|
|
 |
|
 |
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (1. rész)
|
1989. június 4., vasárnap - Nem kér időt arra, hogy kormányát engedjék nyugodtan dolgozni, még csak bizalmat sem kér most már, mert az ígérgetések, a szavak ideje lejárt, a tettek ideje jött el - nyilatkozta Németh Miklós a Magyar Rádió vasárnapi adásának Hívja a 388-378-at című műsorában.
A miniszterelnök e kora délelőtti beszélgetésben Wisinger István
mikrofonja előtt ,,az utca emberének,, adott interjút, az
állampolgárnak válaszolt a telefonon, levélben föltett kérdésekre
felelve. Kifejtette: ha a nép, a Parlament, a közvélemény úgy látja,
hogy ez a kormány - bár sok feszültséget okozva és áldozatot is
kérve - bizonyítani tudja, hogy elmozdultunk a holtpontról, akkor
van remény arra, hogy néhány év múlva megállapíthassuk: volt értelme
szenvedni és küszködni.
Szó volt a műsorban Nagy Imrének és sorstársainak közelgő
temetéséről, amelyről szólva a kormányfő azt mondta: június 16-a
vízválasztó lehet. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy ez a nap a
nemzeti megbékélés és kiegyezés, a tiszteletadás és a gyász napja
mellett történelmi szakaszhatár is lesz. Lehetővé válik, hogy minél
előbb lapozni tudjunk múltunkban, hogy szemünket még inkább a jövő
feladataira vessük, és lélekben is erre összpontosítsunk.
- Hogyan ébredt a miniszterelnök? - tudakolta a riporter, utalva
arra, hogy Németh Miklós a Parlamentben elmondta: néha álmatlan
éjszakái vannak.
- Én azt hiszem természetes, hogy a miniszterelnöknek van
magánélete - hangzott a válasz -, s meg merem kockáztatni: több
álmatlan éjszakája van, mint egy magánembernek. És az is
természetes, hogy ha olyan nagy jelentőségű kérdésekről tárgyal a
Parlament, mint a pénzügyi csomagterv, vagy Bős-Nagymaros kérdése
akkor arra hónapokig készül az ember, keresi a lehetséges
tartományban a legjobb megoldást, konzultál a legszűkebb
munkatársaival, szakértőkkel, mérlegeli a tanácsokat, és ez
ülepedik, érlelődik benne; ehhez a folyamathoz pedig hozzátartoznak
a hajnali felriadások.
A következő kérdés - amelyre igenlő választ adott a
miniszterelnök - az volt: túlzás-e, hogy az elmúlt két hét
politikusi pályafutásának legzsúfoltabb két hete volt? Hiszen Németh
Miklós Bős-Nagymaros ügyében Prágában, majd Bécsben járt, a hét
elején Központi Bizottsági ülés volt, és négy napon át ülésezett a
Parlament, ahol két nagy fontosságú beszédet mondott. A továbbiakban
többnyire e témakörökön belül zajlott a beszélgetés, mégpedig egy
egyetemista kérdésével: szakmai, politikai vagy anyagi okokból
állították-e le a nagymarosi vízlépcső építkezését? (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal (2. rész)
|
- Az építkezés május 13-i felfüggesztését megelőzően négy vagy
öt alkalommal tárgyalta már a kérdést a Minisztertanács, és a
benyújtott anyagok alapján, a jelzett bizonytalanságok, a felmerülő
új szempontok alapján döntöttük el, hogy nem célszerű a
bizonyosságig egyetlen fillért is Nagymarosba befektetni, tehát nem
politikai nyomásra tettük, amit tettünk, és nem azért, mert valakik
kedvének eleget akartunk tenni. Ellenkezőleg, az objektivitás és a
lelkiismeret vezérelt bennünket. A gazdaságossági vizsgálatok során
az eddigi fix pontok meginogni látszanak, számos hazai és külföldi
szakember fölhívta a figyelmünket az ökológiai veszélyekre,
kockázatokra; pontosabban arra, hogy még nincsenek meg ezek
elhárításának jó megoldásai. Bizonyos energiaellátási szempontok és
energiaigények is másként merültek föl, mint akár tavaly októberben,
nem szólva olyan kérdésekről, hogy számos tudós a nagymarosi gát
környékének talajviszonyaival, a földrengésveszéllyel összefüggésben
további vizsgálatok elvégzésére hívta fel a figyelmünket. Most tehát
elvégeztetjük azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján tárgyilagos
döntést lehet hozni.
Ezzel egyetértett a környezetvédelmi és vízgazdálkodási
miniszter is, válaszolta újabb kérdésre Németh Miklós. S hogy
mennyire tudták előre a partnerek, az osztrák és a csehszlovák
kormány, hogy felfüggesztik az építkezést? Ha nem is hivatalosan de
mindkét félnek előzetesen jelezték a gondokat - válaszolta a
miniszterelnök. Arra a kérdésre pedig, hogy nem gondolta-e, hogy a
döntésbe belebukhat a kormány, így felelt:
- Most érzem életemben először, hogy micsoda teher a döntés, és
mégsem kerülhetem ki; megfordult a fejemben, hogy a Parlamentben
bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen a döntés
miatt. De, ha jól érvelünk, ha a jövő iránt érzett közös
felelősségünket hangsúlyozzuk, akkor ezt meg fogják érteni az
emberek, függetlenül attól, hogy számukra szimpatikus-e vagy sem a
lépés.
A következő téma - egy keszthelyi hallgató tette föl a kérdést
-, hogy nem gondolt-e a miniszterelnök arra, hogy önállóságának
megerősítésére kilép az MSZMP Politikai Bizottságából, s csak mint
egyszerű párttag tölti be kormányfői hivatalát. Ezzel, föltételezi,
népszerűsége csak növekedne.
- A párt és az állam szétválasztása, a párt és a kormány,
illetve az állami szervek közötti munkamegosztás dolgáról nagyon
sokat gondolkodunk és vitatkozunk. Most ebben az átmeneti
periódusban ez a kérdés igy nagyon logikusnak hangzik. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádiában (3. rész)
|
De ha jól belegondolunk, előretekintve arra az időre, amikor
majd a többpártrendszerben koalíció lesz, akkor másként merül föl
majd ez a kérdés. Mindenki, aki egy párt jelöltjeként kormányzati
funkciót vállal, az e párt támogatásával vesz részt a kormányzati
munkában, igényli is ezt a támogatást; szoros tehát az együttműködés
a párt, a frakció - parlamenti csoport - és a végrehajtó hatalom
emberei között. Most azonban még - ebben az átmeneti periódusban,
amikor egy olyan gyakorlattól igyekszünk elszakadni, távol kerülni,
amely szerint valóban az történt, hogy minden döntést előbb a
Politikai Bizottság szentesített, és az államra nem maradt más, csak
az, hogy azt végrehajtsa - jogos a kérdés, magamnak is föltettem:
talán jó lenne, ha nem lennék a Politikai Bizottság tagja, nem
lennénk többen is benne a kormányból, hogy ily módon is kifejezzük a
párt és az állam szétválását. Ám azt hiszem, hogy ez a kérdés
hamarosan, a választások után megoldódik, és egészen másként fogjuk
szemlélni.
A következő témára, a gazdasági döntések előkészítésére térve, a
rádió arról érdeklődött, hogyan emelkedik felül Németh Miklós
korábbi énjén, hogyan viseli annak a terhét, hogy korábban a
Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársaként
bizonyára nagyon sok ötletet és tanácsot adott annak a Havasi
Ferencnek, akinek a gazdaságpolitikai tevékenységét most nemegyszer
kénytelen bírálni. A miniszterelnök szerint nem jó ezeket a
kérdéseket egy-egy személyhez kötni. Havasi Ferenc
reformgondolkodású vezető volt; egy meghatározott erőtérben
működött, úgy, ahogy ereje és lehetősége engedte. Legtöbbször
küzdött, hogy keresztülvigye azokat az elgondolásokat, amelyeket
munkatársai tanácsoltak neki. Inkább a korábbi döntési mechanizmust
illeti tehát a kritika, nem a személyt.
E gondolatokra rímelt egy debreceni hallgató kérdése: miért van
az, hogy olykor hetente változik egy-egy döntés? Szükségszerű ez?
Miért a kapkodás? A bizalom már úgyis erősen gyengülőben van.
- Nagy terhet jelent az örökség, az, amely az
adósságállománnyal, a termelési szerkezet problémáival függ össze.
Gyorsan változnak a belső és a külső feltételek. Nagyon nehéz mindig
megtalálni az optimális megoldást. Még a kormányon belül is
mutatkoznak érdekkülönbségek, s a társadalomban általánosan
tapasztalható, hogy ha valamely döntés egy rétegnek kedvező, az
másokat sért. Nem tagadom a kapkodást. Magyarország súlyos
helyzetben van, kevés az időnk arra, hogy felmérjük a politikai,
társadalompolitikai hatásokat; ez azonban nem változtat a tényen:
feltétlenül javítani, nyitottabbá kell tenni kormányzati munkánkat.
(folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 17:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (4. rész)
|
A fogyasztó egyre kevésbé bírja az infláció növekedését - írta
háromoldalas levelében az egyik hallgató -, minden üzemet nem lehet
leállítani, a veszteséges termelés pedig tönkretesz mindenkit: a
költségvetést, a fogyasztót, magát az üzemet. Ha legalább a kiutat
láthatnánk, akkor elviselhetőbb lenne. A miniszterelnök - családi
tapasztalatokat is említve - biztosította a hallgatót: megérti
aggodalmát, átérzi, hogy mit jelent az infláció egy kisnyugdíjasnak.
S éppen ezért fontosnak tartja, hogy a kormány hathatós
szociálpolitikai program és védőháló kidolgozására törekedjék. A
továbbiakban a vállalkozások élénkítésének, az autónómia
erősítésének teendőiről, a tulajdonreformmal kapcsolatos
feladatokról tett említést, leszögezve:
- Föl kell mérni és eldönteni, hogy mi az, amitől a gazdaságban
el kell szakadni, bármilyen feszültségekkel jár, mert nem lehet
milliárdokat veszteséges tevékenységek fenntartására fordítani,
miközben egyre növekvő szociális gondokkal nézünk szembe. Nincs más
út, mint a reform végigjárása. Ha ebben nem lesz megtorpanás, akkor
remélhetjük, hogy közép távon - ami alatt három-öt évet szoktak
érteni - érzékelhetőek lesznek a változás jelei. Addig kínkeserves
lesz az út, áldozatok lesznek, kemény döntések szükségesek és
bizonyos tudati átalakulás. Mert a társadalom többsége egyetért
abban, hogy hassanak a piac erői, de azt is tudomásul kell venni,
hogy a piac törvényei a kereslet-kínálatban, az árakban meg fognak
jelenni.
Egy másik hallgató aziránt érdeklődött: szándékában áll-e a
kormánynak az új szociálpolitikai koncepció keretében az új
nyugdíjtörvénnyel foglalkozni? A válasz: ezen hosszabb ideje
dolgoznak az illetékesek. Az már világos, egyértelműen
megfogalmazott követelmény, hogy a nagy szociálpolitikai rendszerek
gyökeres megreformálása nélkül - egészségügy, társadalombiztosítás,
nyugdíj - csak toldozni-foldozni lehet, és senki sem lesz elégedett.
Egészében át kell gondolni tehát a rendszert, beemelve például a
biztosítási elemeket, de ehhez biztosító társaságok kellenek;
nagyobb rugalmassággal kell meghatározni a nyugdíjkorhatárt. A
koncepció lassan elkészül, jövőre a Parlament elé kerül.
Ott lesz-e a miniszterelnök június 16-án a Hősök terén? -
hangzott el új témában az újabb kérdés.
- A kormánynak elemi kötelessége, hogy az európai kultúrkör
szokásai szerinti végtisztességet minden magyar ember számára
megadja, így Nagy Imrének és sorstársainak is. Emellett a kormány
azonban kötelességének érezte azt is, hogy a periratok
tanulmányozásával kapcsolatos feltételeket biztosítsa. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (5. rész)
|
Úgy látom, hogy a legfőbb ügyész még a temetés előtt ki tudja
fejteni jogi álláspontját. Mivel látható az eddigi vizsgálatokból,
hogy az ügy koncepciós elemeket tartalmazott, még az akkori
jogszabályok szerint is jogsértő volt, mondhatom: megtörténik ezzel
Nagy Imre jogi és politikai rehabilitálása is. És ha mindez így van,
és bízom benne, hogy így lesz. Nagy Imre és sorstársai temetésének
napja a kiegyezés és megbékélés napja kell legyen.
Németh Miklós elmondta, hogy az előkészületekben együttműködtek
a családdal és a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetőivel, és
igyekeztek mindent a család kérése szerint tenni.
- Bízom abban: nem fognak elzárkózni az elől, hogy a magyar
kormány, adott esetben a miniszterelnök részt vehessen és leróhassa
tiszteletét és kegyeletét a Hősök terén - hangoztatta. Arra a
közbevetésre pedig, hogy Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a
rádióban szombaton bejelentette: valószínűnek tartja, hogy a kormány
koszorúját Németh Miklós helyezi el és a két államminiszter is jelen
lesz, a miniszterelnök azt válaszolta: a ,,valószínűre,, teszi a
hangsúlyt, így történne mindnyájunk megnyugvására. Ha az
igazságtételi bizottság vagy a család ezt nem tartaná kívánatosnak,
tiszteletben tartják álláspontjukat, ugyanakkor mint magánember
bárki, még a Központi Bizottság tagjai közül vagy a kormány tagjai
közül is részt vehet a temetésen. Más dolog, ha a kormány nevében
elhelyez egy koszorút valaki.
Az ismételten visszatérő kérdés: bármi történjék is, Németh
Miklós személyében mindenképppen jelen lesz a Hősök terén. A válasz:
nagy valószínűséggel, igen.
Mi a véleménye a miniszterelnöknek 1956 megítéléséről? -
hangzott a következő kérdés.
- Hosszú feltáró munka van még előttünk, hogy minden szempontot
és eseményt helyére téve tárgyilagos elemzést és értékelést
kaphassunk. Az biztos, hogy 1956. október 23-án egy sztálini
berendezkedés, önkényuralmi rendszerrel szembeni népfelkelés
történt, amely jogos és igazságos követeléseket fogalmazott meg. De
a napok során bonyolultabbá váltak az események, a határokon belül
és kívül egyaránt; ezek értékeléséhez számos tényre, információra
szükségünk van. Én merem hinni és bízom abban, hogy az érintett
szocialista országok segítik majd ezt a munkát. Hosszú-hosszú idő
szükséges ahhoz, hogy mindenki által megnyugvással fogadott
értékelés készüljön. Mert különbözőképpen élték meg az eseményeket
és a napokat az egyes emberek. (folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (6. rész)
|
Egy biztos, hogy nemzeti tragédia volt és testvérháború folyt az
országban. Az is biztos, hogy az igazáról mindkét oldal meg volt
győződve. De egyet ne felejtsünk el: magyar földön magyar vér folyt.
Nagyon nagy a történészek, politológusok felelőssége. És meg kell
nekik adnunk minden lehetőséget, hogy a lehető legpontosabb és
legárnyaltabb értékelését adják az eseményeknek.
Arról, hogy tervezik-e október 23-át ünneppé nyilvánítani,
Németh Miklós úgy vélekedett: korai még föltenni a kérdést, akár az
igenlő, akár a nemleges válasz elsietett lenne.
A továbbiakban elhangzó kérdések között volt: ki a reformer, ki
a fundamentalista. Erre a miniszterelnök így válaszolt:
- Ezt nehéz megmondani egyértelműen, aki a fennálló körülmények
között a realitásokat is figyelembe véve gyorsabb haladást akar, a
kitörés irányába, azt reformernek lehet mondani. De minden
reformerben lakozik valami a stabilitás vágyából is, és ha már ezt
hozzátesszük, lesz, aki csak ezt az elemet veszi észre, és rögtön
ráfogja, hogy fundamentalista.
Értelmetlen dolog tehát egymás cimkézése - állapította meg a
kormányfő. A vasárnap délelőtti beszélgetésben érintőlegesen szó
esett még a választásokról, amelyekre Németh Miklós szerint ez év
késő ősze és a jövő év nyara között sor kerülhet; az időpont
kijelölése a pártokkal való tárgyalásokon dől el. Tekintettel az
országban tapasztalható társadalmi bizonytalanságokra egy
előrehozott választás mellett sok érv szól, de ebben nyitottnak kell
lenni, s meg kell adni a formálódó pártoknak a lehetőséget - a
tárgyi feltételeket -, hogy szervezetileg is felkészülhessenek.
Elképzelhető-e, kérdi egy hallgató, hogy az MSZMP kiengedi kezéből a
hadügyi, a belügyi vagy a külpolitikai tárcát. A válasz: a világon
olyan párt nincs, amelyik ne nyerni akarna; a kérdésre a választások
után térjünk vissza, javasolta a Minisztertanács elnöke.
Hangsúlyozta: hisz abban, hogy az MSZMP hatalmon marad, ez az az
országnak is érdeke, a nemzetközi politikának is, és akkor a
tárgyalások kérdése lesz, melyik tárcát - köztük az említett
kulcstárcákat - melyik párt kapja meg.
Szóba került még, hogy mikor lehet időszerű az ország
semlegessége, kiléphet-e egyáltalán a Varsói Szerződésből. A válasz
dióhéjban: ez nem csupán elhatározás kérdése, sok minden függ a
nagyhatalmak álláspontjától, érdekeitől. Számunkra az a fontos, hogy
a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjére jutva stabilizálódjék az
erőegyensúly, így automatikus megoldódik a semlegesség kérdése.
(folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 18:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (7. rész)
|
A cél érdekében erősíteni kell a kelet-nyugati párbeszédet - efelé
jó irányban haladunk -, erősíteni kell a kereskedelmi-gazdasági
kapcsolatokat, mert ha ezek erősek, akkor a katonai megoldások és
katonapolitikai kérdések háttérbe szorulnak. (E témához némi
áttétellel kapcsolódik a világkiállítás ügye, amit viszont úgy
hozott szóba a hallgató: van-e erre pénze az országnak? A
miniszterelnök szerint a rendezvényt vállalkozásnak kell tekinteni.)
Asszociációs ugrás a műsorban: a rádióhallgatót természetesen
nem csupán a nemzetközi erőviszonyok alakulása érdekli, hanem a honi
,,politikai hadműveletek,, alakulása is; köntörfalazás nélkül kérdi
valaki, barátja-e még a miniszterelnök az MSZMP főtitkárának, vagy
beáll azok sorába, akik Grósz Károly tagadásával szereznek
népszerűséget. Németh Miklós elmondta, hogy amikor miniszterelnökké
választották, a fél ország arról beszélt, hogy ő Grósz Károly
megnyújtott jobbkeze. Most azt kifogásolják, hogy miért nincs
nagyobb egység a vezetésben.
- Szemben állnak? - hangzott a kérdés.
- Ezt mondja a közvélemény. De szeretném hozzátenni, hogy vége
van annak az időnek, és nagyon helyes, hogy vége, amikor a
vezetésnek ugynevezett monolit egységben kellett lennie, azonos
módon, azonos szavakat használva lépve a nyilvánosság elé. Csak
zárójelben: a korábbi vezetésben, politikai bizottságokban is voltak
ilyen ellentétek, csak ezek nem váltak nyilvánossá. Más ma már a
nyilvánosság, mint volt akár tíz-tizenkét hónappal ezelőtt, és ez
helyes, mert így nagyobb a társadalmi ellenőrzöttség. Az emberek el
tudják dönteni, hogy melyik politikus milyen elképzeléseinek van
igazságmagja. S mi az, amiben vitatkoznának vele. Más: nagyon
fontos, hogy alapkérdésekben egy-egy vezető el meri és tudja
mondani, hogyan gondolkodik. És ha ez más, mint amit a másik vezető
mond, máshol vannak a hangsúlyok, az nem azt jelzi, hogy emögött
személyes ellentétek állnak, hanem egy másfajta gondolkodás,
másfajta értékrendek és így tovább. Hozzá kell szoknia a mi
társadalmunknak is szép lassan ahhoz, hogy a vezetők között adott
kérdésekben nézetkülönbségek is lehetnek, de ettől még egy politikai
pártnak a vezetésében lesznek, egy politikát szolgálnak. Hogy tehát
a kérdést ilyen élesen és sokszor felteszik, az politikai kultúránk
színvonalával függ össze - mondta a miniszterelnök. Arra is felelve,
hogy sokan találgatják: az olyan kiemelkedő markáns politikusok,
mint Grósz Károly, Pozsgay Imre, maga Németh Miklós és - mint a
riporter felsorolásához hozzátette: Nyers Rezső és mások - különböző
erőket képviselnek-e, jóllehet egy hatalmi centrumba tartoznak.
(folyt.köv.)
1989. június 4., vasárnap 19:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Beszélgetés Németh Miklóssal a Rádióban (8. rész)
|
Az állampolgár ugyanis zavarban van; sokan tartanak a
megosztottságtól, a politikai tisztánlátást igénylik.
- Úgy érzem, napjaink reformszelleme lehetővé teszi, hogy az
alapkérdésekben egy olyan újfajta egység bontakozzon ki, amelyben
különböző árnyalatok, felfogásbeli eltérések lesznek, ezek mögött
különböző csoportok fognak felsorakozni, dehát ezt akartuk. Azt,
hogy kirajzolódjanak az érdekkülönbségek, megjelenjenek a platformok
- mondta Németh Miklós, hangoztatva meggyőződését, hogy így lehet és
így fognak a korábbinál biztonságosabban dönteni a jövő kérdéseiről.
(MTI)
1989. június 4., vasárnap 19:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III melléklet FKgP Pártalkotmányról 1. oldal
III/III. melléklet FKgP Pártalkotmányról 2. oldal
III/III. melléklet FKgP Pártalkotmányról 3. oldal
III/III jelentés FKgP jelölésekről 1. oldal
III/III jelentés FKgP jelölésekről 2. oldal
SZER hallgatói telefonok:
"Kérem szeretném ha küldenének címemre a Mentsétek meg a kék Dunát című programból egy példányt, vagy ha lehet hangszalagot a következő címre: Petes András, Budapest I. Halász u. l. loll. Köszönöm szépen.
- Itt Kotál Magdolna Csehszlovákiából. Ha lehet hívjanak fel holnap este, azaz június elsején csehszlovák irányítószámra továbbá o8194145. Köszönöm, Kotál Magdolna 4208104145 kérem, ha lehet hívják ezt a számot május 31-én este 19 órakor, köszönöm"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|