|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (19. rész) - Orbán Viktor
|
Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy 31 év után
eltemethetjük halottainkat. Nem jár senkinek köszönet azért, mert ma
már működhetnek politikai szervezeteink.
A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és
szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyverei súlyánál
fogva ezt megtehetné - nem lép fel Li Pengéhez, Pol Potéhoz,
Jaruzelskiéhez vagy Rákosiéhoz hasonló módszerekkel.
Ma, 33 évvel a magyar forradalom, és 31 évvel az utolsó felelős
magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés
úton érjük el mindazt, amit az 56-os forradalmárok véres harcokban,
ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha
hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista
diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó
pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem
tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk
magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok
kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz,
hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük
forradalmunk akaratát.
Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.
Emlékezzetek: 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a
párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha
többé
Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s
legényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem
telt el a ,,Soha többé
,, óta, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló
koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük
saját elvtársait.
Ezért nem érhetjük be a kommunista politikusok semmire sem
kötelező ígéreteivel. Nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó
párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Nincs más
mód, hogy elkerüljük az újabb koporsókat, a maihoz hasonló,
megkésett temetéseket.
Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi
József és a névtelen százak a magyar függetlenségért és szabadságért
áldozták életüket. A magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még
ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.
Nyugodjatok békében.
(folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|