Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Fejtő Ferenccel - 1. folyt.
A történelmet sohasem szabad - véleményem szerint, talán azért mert ez egy olyan történészi félrehajlás - szerintem a történelmet sohasem szabad szem elől téveszteni. És ez a kétlelkűség nyilatkozott meg Pozsgaynak, a Fabiusnak adott nyilatkozatában, amiben egyértelműen reformistának - Fabius a francia parlamentnek az elnöke... - És volt miniszterelnök. - Volt miniszterelnök, aki nemrég Magyarországon volt. Ott kettős nyilatkozatokat tett. Azt mondta, hogy a demokráciát nem lehet Magyarországon csak úgy megvalósítani, a magyar nép nem érett még arra. És ez pontosan az, amit Bethlen István mondott 1922-ben a munkáspárti küldöttségnek, amely Magyarországra jött, hogy érdeklődik, hogy mi van Magyarországon - hogy szóval Anglia megadhatja-e Magyarországnak annak idején azt a segítséget, amit Bethlen az ország konszolidációként végett kért tőle. Hát ezért a történelem ebben is ismétlődik. Pozsgay szerint a magyar nép nem érett még meg, tehát egy átmeneti időre van szükség. Kérdés az, hogy meddig tart ez az átmeneti idő - kérdezte Fábius úr - és erre nem kapott határozott választ, hát ha 1 évig, 20 évig, 30 évig? - de az átmeneti idő alatt, a hatalmon lévő csoport meg akarja tartani magának a hatalmat. Szerintem itt a dolognak a lényege és én azt hiszem, hogy ez a kérdés most a közeljövőben el fog dőlni, amikor végülis a hatalom megmutatja, hogy jelen van, ez van az utcán és egyebütt, mint ahogy a Grósz Nyugatról visszaérkezve Magyarországra mondta, az utcán és a sportcsarnokokban és a stadionokban, sőt a sajtóban, a rádióban és a televízióban is. A kommunista párt nagy szabotázsok után meg fogja mutatni a hatalmát. - Véleménye szerint erre felvonulások, tüntetések adhatnak alkalmat? - Hat az alternatívok külön akarnak tüntetni - ezt kinyilatkoztatták. Nem mennek bele abba, hogy a párt 15-ikén a kommunista párttal együtt ünnepeljék meg a nagy kegyesen megengedett nemzeti ünnepnek a visszaállítását. A kérdés a következő: ezt az alternatív manifesztációt megtűri, megengedi, engedélyezi-e a párt, vagy sem. Lehetséges, hogy éppen úgy ingadozni fog ebben a kérdésben, mint abban a bizonyos, nevezetes október 23-ikán. Itt két eset lehetséges: megengedi - és ebben az esetben nagyon könnyen provokációra vezethet a dolog, mert - és ez a mai feszült és izgatott hangulatban nem lesz nehéz - még szovjetellenes jelszavakat is beledobni a tömegbe. Szovjetellenes és kommunistaellenes jelszavakat, amiket azután a Szabad Európának és a nyugati imperialistáknak lehet majd tulajdonítani, akik egy összeesküvést tervezünk - mint ahogy most Jugoszláviában ezt látjuk Koszovóban, ahol kitaláltak egy összeesküvést. Az tiszta kitalálás, ezt komoly jugoszláv forrásból tudom. De viszont kitaláltak egy összeesküvést, ami arra adott alkalmat, hogy több száz vezetőjét az albán kisebbségek letartóztatták - kommunista vezetőiket beleértve. Ez az egyik eset: hogy megengedi. Ha pedig nem engedik meg, akkor mégis bizonyos alternatív csoportok fognak tüntetni, de kétlem, hogy a Demokratikus Fórum velük megy-e, mivel a Demokratikus Fórum - mint tudjuk - már eleve kötelezte magát, hogy a "szocialista legalitás" keretein belül akar maradni. Tehát feltehető, hogy a Demokratikus Fórumnak legalábbis egy java része Pozsgaynak a befolyása alatt le fog mondani arról, hogy külön tüntessen, és azokat akik itt fognak tüntetni, azt hiszem gumibottal könnyen szét lehet majd verni. - Fejtő Ferenc, megítélése szerint egy ilyen stratégiával, ilyen hatalmi stratégiával szemben, és ennek a különböző változataival '"' szemben a magyar társadalom. öntevékeny politikai szervei, az alternatív szervezetek, az új pártok, milyen stratégiával válaszolhatnak, ami erre megfelelő, vagy egyáltalán jó válasz lehet. Vagy nincs jó válasz? Nem létezik jó válasz erre? - Válasz mindig jó van. Az az emberektől, azoknak a tehetségétől, politikai érettségétől, politikai kapacitásától függ. Ezt innen nem tudom megítélni. Erre a részre nem tudok válaszolni. Azt könnyebb megítélni - mert hiszen megmondják, a kommunisták körülbelül éreztetik és megmondják - hogy az ő stratégiájuk miben fog állni. Elsősorban ugye a céljukat tudja az ember: a hatalmat nem akarják kiereszteni a kezükből, Ezt megjegyzem a történelemben ritkán fordult elő, hogy egy osztály csak úgy békésen kiengedje a hatalmat. Természetesen meg vagyok győződve róla, hogy már a Nyugat előtti látszatnak a fenntartása végett is a magyar vezetőség mindent el fog követni, hogy ez stratégia úgyszólván békésen játszódjék le. Mint ahogy Rákosi is tulajdonképpen elérte, hogy a szalámipolitika tulajdonképpen minden komoly ellenállás nélkül sikerült. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ezek az alternatív mozgalmak egymással versenyeznek, vitatkoznak, és a többi. Ez a morbus hungaricus, ez az örök magyar betegség az, hogy az egyetértésnek a nemzeti konszenzusnak, a nemzeti érdekek komoly képviselőinek az életében nem jött létre még egy igazi egységfront a kommunista stratégiával szemben. Ezzel szemben a kommunistáknak van százezer fegyver a kezükben, tulajdonképpen van egy kitűnő stratégiájuk, a Grósz által, vagy is Pozsgay által képviselt kommunista centrum, az politikai képzettséggel, szakértelemmel rendelkezik. Végeredményben 1944-ben ők gyakorolták a hatalmat, és nekik vannak politikusaik. Lehet hogy rejtett politikai zsenik vannak az alternatív mozgalmakban is, egyelőre ennek nem láttam kifejezését. Másrészt pedig, ugye sikerült a kommunistáknak például a Püski- üggyel éket verni a Demokratikus Forum és a demokratikus ellenzék közé. Nem kell magyaráznom, hogy mi az a Püski-ügy, azt hiszem, Magyarországon tudják - de az a tény, hogy a Demokratikus Fórumnak a lapján, amit tegnap kaptam a Hitelben, még mindig a díszelnök a Püski, az a Püski, aki a tiszaeszlári pört felújította, szóval vissza akarja hozni a nacionalizmussal együtt az antiszemitizmust is, a közéletbe, - ettől a Püskitől a Demokratikus Fórumnak: a vezetői nem választották el magukat. Vannak bizonyos lemondások, kilépések emiatt a Demokratikus Fórumból. Például a világhírű filmrendező, Szabó István, aki a napokban itt járt Párizsban, mondotta nekem, hogy emiatt kilépett a Demokratikus Forumból, de én azt hiszem: nem egyéni jelenség. De viszont tekintettel arra, hogy a demokratikus ellenzék, amelyben zsidók is vannak, élesen tiltakozott a vérvádnak az a felújítása, és antiszemitista hangulatteremtése ellen, és ugyanakkor a Hitelben a Bíró Zoltán - bizonyára ismerik - ismertették a válaszát. Tulajdonképpen kitérő választ adott és nem választották el magukat ettől a Püskitől. Ez