|
|
|
|
SZU kötségvetése - 1/5. folyt.
|
A vállalkozások összértéke becslések szerint mintegy 700-800 millió dollárt tesz ki a nyugatiak részéről. A legtöbbjük a szolgáltatásokban próbál szerencsét, de néhányan már ipari termeléssel is foglalkoznak. Ennek a kelet-eruópai "aranyláznak" számos oka van. Az egyik az, hogy a világ piacai vagy telítődnek, mint a nyugatiak, vagy pedig elsorvadnak a mérhetetlen adósságterhek alatt, mint a harmadik világbeliek. Ez az aranyláz azonban lehet olyan kalandos, mint a Chaplin által is megénekelt Alaszka, csak éppen az ott szokásos hideg és a medvék helyett vonakodó funkcionáriusok, valutaátváltási nehézségek és megbízhatatlan üzleti adatok fenyegetik a bemerészkedőt. Nem is beszélve a már említett legsúlyosabb veszélyről, nevezetesen arról, hogy egyelőre semmiféle politikai garancia sincs arra, hogy a peresztrojka állandósul. Egy szép napon egyetlen tollvonással meg is szüntethetik. Sőt vannak olyan elemzők is, akik azt állítják, hogy a Szovjetunióban és vidékén voltaképpen semmi sem változott, csak a retorika. Azt persze ők is elismerik, hogy a gazdasági helyzet valóban a helyes útra, vagyis a piacgazdaság felé kényszerítheti a Szovjetuniót. Valószínű, hogy ezek az elemzők - éppúgy, ahogyan a reformok ellen ágáló szovjet középkáderek - a karrierjüket féltik a változásoktól. Azt azonban mindenképpen érdemes megszívlelni, amit egyikük, egy londoni gazdasági tanácsadó cég munkatársa mondott: ezek a közös vállalkozások egyelőre nem képviselnek komoly erőt, úgyhogy se tulajdonosaik, se híveik ne reménykedjenek abban, hogy megváltlhatják a világot. A reformoknak a kelet-európai országokon belülről kell kiindulniuk és végbemenniük. +++
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|