|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (8. rész)
|
Akik ezt állítják, azok nem ismerték fel a törvényjavaslat valóságos tartalmát - mondta a miniszter. Az állami vállalati törvény ugyanis egyértelműen kimondja: a vállalatok állami tulajdonban álló vagyonnal gazdálkodnak. Az átalakulási törvény és a vállalati törvény módosítása jottányit sem növeli a vállalatoknak a korábbiakban már biztosított vagyoni rendelkezési jogosítványait, hanem tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Egyébként is az volt az általános politikai kívánság a jogalkotással szemben, hogy a tulajdoni reform tartalmának teljes kidolgozása előtt - a jelenlegi átmeneti politikai helyzeben - az állami szektorban ne változtasson a kialakult tulajdonosi szituáción. Ha viszont a törvényalkotók a jelenlegi status quo-ból indulnak ki, akkor figyelembe kell venniük, hogy az állami vállalatok vagy államigazgatási irányítás alatt állnak, vagy önkormányzó, önigazgató vállalatok, azaz vállalati tanács, illetve közgyűlés, küldöttgyűlés irányítja őket. Az elemi logika megköveteli, hogy az államigazgatási irányítású vállalatoknál az esetleges társasággá való átalakulásról maga az alapító szerv döntsön, és a részvények az állami vagyonkezelő szervezethez tartozzanak, hiszen az állam központi szervezete a tulajdonosi jogokat is magánál tartotta eddig. A jelenlegi helyzeten csak egy új vállalati törvény változtathatna. Kulcsár Kálmán vitába szállt azzal a nézettel, hogy az állami szektorban fel kell számolni a vállalati tanácsot és általában az önkormányzati önigazgatást. E szerint az állami vállalatok túlnyomó többségét kényszeríteni kellene a részvénytársaságokká való átalakulásra. Az átalakulást felülről kellene vezényelni egy felállítandó központi vagyonalap által, amely az átalakuló állami vállalatok valamennyi részvényét megszerzi és azzal korlátlanul rendelkezik. A jogalkotás elutasította ezt a felfogást, amely az állami vállalatok mintegy közhatalmi kényszerrel történő ,,visszaállamosítását,, jelentené. Az átalakulási törvény e vélekedéssel szemben a vállalati tanácsi, illetve a közgyűléses vállalatok önkéntes átalakulásának elvéből indul ki. Ezt indokolva a miniszter utalt arra, hogy 1984-ben és 1985-ben a vállalati tanács intézményét erőszakoltan, túl széles körben, sok formalizmussal vezették be. Ezen változtatni kell; most azonban nem szabad a másik szélsőségbe esni, és kampányszerű átszervezéssel felszámolni a vállalati tanácsokat. (folyt. köv.)
1989. május 30., kedd 14:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|