|
|
 |
|
 |
Télbe forduló pekingi tavasz? (1.rész)
|
1989. május 29. hétfő (MTI-Panoráma) - A hatalmon lévő párt számára mindennél veszélyesebb az, ha a tömegek hallgatnak - mondotta valamikor Teng Hsziao-ping, Kína veterán vezetője, Mao Ce-tung harcostársa, a reformok elindítója. Nos, az elmúlt hat hét eseményei arra késztethetik a 84 éves politikust, hogy módosítsa megállapítását: a hallgató tömegeknél csak a beszélő tömegek lehetnek veszélyesebbek a hatalom számára. Ezt támasztja alá mindennél meggyőzőbben a kínai diákok demokratikus és hazafias mozgalma, amely alapjaiban rengette meg a mennyei béke birodalmát, s mindenekelőtt a Kínai Kommunista Párt monolitikus vezetőszerepét.
A szikra, amely lángra lobbantotta az utóbbi évtized
legtömegesebb diákmozgalmát, Hu Jao-pang egykori pártfőtitkár
hirtelen halála volt. A pekingi egyetemisták és főiskolások
kezdetben csupán gyászolni akarták azt a politikust, aki azért
bukott meg, mert 1986-ban nem lépett fel a kellő határozottsággal a
kínai diákok akkori, szabadságot és demokráciát követelő mozgalma
ellen. S a történelem megismétlődött: a hatalom, amely mindenfajta
népi megmozdulásban saját pozíciójának veszélyeztetését és az általa
óhajtott egység és stabilitás megbontását látja, ez alkalommal is
automatikusan az elutasítás álláspontjára helyezkedett. Nem utolsó
sorban ezzel magyarázható, hogy a diákok gyásza szinte pillanatok
alatt politikai mozgalommá változott. A párt és az állami vezetés
elutasító merevségére a pekingi egyetemisták és főiskolások népes
felvonulásokkal, tömegtüntetésekkel, majd végső eszközként
éhségsztrájkkal, Peking szívének, a Tienanmen-térnek tartós
megszállásával válaszoltak. Követeléseik között alig lehetett
felfedezni olyasmit, ami nem szerepel jogként a kínai alkotmányban.
A pekingi Tiltott Város magas falai mögött élő vezetők azonban
tétlenül szemlélték mindazt, ami a falakon kívül történik, nem
reagáltak pozitívan a diákok és immár velük együtt a lakosság
különböző rétegeinek, értelmiségieknek, munkásoknak, újságíróknak
nagyobb demokráciát, több szabadságot és politikai reformokat
sürgető hangorkánjára. Nem vállalkoztak a diákokkal és a tömegekkel
való párbeszédre sem. Ennek a minden logika szerint érthetetlen
magatartásnak az lett a következménye, hogy a hazafias és
demokratikus mozgalom szele viharos gyorsasággal zúdult végig az
egész országon. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|