|
|
|
|
Rakétakorszerűsítés
|
Rakétakorszerűsítés SZER ------------------- München, 1989. május 29. A mai nap A rakétakorszerűsítés címszó alatt ismertté vált problémát világítjuk meg hírmagyarázatunkban. A vitatott probléma nem a NATO Nyugat-Európában hadrendbe állított 88 darab Lance tipusú tüzérségi harctéri rakétájának a modernizálása, hanem a NATO nyugat-európai nukleáris elrettentő erejének a fenntartása. Ez a nukleáris elrettentő erő összesen mintegy négyezer robbanószerkezetből áll, ezeket három különböző hordozóeszközzel juttatják célba. A repülőgépek és a tüzérségi 150 milliméteres és annál nagyobb kaliberű lövegeken kívül a Lance-rakéták tehát csak az egyik fegyvernemet jelentik a nukleáris fegyvertárban. A bombázók, az ágyúk és a rakéták egyaránt alkalmasak hagyományos és nukleáris robbanófejek célbajuttatására. A Varsói Szerződés ugyanezekkel a hordozóeszközökkel rendelkezik, csak jóval nagyobb számban. Míg a NATO oldalán csak az említett 120 kilométeres hatósugarú Lance-rakéta áll hadrendben, addig a Varsói Szerződés három különböző rakétatípussal is rendelkezik, ezek közül kettőnek a hatósugara jóval meghaladja a NATO-rakétáét. A Varsói Szerződés oldalán ennek megfelelően jóval magasabb a harcászati hordozóeszközök számára készenlétbe helyezett nukleáris robbanótöltetek száma is. NATO-becslések szerint legalábbb tízezer különböző feszítőerejű nukleáris repülőbomba, tüzérségi lövedék és rakétéatöltet áll rendelkezésükre. (folyt.)
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
Rakétakorszerűsítés - 1. folyt.
|
Amerikai részről azért tartják szükségesnek a Lance-rakéta felváltását egy újabb típussal, mert egyrészt a rakéta hatósugara túlságosan rövid, másrészt nem elég pontos ahhoz, hogy pontcélokat, például erődítményeket lehessen leküzdeni vele. Harmadrészt pedig, egész egyszerűen: műszaki berendezését húsz év alatt ugyancsak megrágta az idő vasfoga. A NATO-partnerek, elsősorban a két angolszász hatalom - Amerika és Nagybritannia - valamint Nyugat-Németország között támadt vita lényege az, hogy nyugatnémet részről a harctéri atomfegyverek teljes lépítését célzó tárgyalások mielőbbi megindítását sürgetik, és ezzel párhuzamosan a modernizálás elhalasztását kívánják. Washington viszont éppen fordított sorrendben akar eljárni. A másik vitás pont az, hogy Bonn nemcsak a harctéri rakétákról, hanem a NATO valamennyi harctéri atomfegyveréről kíván tárgyalni, Amerika viszont a rakétákra akarja leszűkíteni a kört. Amerika azzal érvel, hogy a Varsói Szereződés hagyományos fegyverzetű erőinek számbeli és strukturális fölénye miatt a NATO addig nem mondhat le a nukleáris fegyverekről, amíg ezt a fölényt kölcsönös csökkentéssel nem szüntetik meg. A tárgyalások - mint ismeretes - már folynak Bécsben. A NATO tehát akkor sem mondhat még le a harctéri nukleáris fegyverekről, ha a Varsói Szerződés erre hajlandó lenne. Az amerikai-nyugatnémet vitát két körülmény bonyolította. Az egyik az, hogy ezek a harctéri nukleáris fegyverek bevetésük esetén szinte kizárólag német területen pusztítanának. Ez teszi érthetővé a nyugatnémetek kívánságát ezeknek a fegyvereknek a mielőbbi teljes leszerelésére. (folyt.)
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
Rakétakorszerűsítés - 2. folyt.
|
A kérdés kiélezésében azonban jelentős szerepe van a nyugatnémet belpolitikának is. Az, hogy háború esetén Nyugat-Németország csatatérré, adott esetben nukleáris csatatérré változik, nem lehetett újdonság a nyugatnémet választópolgárok előtt, vagy a valóban gyászos helyzet nem is tudatosodott bennük az elmúlt évtizedek folyamán. A jelenlegi bonni koalíciós kormány helyzete azonban több szerencsétlen adó- és belpolitikai intézkedés miatt megrendült, mint azt különböző tartományi választások is bizonyítják. A kelet-nyugati politika, vagyis a külpolitika nem utolsósorban a szovjet pártfőtitkár különböző hangzatos leszerelési javaslatai következtében ma már szinte teljesen a fegyverzet- és csapatcsökkentés jegyében zajlik. A bonni kormány ezen a téren, a kelet-nyugati politikában kíván jó pontokat szerezni a választók szemében, ezzel ellensúlyozva belpolitikai sikertelenségét. A csúcskonferencián szakértők véleménye szerint kompromisszumos megoldás várható és ez hasonló lesz, mint a nyolcvanas évek elején a közép hatósugarú rakéták telepítése körül kirobbant vita esetében volt. A rakétatelepítést a NATO elhatározta és végrehajtotta, de ezzel egyidejűleg ezeknek a fegyvereknek a kölcsönös és teljes leszerelésére is ajánlatot tett a Szovjetuniónak. Ez volt a nevezetes pótfegyverkezési határozat, amely elvezetett a közép hatósugarú rakéták kölcsönös és teljes leszerelését kimondó, 1987. decemberében megkötött szerződéshez. +++
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|