Rendszerváltás és az MTI

	Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádiában (3. rész)
De ha jól belegondolunk, előretekintve arra az időre, amikor majd a többpártrendszerben koalíció lesz, akkor másként merül föl majd ez a kérdés. Mindenki, aki egy párt jelöltjeként kormányzati funkciót vállal, az e párt támogatásával vesz részt a kormányzati munkában, igényli is ezt a támogatást; szoros tehát az együttműködés a párt, a frakció - parlamenti csoport - és a végrehajtó hatalom emberei között. Most azonban még - ebben az átmeneti periódusban, amikor egy olyan gyakorlattól igyekszünk elszakadni, távol kerülni, amely szerint valóban az történt, hogy minden döntést előbb a Politikai Bizottság szentesített, és az államra nem maradt más, csak az, hogy azt végrehajtsa - jogos a kérdés, magamnak is föltettem: talán jó lenne, ha nem lennék a Politikai Bizottság tagja, nem lennénk többen is benne a kormányból, hogy ily módon is kifejezzük a párt és az állam szétválását. Ám azt hiszem, hogy ez a kérdés hamarosan, a választások után megoldódik, és egészen másként fogjuk szemlélni. A következő témára, a gazdasági döntések előkészítésére térve, a rádió arról érdeklődött, hogyan emelkedik felül Németh Miklós korábbi énjén, hogyan viseli annak a terhét, hogy korábban a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaként bizonyára nagyon sok ötletet és tanácsot adott annak a Havasi Ferencnek, akinek a gazdaságpolitikai tevékenységét most nemegyszer kénytelen bírálni. A miniszterelnök szerint nem jó ezeket a kérdéseket egy-egy személyhez kötni. Havasi Ferenc reformgondolkodású vezető volt; egy meghatározott erőtérben működött, úgy, ahogy ereje és lehetősége engedte. Legtöbbször küzdött, hogy keresztülvigye azokat az elgondolásokat, amelyeket munkatársai tanácsoltak neki. Inkább a korábbi döntési mechanizmust illeti tehát a kritika, nem a személyt. E gondolatokra rímelt egy debreceni hallgató kérdése: miért van az, hogy olykor hetente változik egy-egy döntés? Szükségszerű ez? Miért a kapkodás? A bizalom már úgyis erősen gyengülőben van. - Nagy terhet jelent az örökség, az, amely az adósságállománnyal, a termelési szerkezet problémáival függ össze. Gyorsan változnak a belső és a külső feltételek. Nagyon nehéz mindig megtalálni az optimális megoldást. Még a kormányon belül is mutatkoznak érdekkülönbségek, s a társadalomban általánosan tapasztalható, hogy ha valamely döntés egy rétegnek kedvező, az másokat sért. Nem tagadom a kapkodást. Magyarország súlyos helyzetben van, kevés az időnk arra, hogy felmérjük a politikai, társadalompolitikai hatásokat; ez azonban nem változtat a tényen: feltétlenül javítani, nyitottabbá kell tenni kormányzati munkánkat. (folyt.köv.) 1989. június 4., vasárnap 17:55
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »