|
|
 |
|
 |
Reformkörök 3.
|
Ugyanakkor belülről magam is berzenkedem az ellen, hogy a nagy
nyugati lapok és hírügynökségek mindent igyekeznek a hatalmi harc
személyi vonatkozásaira kihegyezni. A kérdések napra készen
aktuálisak és mindíg egyformák: amikor Grósz Károly a szombat
reggeli Népszabaságban azt mondta, hogy ..., akkor Pozsgay Imre és
Vastagh Pál szerint arra gondolt-e,...? A főtitkár erről, arról,
amarról azt mondta, hogy... önnek mi a véleménye ugyanarról? Mégis
megértem Pozsgay Imrét, aki türelmesen és hatásosan válaszolt minden
kérdésre: kicentizett válaszait ezek a külföldiek pontosabban és
korrektebben idézik, mint az elmúlt évtizedben a személye elleni
averzióra késztetett hazai szerkesztők. A szegedi találkozónak más
volt a hangulata, mint a kecskemétinek. Ott a már jól ismert
reformerek vitték a prímet: Lengyel László, Bihari Mihály, Gazsó
Ferenc. Szegeden a tömeg politizált. Szekciónként 25-30 hozzászólás
is elhangzott. Érezni lehetett, hogyan áradnak, folynak egy mederbe
a gazdasági és társadalmi modellváltás korábban csak búvópatakként
megjelent gondolatsorai. A vita ugyan szétfolyó és meglehetősen
csapongó volt - de hát ez egyszerre következik a politikai kultúra
hiányából, a politológiai műveltség esetlegességéből és a mindent
kimondani akarás lelkesedéséből.
Valamiféle őszinte naívitás jellemezte a légkört. Elég volt a
manipulációból, a taktikázásból, a következetlenségből, a cél által
szentesített hazudozásból, hangzott el sokszor, sokféle
megfogalmazásban. Ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik a tanácskozás
egyik legfőbb követelése is: ne pártértekezlet, hanem kongresszus
legyen az ősszel, ahol sokkal kevesebb lehetőség nyílik a kulisszák
mögötti machinációkra.
Hogy ez nem felnagyított veszély, azt igazolták a szombat esti
plenáris ülésen történtek is. Miközben Pozsgay Imre és Vastagh Pál
külföldi újságírók kérdéseire válaszolt, a közös platform
kialakítását egyszerűen szétvitatkozta néhány résztvevő. Nem lehet a
szándékosságot bizonyítani, de tény, hogy sikerült az időt
elhúzniuk, a fővárosi és a vidéki küldöttek között ellentétet
szítani, és megakadályozni, hogy a reformkörök platformtervezetét a
plenáris ülés közmegegyezése szentesítse.
al. Nagy Imre elvtárs
A reformköri mozgalom eredményeképpen új politikus személyiségek
kezdenek kiválni. A szegedi Lovászi József, Géczi József, a
kecskeméti Bruszel László, a budapesti Szántó György, a szentesi
Keserű Imre nevét valószínűleg sokszor láthatjuk még nyomtatásban. A
vasárnapi politikai nagygyűlésen éppen Keserű Imre mondta a
legnagyobb hatású beszédet. (folyt.)
1989. május 23., kedd 13:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|