|
|
 |
|
 |
Pedagógusnapi gondolatok
|
Nem tudok most virógcsokrokat emlegetni, meghatott hálát
tolmácsolni gyerekek és szülők nevében - annak ellenére, hogy nem
fogyott el a sok szép virág és a hála sem. Nem fogyott el, s tudják,
biztosan tudják, érzik ezt a tanítók, óvónők, tanárok ma is. És a
gyerekek virágainak örülni is tudnak, s egészen biztosan örülnek a
köszöntő szavaknak akkor is, ha esetleg ügyetlenre sikeredik a
szeretet és hála kifejezése.
De egy kinyomtatható "dolgozat" írójaként ezer - mondhatnám:
terhelő - szempont nehezedik tollamra, zavarban vagyok, mert tudom -
nem tehetek úgy, mintha nem tudnám -, hogy az idei pedagógusnapon
eleve fenntartással olvassák a hivatalos köszöntőket az ünnepeltek.
Tudok olyan iskoláról is, ahol úgy döntött a tantestület, hogy nem
tartják meg a pedagógusnapot, ezzel is kifejezésre juttatva:
elhatárolják magukat ama felettesek elismerésétől, akik "ide
juttatták" az oktatásügyet, a pedagógusokat.
Kedves pedagógusok, kedves - hálistennek még önérzetes -
tanítók, tanárok, kisgyerekeinket becézgető óvónők
Mindannyiunknak
el kell határolnunk magunkat - s ha botorkálva is, de azt tesszük -
mindazoktól, akik "ide juttattak" bennünket. Az országot, a
társadalmat.
Nem hiszem, hogy Németh Lászlót bárki sztálinistának,
vulgármarxistának vagy akár csak hurráoptimistának mondhatná,
pedagógiai elvei annál inkább helytállóak ma is. Idézem néhány
mondatát - s előre megmondom: 1960-ban írta:" ... A legjobb módszer,
az anyag leggondosabb tálalása is múló erőfeszítés, ha a tanuló nem
küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába.
Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak tanuló
és tanár dolga, hanem a társadalomé. Írni-olvasni mindenki megtanul,
mert a mindennapi élet megköveteli, az azonban, amit egy
szenvedélyes pedagógus példákban s ismeretekben rátukmál,
szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell
tartania".
Két bekezdéssel odébb ezt írja Németh László A pedagógus hite
című tanulmányában: ... társadalmunkban mindinkább csak egyféle
igazi tekintély van: az alkotó, a szellemi. A vagyongyűjtés
lehetősége megszűnt, akinek túl sok pénze van, inkább gyanús, mint
tiszteletet ébresztő... Olyan társadalomban élünk, ahol az embernek,
még szűk körben is, valódi tiszteletet csak teljesítmény, s
kiválóság szerezhet. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök 10:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|