Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › június 03.
1989  1990
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1989. június
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC:

Vlaszov és a KGB

"A glasznoszty eddig csak felszínesen érintette a szovjet titkosrendőrség, a KGB félelmetes tevékenységét, amellyel elnyomja az ellenzékieket és szoros ellenőrzést gyakorol a társadalom felett. Jurij Vlaszov, volt olimpiai súlyemelő bajnok a Szovjetunió Népi Küldöttek Kongresszusának moszkvai küldötte azonban rátapintott a dologra, amikor olyan szervezetként jellemezte a KGB-ét, amely működésének története tele van kínzással és gyilkossággal. Ez azonban nemcsak történelmi kérdés - folytatta Vlaszov. A szovjet titkosrendőrség egészen a mai napig, azzal félemlíti meg azokat akik szembe mernek szállni az államhatalommal, hogy elmegyógyintézetbe zárják őket. A KGB állandó veszélyt jelent a demokráciára nézve és még a glasznoszty időszakában sem árulja el titkait."

Szabaddemokraták

München, 1989. március 29. (SZER, Kommentár nélkül) - Az egyperces
néma felállás után, amellyel a küldöttek arra emlékeztek március
19-én a Corvin moziban, hogy az ország 45 éve idegen megszállás
alatt szenved, Tamás Gáspár Miklós tartotta meg a Szabad Demokraták
Szövetségének programbeszédét.
    
    - Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Szabaddemokraták! Kicsi a bors, de
erős - tartja a közmondás. A Szabad Demokraták Szövetsége kis párt,
de akik részt vettek vitáiban, jól tudják, hogy majd szétveti a
szellemi energia, majd szétpattan a gondolatoktól. Bár kívánatos
volna, hogy az egy szabaddemokrata főre eső politikai Ötletesség
mennyisége gyorsan csökkenjen - oly módon, hogy taglétszámuk
meghúszszorozódjék, mégse röstelljük, hogy 4-5 átlagos magyar
kispártra való politika szorult beléjük. Ennek a hatalmas politikai
energiának azonban ki kell szabadulnia, máskülönben megárt.
    
    Magyarországon ma többféle ellenzéki mozgalom létezik. Mielőtt
osztályoznám őket, engedjék meg, hogy futtában visszautasítsam a
tömegkommunikációs bürokráciában a kiagyalt az alternatív jelzőt,
amellyel bennünket a (...) lármafaragó rock-bandákhoz csapnak -,
holott mi emezeknél sokkal dallamosabbak vagyunk.
    
    No de, van olyan magyar ellenzéki párt, amely nem tudja, mit akar,
de azt nagyon akarja - és oly sikeresen köti át a három
divatszínben ragyogó pántlikával, hogy olykor magam is elhiszem,
van a zsákban macska. Van olyan ellenzéki párt, amely történelmi
nevére bízza a politikai munkát. Ezek a mágusok pártjai. A mágus
így szól: ha egykoron lehetett e néven tömegmozgalom, akkor ma is -
csiribí-csiribá - lehet, föltéve, hogy erősen koncentrálunk,
lehunyjuk a szemünket, és nem gondolunk Berecz Jánosra.
    
    Van olyan ellenzéki párt, amely viszont nem arra épít, hogy
emlékszünk a múltra, hanem arra, hogy elfelejtettük. Elfeledtük
volna, hogy nemcsak gumibot, betiltás, gumicella, kirakatpör és
gumiparagrafus létezik a demokrácia kordában- és karbantartására,
hanem manipuláció, csalás, szalámi-vagdosás, beugratás és baksis.
    
    Van végül olyan ellenzéki párt, amelynek az olykor elvékonyodó
harsogása annak a magányos erdei sétálónak a fütyörészésére
emlékeztet, aki félénken tipeg Jó csönd herceg előtt. Mindezek a
pártocskák a teljesen, félig- vagy sehogyan sem leküzdött félelem
pártjai. A félelemé, amely nemcsak a cselekvést, de a gondolatot
és az álmot is elfojtotta János király Magyarországán. A pár éve
még szégyenletesen népszerű Kádár azzal lopta be magát az ő általa
halálra ijesztett nép szívébe, hogy elhitette: ő a legeslegkisebb
rossz. Azóta kiderült, hogy van még nála is kisebb rossz -, de az
se jó semmire.
    
    Itt van azután az állítólagos kormánypárt: övé az ország, a hatalom
és a dicsőség, na meg 700 ezer tag. De ami kérdéses volt 10
esztendeje, jelesül: hogy vannak-e közte kommunisták? - kérdéses ma
is. Az uralkodó állampárt is több párt ma föltehetőleg. Az egyiktől
levelet kaptam március 17-ikén. így szól: "Lógni fogtok." Újságból
kivágott betűkből volt összeragasztva a szöveg. Fölteszem azért
sértették a magyar helyesírást - lógni -, mert az aznapi
Népszabadság címbetűi között nem akadt hosszú ó.
    
    - Engedjék meg kedves hallgatóink, hogy egy megjegyzés erejéig
megszakítsam Tamás Gáspár Miklós fejtegetését. Névtelen levelet, a
"lógni fogtok", vagy hasonló fenyegetéssel, az SZDSZ mintegy 40
vezetőségi tagja kapott a közgyűlés előtt. És most ismét Tamás
Gáspár Miklós.
    
    - Tömör bírálat ez Tisztelt Tagtársaim -, és én megszívleltem. Mit
is jelentsen az, hogy lógni fogunk? A névtelen levélíró párt úgy
véli, hogy kifogyott az érvekből. Továbbá: a névtelen levélíró párt
azt gondolja, hogyha ez így megy tovább, veszélybe kerül. Azt
gondolja: számára a politika lehetőségei kimerültek, mi a hatalmat
akarjuk, erre esélyünk van, és ezt esélyt megtorlásra akarjuk
kihasználni.
    
    Hadd válaszoljak szelíden az NLP-nek, mármint a Névtelen Levélíró
Pártnak. Minden párt a hatalmat akarja. Mi is, bármilyen kicsik
vagyunk -, bár az NLP-nél, remélem nagyobbak. Csakhogy
demokráciában a hatalom mást jelent, mint amire nagybecsű bírálóm,
a névtelen levélíró gondolt.
    
    Tételezzük föl, hogy a szabad választások után létrejövő új magyar
demokráciában az SZDSZ kormányt alapít. Tételezzük föl, hogy én
volnék a miniszterelnök, és szeretném ellátni Névtelen Levélíró
baját. Mit tehetnék? Elrendelhetném a nyomozást? Nem. Legföljebb
magánemberként följelentést tehetnék a rendőrségen ismeretlen
tettes ellen. Mit tehetek, ha a rendőrkapitány nem veszi komolyan
az ügyet? Semmit. Rábírhatnám az ügyészt, ha netán a nyomozó
hatóság megtalálja a névtelen levélírót, hogy vádat emeljen?
    
    Semmiképpen. Az ügyész csak a bíróságnak van alárendelve, vele
szemben én, a miniszterelnök, én csak egyszerű panaszos lehetek. Ha
netán az ügyész vádat emel, elérhetem a bíróságnál, hogy viszonylag
súlyos ítéletet kapjon? Lehetetlenség. Befolyásolási kísérletért
csúnyán megüthetném a bokámat, magam kerülnék bíróság elé. Ha
mindezt nem lehet, elérhetném-e titkosrendőrségemnél, hogy
zaklassák Névtelen Levélírót? Lehetetlen, hisz nincsen
titkosrendőrség, sőt nincs országos rendőrség.
Eljárhatnék-e a helyi önkormányzatnál, hogy uszítsa rá fogdmegjeit?
    
    Semmiképpen. A helyi önkormányzat független, nincs fölötte
hatalmam. Kommunista államférfi mértékével mérve gyöngécske figura
lennék bizony.
    
    Hadd üzenjem erről a szószékről: Kedves Névtelen Levélíró, a
demokrácia az Ön biztonságát is szavatolja. Ugyanis Ön nem annyira
azzal fenyeget engem, hogy lógni fogok, hanem attól tart, hogy Ön
fog lógni. Hadd jelentsem ki: nem fog.
    
    Ha rajtunk múlik, senki sem fog egyébként, mert ellenezzük a
halálbüntetést. Azt akarjuk, hogy ebben az országban senki sem
féljen többé, még Ön sem - ha nem is tudunk ma még gyöngéd
szeretettel gondolni Önre. De épp ez az: nem kell szeretnünk Önt
ahhoz, hogy Önnek nemhogy csak semmi baja ne essék, hanem hogy azon
legyünk, hadd érezze Ön jól magát, és nem bolygatjuk: helyes-e
Önnek voltaképpen kiemelt nyugdíjat kapnia? Élvezze Ön a nyugdíját,
és élvezze megérdemelt nyugalmát és biztonságát - de ezt nem
névtelen leveleivel érdemelte ki ugyan, csak azzal, hogy Ön is
honfitársunk: magyar állampolgár. Több jogcímre nincs szüksége.
    
    Mégsem szabad szemet hunynunk a fölött, miért is retteg a Névtelen
Levélírók Pártja.
    
    A 70-es években szokás volt szidni a fölülről jövő reformot. A
fizikai szellem munkásai ezzel szemben alulról jövő reformot
szorgalmaztak. Ezt helyesen tették, csak megfeledkeztek egy fogalmi
distinkcióról: nevezetesen arról, hogy az alulról jövő reform neve:
forradalom.
    
    Ugyanis: a reform olyan változás, amely ugyan messzemenően
átalakíthatja az adott berendezkedést, de ahhoz, hogy reformnak
nevezhesse magát, két föltételt kell teljesítenie. Az egyik az,
hogy fönntartja a hatalmi fölsőbbség folytonosságát - azaz ne vonja
kétségbe a hatalmat gyakorló csoport hatalomgyakorlásának
legitimitását, törvényességét, jogosságát - a másik pedig az, hogy
a változtatást maguk a hatalom birtokosai hajtsák végre, a
változtatási kényszer alulról ne zavarja őket a kényszernek való
engedelmeskedésben, azaz elvben fönnmaradjon az adott hatalomnak az
a szabadsága, hogy akár ne reformáljon, ha így tartja helyesnek,
anélkül, hogy attól tarthatnánk, hogy kiakólbólitják.
    
    Magyarország népe - és körében mi, az új demokratikus mozgalmak
képviselői - láthatólag úgy véli, hogy ez a fajta reform - a
kommunista hatalom természetéből fakadó okok miatt - nem válthatja
be a jó sokáig hozzá fűzött reményeket.
    
    Ez az önkényuralom nem tud úgy reformálni, hogy szabaddá tegye
azokat az erőket, amelyeknek a reform érdekében áll. A kommunista
hatalom nem egyszerűen bizonyos intézkedések keresztülvitelére
létrehozott szükségállapot - pedig ez a diktatúrának a Római
Köztársaság idejéből származó eredeti értelme.
    
    A kommunista párt egy világtörténelmi terv végrehajtására
szövetkezett mozgalomból ered. A reform azt jelentené: lemondtak
erről a világtörténelmi tervről. így a diktatúra visszanyerné
eredeti értelmét, sikere vagy kudarca esetén szükségtelenné válnék,
visszaállhatna a normális állapot. De szemben a klasszikus
diktatúrával, ebben az esetben van egy maradék: maga a mozgalom.
    
    Ezért jogosulatlan a spanyolországi demokratikus átmenettel való
párhuzam. Mi történjék azzal a szerkezettel, amely egyszerre
mozgalom, bürokrácia, (...) sajátos világszemlélet köré
szerveződött politikai kultúra.
    
    A mai tagolatlan, de hatalmas demokratikus mozgalom nemcsak egy
bizonyos politikával szakít, nemcsak az államosító, újraelosztó,
szervező, kiváltságokat porciózó, titkosító, cenzúrázó, utasítgató
stílussal -, hanem egyrészt bizonyos emberekkel, akik ezt a
szituációt természetesnek, célirányosnak, helyesnek tartják, és
ennek folytán előnyeik származnak belőle -, másrészt pedig egy
meggyökeresedett illúzióval. Azzal ugyanis, hogy az
államhivatalnokok értelmi fölismerése többet ér, mint a laikus
honpolgár puszta tetszésnyilvánítása. Azzal az illúzióval, amely
szerint valaki más jobban tudhatja mi jó nekem -, ha úgy vélném ez
rossz nekem: atyai joga a fejemre ütni.
    
    Mindezzel szakítani: forradalmi politika. Ám mi mindig reform és
forradalom keresztútján állunk, mivel nem akarunk újabb kínokat
szabadítani sokat szenvedett hazánkra. Azt szeretnők, ha békésen
megteremthetnénk olyan legitim hatalmat, amelyet végre magunk
bízhatunk meg azzal, hogy a kedvünkre való reformokat életbe
léptesse.
    
    Az új törvényesség: az szabadelvű demokratikus magyar jogállam
megteremtése - amellett, hogy önmagában helyes - arra is jó, hogy
vértelen és törvényes forradalom útján végre eljöhessen a reform
ideje. Örülhetünk annak, hogy kommunista ipari kapitányok
bankhiteleket vesznek föl arra, hogy majd részvénypaketteket
vásárolnak. Nem személyek ellen harcolunk. Ha az egykori vörös báró
tőkepénzesként egy igazán szabad piac részt vevője lesz, lelke
rajta, inkább játsszék a tőzsdén, mintsem szolgálati fegyverével
játszadozzék.
    
    Ha a KISZ panziót nyit volt agymosó-iskolájában - ez nem az a KISZ,
amely adófilléreinket ellenünk használta, csak egy az újgazdag
vállalkozók között, akik kétes eredetű pénzekkel bánnak el szabad
versenyben. Lelke rajta.
    
    Ha a hajlékony gerincű karrierista ma demokratikus irányban
karrierista, az a demokrácia erejét mutatja. Isten hozta Önöket,
karrieristák. Gyarapítsák bátran sorainkat, nem ellenezzük, hogy
tollasodjanak, nem bánjuk az önök neofita túlbuzgalmát. Nagyszerű
dolog, hogy Önök időben változtak: úgy hisszük érdekük a magyar
nemzet szabadsága. Lelkük rajta.
    
    A kiváltságokat nem negatív módon óhajtjuk mi megnyirbálni: csak ki
akarjuk őket terjeszteni az egész nép körére. Nem elvenni, adni
akarunk, másoknak, magunknak, mindenkinek.
    
    Olyan világról álmodunk, ahol az egymástól tetemesen különböző erős
egyéniségek vitákban is megférnek, versenyezve is összetartanak.
    
    Ahol az ellentétek a nemzetet gazdagítják, ahol nem berlini fallal
és aknazárral kell megtartani a honfiakat a hazában, hanem a hon
vonzereje által.
    
    Azt akarjuk, hogy miénk legyen a legizgalmasabb, a legokosabb, a
legmerészebb ország a régióban, amely új szelleménél fogva mutat
példát, mutat erőt, mutat kiutat. Es itt az ideje, hogy leszögezzük
tisztelt szabaddemokraták: mi hazafiak vagyunk. Amikor elutasítjuk
a nyáj-ösztönű nacionalizmust és az agy-egyengető
államszocializmust, a magyar szabadelvű hagyományhoz térünk vissza,
amely nem színtelen-szagtalan eszperantót beszélt, hanem a diéta
legveretesebb magyar nyelvét.
    
    Nekünk Hölgyeim és Uraim - dolgunk van Európában. Nekünk az egész
magyarságot kell kimentenünk két világháború romhalmazából. Ezt
csak akkor tehetjük, ha mi leszünk a régióban, a demokrácia
zászlóshajója. Nekünk nem kellenek sem a bundás indulatok, sem a
haza-fitogtatás. De nem azért, mert félünk a nemzettől, hanem
azért, mert mi vagyunk a nemzet -, mi is vagyunk a nemzet.
    
    Reméljük lesz ellenzéki összefogás - de ez nem lehet akármilyen.
    
    Ahhoz, hogy európai szabadelvű eszményeinket, Széchenyi és Eötvös
eszményeit elfogadtassuk, meg kell erősödnünk. Hívjunk magunk közé
mindenkit, aki nemcsak menetelni, hanem építeni is akar, mindenkit,
akit nem riaszt a gondolat, mindenkit, akinek a szívét
megdobogtatja a szabadság. Végezzünk kortesmunkát Magyarországért.
    
    Adjunk esélyt a nemzetnek, hogy meglássa: igazunk van. +++


1989. március 29., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:

"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD