Rendszerváltás és az MTI

	Télbe forduló pekingi tavasz? (1.rész)
1989. május 29. hétfő (MTI-Panoráma) - A hatalmon lévő párt számára mindennél veszélyesebb az, ha a tömegek hallgatnak - mondotta valamikor Teng Hsziao-ping, Kína veterán vezetője, Mao Ce-tung harcostársa, a reformok elindítója. Nos, az elmúlt hat hét eseményei arra késztethetik a 84 éves politikust, hogy módosítsa megállapítását: a hallgató tömegeknél csak a beszélő tömegek lehetnek veszélyesebbek a hatalom számára. Ezt támasztja alá mindennél meggyőzőbben a kínai diákok demokratikus és hazafias mozgalma, amely alapjaiban rengette meg a mennyei béke birodalmát, s mindenekelőtt a Kínai Kommunista Párt monolitikus vezetőszerepét. A szikra, amely lángra lobbantotta az utóbbi évtized legtömegesebb diákmozgalmát, Hu Jao-pang egykori pártfőtitkár hirtelen halála volt. A pekingi egyetemisták és főiskolások kezdetben csupán gyászolni akarták azt a politikust, aki azért bukott meg, mert 1986-ban nem lépett fel a kellő határozottsággal a kínai diákok akkori, szabadságot és demokráciát követelő mozgalma ellen. S a történelem megismétlődött: a hatalom, amely mindenfajta népi megmozdulásban saját pozíciójának veszélyeztetését és az általa óhajtott egység és stabilitás megbontását látja, ez alkalommal is automatikusan az elutasítás álláspontjára helyezkedett. Nem utolsó sorban ezzel magyarázható, hogy a diákok gyásza szinte pillanatok alatt politikai mozgalommá változott. A párt és az állami vezetés elutasító merevségére a pekingi egyetemisták és főiskolások népes felvonulásokkal, tömegtüntetésekkel, majd végső eszközként éhségsztrájkkal, Peking szívének, a Tienanmen-térnek tartós megszállásával válaszoltak. Követeléseik között alig lehetett felfedezni olyasmit, ami nem szerepel jogként a kínai alkotmányban. A pekingi Tiltott Város magas falai mögött élő vezetők azonban tétlenül szemlélték mindazt, ami a falakon kívül történik, nem reagáltak pozitívan a diákok és immár velük együtt a lakosság különböző rétegeinek, értelmiségieknek, munkásoknak, újságíróknak nagyobb demokráciát, több szabadságot és politikai reformokat sürgető hangorkánjára. Nem vállalkoztak a diákokkal és a tömegekkel való párbeszédre sem. Ennek a minden logika szerint érthetetlen magatartásnak az lett a következménye, hogy a hazafias és demokratikus mozgalom szele viharos gyorsasággal zúdult végig az egész országon. (folyt.) 1989. május 29., hétfő 09:45
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »