|
|
|
|
- Áremelések - 1. folyt.
|
A másik érv meggyőzőbben hangzik: reális árrendszert kell megteremteni, leépítvén a szubvenciók tömegét, ezen belül az állam fogyasztói ártámogatásait, mert mindez szerves része egy életképes gazdaság kialakításának, ami a későbbi felemelkedést biztosítja.
De ennek az érvnek is csak akkor lehet hitele, ha világosan kiderül, hogy az államhatalom ezt a piacépítést valóban következetesen folytatja. Tehát: nem csupán a lakosságnak fizetett árszubvencióktól kíván megszabadulni, hanem a saját hatalmi szférájában fizetett szubvenciótömegtől is, hogy ezáltal a vállalatok függetlenségét, és a piachoz való alkalmazkodásuk egyik alapfeltételét megteremtse.
Ezen a téren az elmúlt évtized tapasztalata sajnos egyértelmű volt. A szubvenciók leépülése csak a lakosság rovására mutatkozott meg. Ezt eredményezték a sorozatos áremelések, viszont az állam gazdasági hatalmát érvényesítő vállalati támogatások lényegében érintetlenek maradtak, sőt tovább halmozódtak.
Tehát senkinek sem lehettek olyan illúziói, hogy a reá hárított infláció terhe olyan elkerülhetetlen áldozat, amely egy működőképes piacgazdaság kialakításához szükséges.
Az államhatalom most kardoskodik, hogy ezúttal másként van. Ezúttal már valóban a piacgazdaság kopogtat, sőt dörömből az ajtón, amit szélesre kell tárni, hogy végre bejöhessen. És a szélesre tárt ajtón ugyebár betódulnak a piaci színvonalú árak is, ami kellemetlen, de ez az ára annak, hogy a piac minden következménnyel berendezkedjék a házunkba.
Ezt mondják az illetékesek, de sajnos annyira leegyszerűsítik a dolgot, hogy nem mondanak igazat. Egy kicsit kinyitják az ajtót, hogy a toronymagas árak bejöhessenek, de a szélesre tárást még mindig elbarikádozzák vállalati szubvenciókkal, termelői monopoliumokkal, a verseny és importverseny korlátozásával, a tulajdonreform hatalomátmentési akcióvá züllesztésével. Így a társadalom nem érzékeli, hogy olyan áldozatot követelnek tőle, amely egy gyökeres változás és kibontakozás szükséges mozzanata. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|