fejezzem ki magam. 1956 őszén vért kellett vetni a nemzetnek ahhoz, hogy legalább ebben a pillanatban úgy látszik vértelen győzelmet arathasson 1989-ben, dehát persze még győzelemről azért nem beszélhetünk, de ne akarom monopolizálni a társalgást. Jotisky László, aki belülről de mégis kívülről szemlélte az eseményeket. Urbán Györgynek, aki teljesen kívülről szemlélte az eseményeket mi az érzése ezzel kapcsolatban? Valóban beért ötvenhat 1989-ben és mik a határok? Urbán György: Igen. Én talán cseppet másképpen fogalmaznám meg mint Jotisky László. Bár egyetértek a hasonlatával. Régi mondás, hogy a nemzeti öntudatot és a nemzeti nép fáját a fiatal mártírok vére viszi előre, ez súlyos és hát, hogy így mondjam, hát depressziós mondás, de így van. Amit most látunk 1989-ben valóban az, hogy a hatalom látja, hogy mi az amit a magyar néppel meglehet csinálni, csináltatni és főleg amit nem. Beismerik, hogy úton útfélen, hogy az elmúlt 30-40 évben elkövetett hibák a rendszer hibái voltak. Éppen tegnapelőtt itt járt Londonban Várkonyi Péter magyar külügyminiszter, meghallgattam az előadását és után beszélgettem is vele, és ő ott egészen nyíltan ezt mondotta, hogy az elmúlt 40 év hibáiért ők, már úgy értem a hatalom képviselői, a kommunista párt emberei a felelősek. Ezt a rendszert így tovább vinni nem lehet - mondta ő maga - és ezért nem tartják most már szükségesnek azt, hogy a hatalom teljes mértékben az ő kezükben összpontosuljon, valamiképpen angol nyelven úgy mondotta, hogy a hatalom exkluzívitása többé nem szükséges valami és nem is érhető el, és éppen ezért a hatalmat meg kell osztani a nép más reprezentatív képviselőivel. Tehát ilyen formában az 56-os követelések most realisztikus módon napirendre kerültek és változtatásokkal ugyan, mert ne áltassuk magunkat, hogy teljes mértékben az 56-os követeléseket fogják megvalósítani. De realisztikus módon kisebb - nagyobb változtatásokkal megvalósítható. Ha csak valami, nagyobb katasztrófa be nem következik Moszkvában, hát vagy egyebütt. - A határokat illetően különben éppen Urbán György idézte Várkonyi külügyminiszter londoni látogatását. A BBC-nek adott interjújában azt mondotta, hogy a Brezsnyey-doktrína halott. Tehát bizonyos értelemben a határokat illetően ily módon Várkonyi Péter külügyminiszter kinyitotta a határokat, Krassó György hogyan látja ezt? - Úgy látom, hogy a mai követelések, amelyek most a százezres márciusi tüntetésen megfogalmazódtak ismételten, ezek nem csak hogy elérik az 1956-os követeléseket, hanem bizonyos fokig még túl is mutatnak rajta. 1956 október 22-ikén vagy 23-ikán, tehát a forradalom kezdetéig kevesebbet követeltek az emberek, nem követeltek többpártrendszert, nem követelték a Magyarország gazdasági átalakítását egy olyan mértékben mint ahogyan ezt most követeli majdnem minden mozgalom. De van sajnos egy olyan különbség, amiről nem szabad elfeledkezni, hogy annak idején ezt a változást a nép forradalmi harca vívta ki néhány napra. Most viszont a hatalom engedményei is elgondolkoztatja embert az a kérdés, hogy miért engedtek éppen Magyarországon ilyen messzemenően a hatalom urai legalábbis szavakban, akkor amikor Magyarországnak nincsenek olyan mértékű demokratikus tradíciói mint például Csehszlovákiának, amikor Magyarországon nem volt olyan erős demokratikus tömegmozgalom mint például Lengyelországban. Ezért felvetődik az a kérdés, hogy milyen mértékben egy felülről kezdeményezett taktikai lépésekről van szó, amelyeknek meglehetnek a maguk céljai a szovjet rendszer egésze vonatkozásában. Egyébként ha a követelések nagyon messzire mentek is, tényleges változások hát nagyon nagyon kis számúak, mivel azok az emberek vannak ott, ugyanazzal a Várkonyi Péterrel beszélt Bogdán György, aki hosszú ideje óta ugye a magyar színeket képviseli a külpolitikában. Egyetlen nagyobb tervéről nem mondott le a magyar kormányzat, hiába követelték százezrek például a bős-nagymarosi vízierőmű beruházás megszüntetését. Tehát én még az igazi változásokat nem látom. - 1956-ban mint Krassó György említette, nem követelték a