hasonlít ahhoz a régi időkhöz, amikor sajnos ugye emlékezünk, amikor Illyéstől és barátaitól kértem, hogy válasszák el magukat nyíltan a nácizmushoz húzó Szabó Lőrinctől, Féja Gézától és Sinka Istvántól, és erre nem voltak hajlandók, mert a barátságot fenntartották velük. - Még egy kérdésem: említette azt a valószínűséget, hogy ebben a stratégiában úgy képzelik el a dolgot, hogy ez a hatalom megőrzése az ellenzék leszerelése, megbénítása, békés formában - legalábbis kifelé békés formában - valósul meg. Tehát itt szerepet játszik ebben a stratégiában az is, hogy eközben szép csendesen lejárassák a többpártrendszer ideáját, eszméjét és azokat, akik ezt betöltik. - Természetesen. Csak meg kell hallgatni Magyarországon járó, vagy Magyarországról jövő embereket: mi van ott gazdasági téren ugye. Stabilitás tulajdonképpen követelésében, hiszen különös módon bizonyos nyugati tőkés elemekkel érintkezik a magyar rendpártnak az óhaja. Rendet csinálni. Szóval a modell nem a spanyol átalakulás a demokrácia felé, hanem a Pinochet-féle átalakulás, ahol egy (...) diktatúrának a keretében stabilitást teremtenek, minden ellenzéki és tiltakozó hangot elnyomnak, és így biztosítják a területet a nyugati befektetések számára. Szeretnék ehhez még egy üzenetet hozzátenni, ami személyes, de ugyanakkor közügy. Egy Molnár János nevű, állítólagos történész azt mondják, megkaparintotta a Párttörténeti Intézet levéltárában egy 1947-ben Illyés Gyulával való kimagyarázkodásunk és kibékülésünk után a Szocializmus című lapnak írt cikkemet, amelynek a címe ez: Pont egy viszály után kezdjünk új fejezetet a magyar szellem történetében. A cikknek a lényege az volt, hogy a népiek és urbánusok között való vitát hagyjuk a történelemre, fogjunk össze valamennyien egy nemzeti és nagy demokratikus Magyarország teremtésére^ Ezt a cikket annak idején a Szocializmus nem hozhatta le, mert ugye összetörték. Viszont megtalálta ezt a cikket és - engedélyem nélkül, ahelyett, hogy a talált tárgyat visszajuttatta volna birtokosának, aki véletlen hogy még mindig életben van - saját szabad elhatározásából odaadta az Irodalomtörténet című lapnak, amelyik évente egyszer, vagy kétévenként jelenik meg, s amelyik már két év óta fekteti egy az Illyésnének a Flórának József Attiláról írt könyvéről írt tanulmányomat. Két éve. Szóval ezt a cikket, amelynek ma nagyobb aktualitása van talán, mint akkor, amikor írtam - ezt a cikkemet elfektették. Na most én üzentem ennek - és mostan újólag a Szabad Európán keresztül üzenem ennek a Molnár Jánosnak: hogyha nem szolgáltatja ki, nem adja ki a barátaimnak ezt a cikket, amit a Magyar Nemzetben, vagy az Élet és Irodalomban akarok közöltetni, nem adja ki azonnal, - már megígérte, hogy kiadja, de nem adja ki, és megértem, hogy miért? - ha nem adja ki, akkor nemzetközi jogász barátommal pert indítok ellene és a Párttörténeti Intézetnek a vezetősége ellen, hogy a megtalált tárgyat nekem nem adják ki és arra engedélyem nélkül diszponálnak. Hát ezt akarom üzenni ennek a Molnár Jánosnak a Szabad Európán keresztül - amit megköszönök a Szabad Európa szerkesztőségének, hogy továbbítják. - Ez magától értetődik. Az üzenet elhangzott, és teljesen egyértelmű. - Fejtő Ferenc, köszönöm az interjút. +++ 1989. március 9., csütörtök
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »