|
|
|
|
Télbe forduló pekingi tavasz? (2.rész)
|
A hatalom letéteményesei értetlenül álltak a jelenség előtt. Nem csak azért, mert nem tudtak mit kezdeni a példátlanul tömeges mozgalommal, hanem - amint az időközben kiderült - azért is, mert a saját berkeikben dúló hatalmi harccal voltak elfoglalva. Az immár országossá nőtt mozgalom kérdésében két tábor alakult ki a párt és az állami vezetésen belül: az egyiket Csao Ce-jang pártfőtitkár fémjelezte, aki a politikai választ, azaz a politikai reformok meggyorsítását szorgalmazta a vezetés és a tömegek között keletkezett bizalmi válság rendezése érdekében. A másik tábor, amelyet Teng Hsziao-ping és Li Peng miniszterelnök neve fémjelez, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a diákok által elindított mozgalom ellenforradalmi jellegű zavargás, amelynek célja a kommunista párt hatalmának és vezetőszerepének a felszámolása, a szocialista rendszer megdöntése Kínában. Az a tény, hogy Li Peng miniszterelnök május 19-én bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését Pekingben és elrendelte a hadsereg bevetését a diákok és a lakosság ,,zavargásnak,, minősített demokratikus mozgalma ellen, világosan jelezte: tulajdonképpen eldőlt a küzdelem a Csungnanhajban, a pekingi Tiltott Város párt- és kormányközpontjában , - s azok javára, akik - a Kungzsen Zsipao, a kínai szakszervezetek lapjának kommentátora szerint - azt hiszik, hogy a demokráciát kényuralommal lehet helyettesíteni, tartósítani lehet Kínában a ,,csend világát,, és az ezen alapuló hamis egységet, stabilitást. Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig valami ötezer diák sztrájkol a Tienanmen-téren. A diákok - akik a saját belső ellentéteik miatt teljesen megbénult vezetés helyett egy teljes héten át gyakorolták a néphatalmat a tizenkét milliós fővárosban, a lakosság százezreinek és millióinak támogatásával megállították Peking határán a hadsereg páncélos és motorizált hadosztályait, s eközben olyan rendet és fegyelmet tartottak, amilyenre nem volt példa a főváros sokszázéves történetében - elvonulnak a Tienanmen-térről. Holnap talán már nem ők vonják fel Peking szívében az állami zászlót a kínai himnusz és az Internacionálé éneklése közepette. A konzervatív, az idő szavát nem halló vezetők újabb győzelmet könyvelhetnek el. Ez a győzelem azonban pirruszi - felér egy vereséggel. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|