többpártrendszer megteremtését de a többpártrendszer megteremtődött végül is, de a párhuzamokról még: Jotisky László: Igen, még közben az jutott eszemben miközben Krassó Györgyöt hallgattam és igazat adok neki abban, hogy a követelések most túlmennek az 56-os követeléseken. De érdekes módon gazdasági téren is, valahogyan túlmennek ha nem is a követelések, de a lehetőségek. Követelés formájában ez nem így hangzik el de a lehetőségek között ott van, ami nem volt ott 56-ban, hogy az ország elcsüggesztő gazdasági állapotán úgy lehet segíteni, hogy a gazdaságot oly értelemben felszabadítják, hogy alapjában véve tőkés gazdasággá vagy legalábbis olyan vegyes gazdasággá alakul át, amelynek motorja a tőkés szektor lenne. Ez 56-ban nem szerepelt. Urbán György: Közbeszólnék egy pillanatra Siklós István. Én úgy látom , hogy Gorbacsovnak érdeke fűződik ahhoz megmutatni, hogy a kelet-nyugati kiegyezés részeként egy birtokon belüli birodalomhoz tartozó országot, nevezetesen Magyarországot valamelyest legalább kiengedjék a szorítóból és egy ilyen finnországi vagy talán ausztriai módon hídként és propaganda hídként odatartsák a nyugati világ felé. Ennek tudniillik igen súlyos kedvező következményei volnának Magyarország részére. Én ugyanakkor a Nyugatot részben kedvezően befolyásolná, részben pedig súlyosan. Kedvezően olyan módon, hogy végül is a Nyugat a saját erejével és ráhatásával megmutatná, hogy sikerült egy országot legalább kimenteni ebből a szovjet szorításból, és a szovjet rendszer reverzibilitását megmutatni. Kedvezőtlen viszont abból a szempontból, hogy ha Magyarországot valóban sikerült Finnország módjára teszem valamelyest legalább, ha nem is egészen kimenteni ennek Nyugat- Németországban igen súlyos hatása volna. Mert a németek most ugye azt mondják, hogy a semlegesség az amely nekik leginkább megfelel a NATO ellen egyre inkább ugye kapálóznak, és ha Magyarországot a Szovjetunió valamiképpen kiengedné ebből a szorítóból a német semlegesség után még nagyobb erőre kapna és a NATO szerkezetét, amely már amúgy is igen gyenge lábakon áll még jobban meggyengítené. Siklós István: Jól értem akkor, hogy Urbán György valamilyen kelepcétől tart vagy feltételezi ugyanazt, amit Krassó György az előbb említett, hogy a magyar vezetés részéről is taktikázásáról van szó, és nem igazi szándékokról. Urbán György: Nem tudom ilyen határozottan megítélni, nyugati szempontból feltétlenül jó volna ha Magyarországot ugye hatalmas hitelek adásával, egyéb segítséggel kimenteniük a mostani eladósodásból, de csak a rendszer bukás után. - Nem mint a rendszernek nyújtott segítség formájában csak utána. De ennek óriási szellemi és hogy így mondjam propaganda értéke volna a nyugati világ számára épp úgy mint ami Kelet-Európát, még a szovjet birodalom keretébe tartozó többi ország számára lengyelek, a litvánok stb. számára. De ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a második szempontot, és ez ellen nekünk kéne itt Nyugaton valamifajta okos politikát kigondolnunk, hogy hogyan tudjuk teszem azt Magyarország kiszabadítása után a németeket továbbra is megtartani a NATO keretén belül, mert a német visszhang feltétlen erre az volna, hát lám nemcsak kitűnő és baráti emberrel állunk szemben Gorbacsov személyében hanem ez a kitűnő baráti, és békeszerető ember kiengedett egy kis országot a szovjet szorításból, a szovjet ölelésből. Ezek után miért kell nekünk még több pénz költenünk tankokra és fegyverekre és a nukleáris erők megújítására és így tovább. Úgy, hogy Magyarország kvázi részleges vagy teljes kiugrásának vagy kiszabadításának, hogy így mondjam visszaütője is volna. Ezzel negatív politikának szembe kell néznie és fel kell készülnie, de ugyanakkor meg kell tenni mindednek ellenére, mert úgy érzem, hogy a mérleg serpenyőjében végül is nettó a magyar szabadság ügye fontosabb nemcsak Magyarország szempontjából, hanem világ szempontból is mintegy esetleges német semlegesség felé hajlás és annak megerősítése. (folyt.) 1989. március 19., vasárnap
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »