|
|
|
|
Nyílt levél az országgyűlési képviselőknek (1. rész) (OS)
|
1989. június 1., csütörtök - Tisztelt Képviselő Úr Tudományos dolgozóként örömmel értesültünk arról, hogy felsőoktatásban dolgozó kollégáink 1989. szeptember 1-től 17 százalékos központi bérpolitikai intézkedésben részesülnek. Meggyőződésünk, hogy a felsőoktatási dolgozók jelenlegi bér- és kereseti helyzetében ez a lépés elkerülhetetlen volt. A rövid időn belüli második bérrendezés (1986., 1989.) egy gyorsan romló folyamat enyhítésére elegendő csak, de úgy értékeljük, hogy a legfelsőbb szintű állami és politikai vezetés felismerte, hogy az értelmiséggel kapcsolatos viszonyát újra kell gondolnia. Ezt látszik bizonyítani az alsó- és középfokú oktatás egyidejű, 17 százalék körüli bérfejlesztése, illetve a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók 40 százalékos és az egészségügyi dolgozók közel 20 százalékos bérintézkedése, valamint a tudomány privilegizált területként történő kezelése az 1988-as és az 1989-es népgazdasági tervben. A kutatók és a tudományos kutatóintézeti dolgozók nevében határozottan támogatunk egy ilyen irányú fordulatot, mert az a véleményünk, hogy a szellemi munkásnak, az értelmiség társadalomban betöltött tényleges szerepének és súlyának megfelelő megítélést és értékelést kell kapnia, aminek a különböző foglalkozási csoportok közötti bérarányokban is jelentkeznie kell. Ennek megfelelően igényeljük a tudományos kutatásban dolgozók munkakörülményeinek, bér- és kereseti helyzetének átgondolását. Fentieket annál is inkább indokoltnak tartjuk, mert a kutatóintézetekben dolgozók utoljára - a két felsőoktatási bérrendezést megelőzően - 1985. január 1-jén kaptak átlagosan 8,28 százalékos központi bérfejlesztést. Úgy érezzük, a tudomány gyors ütemű felértékelődése - ami csak a természetes állapot helyreállítása - éles ellentétben van a tudomány munkásai bérének 1985 óta tartó még gyorsabb leértékelődésével. Ebből a szempontból különösen hátrányosnak tartjuk a költségvetési rend szerint gazdálkodó tudományos kutatóintézetekben dolgozók helyzetét. Ezekben az intézetekben - főleg társadalomtudományi területeken, de máshol is - nincs lényeges lehetőség a bér- és kereseti viszonyok saját erőből történő javítására. Határozott álláspontunk szerint a tudományos kutatóintézeti dolgozóknak is biztosítani kell - a képzettségben, tudományos minősítésben velük azonos szinten álló felsőoktatási dolgozókhoz hasonlóan - bérük reálérték csökkenésének lassítását, megállítását, illetve az eredmények szerint, növelését. (folyt.köv.)
1989. június 1., csütörtök 13:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|