|
|
 |
|
 |
Az inflációtól ments meg uram minket
|
Közkézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a
különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej,
illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár
tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs
róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az
ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy
jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meglincselés céljából keresné a
szerzőt, kérem hallgattassék - azaz olvastassék - végig.
al. Az árak felszabadítása
A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT
és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az
élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt,
hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai
szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak
fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük - az
élelmiszertermelés - fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak,
hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát - amit a múlt
rendszer vétkesen összemosott - valóban külön kell választani. A
megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott
élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős
szociálpolitikával kell gondoskodni.
Igent mondott az Országos Árhivatal is - de csak elvben értett
egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani,
ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy
a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is
orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a
fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet
mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami -
szükség esetén - módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban
arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam
olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot
teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé.
Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként
szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős
érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe
túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez
nélkülözhetetlen. (folyt.)
1990. január 4., csütörtök 15:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|