|
|
 |
|
 |
Vívók fegyver nélkül
|
1989. június 2. péntek (MTI) - Az elmúlt héten véget ért
maratoni hosszúságú, tíznapos országos vívóbajnokság után - Kovács
Tamás szövetségi kapitány haditervének megfelelően - eltűnt a szem
elől a válogatott. A rejtekhely egy hétig a dobogókői Nimród szálló
volt. Itt kezdték meg a felkészülést a legjobbak a július 5-16.
közötti denveri világbajnokságra, s hogy milyen eredménnyel, arról a
táborozás utolsó napján telefonon tájékoztatta az MTI munkatársát
Kovács Tamás.
- A dobogókői egy hétnek a pihenés volt a legfőbb célja. Igen
hosszú idény után vannak a versenyzők, november óta szinte
futószalagon jöttek a Világ Kupa-viadalok, majd a bajnokság. Nem
csoda, hogy mindenki elfáradt, szükség volt a kikapcsolódásra, az
idegi feltöltődésre. Erre a dobogókői helyszín tökéletesen
megfelelt, az erdei futások, séták megtették hatásukat. Kiegészítő
sportként ezúttal az úszást választottuk.
Séta, futás, úszás... vívás sehol?
- Valóban ,,fegyvertelenek,, voltunk. De ez csak átmeneti
állapot. Hétfőtől kezdődik az igazi, kemény munka. A négyhetes
mátraházi edzőtáborban már nem lesz pihenés. Előkerülnek a
fegyverek, s megkezdődik az egyénre szabott felkészülés. Bízunk
benne, hogy addigra felépül az egyedüli betegeskedő, Szekeres Pál
is.
Miért, mi történt?
- A táborozás második napján belázasodott, haza kellett utaznia.
De úgy tudjuk, nincs semmi komolyabb baja, s a következő szakaszban
már velünk gyakorolhat.
x x x
Újabb telefon, a hívott Beliczay Sándor, az olimpiai bronzérmes
tőrvívó edzője.
- Csak erős megfázás kínozta Szekerest, ami magas lázzal járt. A
gyógyszerek, vitaminok megtették hatásukat, elmúlt a láz. Remélem,
hétfőig teljesen rendbejön, ugyanis Mátraházán bírnia kell az
iramot, a napi két edzést. Aztán jöhet a világbajnokság
+++
1989. június 2., péntek 11:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|