|
|
|
|
Demokrácia - döccenőkkel (1.rész)
|
1989. május 29. hétfő (MTI-PRESS) - Sokan osztják Moszkvában azt a véleményt, hogy az elmúlt héten két igazán érdekes, izgalmas tévéműsor volt. Az egyik a Milan - Steaua focikupadöntő, a másik pedig a központi tévé második programján egész nap élőben látható népképviseleti kongresszus. Ez utóbbi esemény mindennap hoz valami újat, sok olyasmit, ami a legnagyobb terjedelmű napi tudósításokba sem fér bele. Pedig ezek a többnyire igazán csak a helyszínen szerezhető benyomások teszik teljessé azt a képet, amely egy alakulóban lévő képviseleti fórumot jellemez; érzékeltetik, milyen nehézségekkel jár a demokrácia elsajátítása egy olyan országban, ahol ilyen jellegű történelmi hagyományok igazából nincsenek, s egy néhány éves próbálkozás után az ez irányú erőfeszítéseket keményen elfojtották.
A Szovjetunióban egy-két egyetemi szakot kivéve nem tantárgy a retorika. Éppen ezért szembeötlő az a magabiztosság, ahogyan az ország legtávolabbi zugából érkező emberek gondolataikat előadják. Ma a kimondott szó hitelét nem a felszólaló kezében remegő papírdarab adja meg, hanem az, hogy őszinte, s talán az is, hogy a mandátumukat komolyan vevő képviselők százakkal-ezrekkel való előzetes konzultáció eredményeként kialakult gondolataikat mondják el. A nyelvi, szónoki magabiztosságot az is erősíti, hogy az emberek zöme valóban saját gondolatait adja elő, saját szavaival. Nem egy esetben már a stílus is elárulja, ki az, aki lelke mélyén az apparátusi rendhez kötődik, ki az, aki ennek béklyóját akarja lerázni magáról és az általa képviseltekről. Ez utóbbiak mintha kevésbé hivataloskodón, sokkal érthetőbben fejeznék magukat. Látnivalóan olykor-olykor akadozik a demokrácia formálódó gépezete. S nem is mindig az elnökség tapasztalatlansága miatt. Az előre eltervezett napirend sokszor azért borul fel, mert a küldöttekből elemi erővel törnek fel a gondolatok, az indulatok. Nem feledhető, hogy a huszas évek elejét leszámítva ebben a hatalmas országban most először kaptak lehetőséget az emberek arra, hogy nyíltan kifejtsék nézeteiket a legmagasabb fórumokon. A kongresszusi palota hatalmas termében ország-világ előtt igazi politikai küzdelem folyik, amelynek tétje az egész átalakítás sikere vagy bukása. Ma még megmutatkozik a vitakultúra fogyatékossága is, hiszen egyes küldöttcsoportok a nekik nem tetsző szavakat közbekiáltozásokkal, másfajta zajongással akarják elnyomni, mintha egyszerű lehurrogással a szavak mögötti tartalmat is nem létezővé tehetnék. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|