|
|
 |
|
 |
Rakétakorszerűsítés
|
Rakétakorszerűsítés SZER
------------------- München, 1989. május 29.
A mai nap
A rakétakorszerűsítés címszó alatt ismertté vált problémát
világítjuk meg hírmagyarázatunkban.
A vitatott probléma nem a NATO Nyugat-Európában hadrendbe
állított 88 darab Lance tipusú tüzérségi harctéri rakétájának a
modernizálása, hanem a NATO nyugat-európai nukleáris elrettentő
erejének a fenntartása.
Ez a nukleáris elrettentő erő összesen mintegy négyezer
robbanószerkezetből áll, ezeket három különböző hordozóeszközzel
juttatják célba. A repülőgépek és a tüzérségi 150 milliméteres és
annál nagyobb kaliberű lövegeken kívül a Lance-rakéták tehát csak az
egyik fegyvernemet jelentik a nukleáris fegyvertárban. A bombázók,
az ágyúk és a rakéták egyaránt alkalmasak hagyományos és nukleáris
robbanófejek célbajuttatására.
A Varsói Szerződés ugyanezekkel a hordozóeszközökkel
rendelkezik, csak jóval nagyobb számban. Míg a NATO oldalán csak az
említett 120 kilométeres hatósugarú Lance-rakéta áll hadrendben,
addig a Varsói Szerződés három különböző rakétatípussal is
rendelkezik, ezek közül kettőnek a hatósugara jóval meghaladja a
NATO-rakétáét.
A Varsói Szerződés oldalán ennek megfelelően jóval magasabb a
harcászati hordozóeszközök számára készenlétbe helyezett nukleáris
robbanótöltetek száma is. NATO-becslések szerint legalábbb tízezer
különböző feszítőerejű nukleáris repülőbomba, tüzérségi lövedék és
rakétéatöltet áll rendelkezésükre. (folyt.)
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
Rakétakorszerűsítés - 1. folyt.
|
Amerikai részről azért tartják szükségesnek a Lance-rakéta
felváltását egy újabb típussal, mert egyrészt a rakéta hatósugara
túlságosan rövid, másrészt nem elég pontos ahhoz, hogy pontcélokat,
például erődítményeket lehessen leküzdeni vele. Harmadrészt pedig,
egész egyszerűen: műszaki berendezését húsz év alatt ugyancsak
megrágta az idő vasfoga.
A NATO-partnerek, elsősorban a két angolszász hatalom - Amerika
és Nagybritannia - valamint Nyugat-Németország között támadt vita
lényege az, hogy nyugatnémet részről a harctéri atomfegyverek teljes
lépítését célzó tárgyalások mielőbbi megindítását sürgetik, és ezzel
párhuzamosan a modernizálás elhalasztását kívánják. Washington
viszont éppen fordított sorrendben akar eljárni.
A másik vitás pont az, hogy Bonn nemcsak a harctéri rakétákról,
hanem a NATO valamennyi harctéri atomfegyveréről kíván tárgyalni,
Amerika viszont a rakétákra akarja leszűkíteni a kört. Amerika azzal
érvel, hogy a Varsói Szereződés hagyományos fegyverzetű erőinek
számbeli és strukturális fölénye miatt a NATO addig nem mondhat le a
nukleáris fegyverekről, amíg ezt a fölényt kölcsönös csökkentéssel
nem szüntetik meg.
A tárgyalások - mint ismeretes - már folynak Bécsben. A NATO
tehát akkor sem mondhat még le a harctéri nukleáris fegyverekről, ha
a Varsói Szerződés erre hajlandó lenne.
Az amerikai-nyugatnémet vitát két körülmény bonyolította. Az
egyik az, hogy ezek a harctéri nukleáris fegyverek bevetésük esetén
szinte kizárólag német területen pusztítanának. Ez teszi érthetővé a
nyugatnémetek kívánságát ezeknek a fegyvereknek a mielőbbi teljes
leszerelésére. (folyt.)
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
Rakétakorszerűsítés - 2. folyt.
|
A kérdés kiélezésében azonban jelentős szerepe van a nyugatnémet
belpolitikának is. Az, hogy háború esetén Nyugat-Németország
csatatérré, adott esetben nukleáris csatatérré változik, nem
lehetett újdonság a nyugatnémet választópolgárok előtt, vagy a
valóban gyászos helyzet nem is tudatosodott bennük az elmúlt
évtizedek folyamán.
A jelenlegi bonni koalíciós kormány helyzete azonban több
szerencsétlen adó- és belpolitikai intézkedés miatt megrendült, mint
azt különböző tartományi választások is bizonyítják.
A kelet-nyugati politika, vagyis a külpolitika nem utolsósorban
a szovjet pártfőtitkár különböző hangzatos leszerelési javaslatai
következtében ma már szinte teljesen a fegyverzet- és
csapatcsökkentés jegyében zajlik.
A bonni kormány ezen a téren, a kelet-nyugati politikában kíván
jó pontokat szerezni a választók szemében, ezzel ellensúlyozva
belpolitikai sikertelenségét.
A csúcskonferencián szakértők véleménye szerint kompromisszumos
megoldás várható és ez hasonló lesz, mint a nyolcvanas évek elején a
közép hatósugarú rakéták telepítése körül kirobbant vita esetében
volt. A rakétatelepítést a NATO elhatározta és végrehajtotta, de
ezzel egyidejűleg ezeknek a fegyvereknek a kölcsönös és teljes
leszerelésére is ajánlatot tett a Szovjetuniónak. Ez volt a
nevezetes pótfegyverkezési határozat, amely elvezetett a közép
hatósugarú rakéták kölcsönös és teljes leszerelését kimondó, 1987.
decemberében megkötött szerződéshez. +++
1989. május 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|