|
|
|
|
Bizaalom nélkül nincs közmegegyezés
|
A kormány bejelentette, majd gyakorlatilag villámgyorsan visszavonta az autópályadíjjal kapcsolatos határozatát. Aztán nem jelentette be, de villámgyorsan elhatározta és végrehajtotta a benzin árának literenként két forintos emelését. Mint kényszerűségből gyakori autópálya-használó rögvest számolni kezdtem és kiderült, hogy ha maradt volna az autópályadíj és elmaradt volna a benzin árának emelése, akkor évenként és átlagosan minimum 1200 forinttal jártam volna jobban. (S járt volna jobban mindenki, kivéve azokat, akik csak nagy ritkán tévednek az autópályákra s esetleg megkockáztatták volna a bliccelés lehetőségét.) De mert az elementáris erejű társadalmi tiltakozás következményeként nem maradt az autópályadíj, viszont ismét és drasztikusan emelték a benzin árát, ezért a költségvetés járt jobban: nagyon szerény becsléseim szerint minimum a dupláját kaszírozza be annak, mint amennyihez az autópályadíjak révén jutott volna. Arról nem is beszélve, hogy a benzin árának emelése jóformán egyetlen fillérjébe sem kerül - jó: át kellett állítani a kútoszlopok számlálóit....-, míg az autópályadíj beszedése és fizetésének ellenőrzése - különösen olyan amatőr módon, mint ahogy tervezték - jókora kiadással járt volna. S akkor most kérdeznem kell ismét: most jobb? Másképpen fogalmazva: nem lenne érdemesebb és főleg értelmesebb előbb gondolkodni és csak azután kiabálni? Vagy esetleg nem is kiabálni, inkább csak belátni, hogy ez a kormány - ha nem akar megbukni és ugyan miért számolna ennek lehetőségével és módfelett kínos következményeivel? - egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy megismételje elődeinek indirekt, szakszerűtlen és politikai érzéketlenségről tanúskodó olcsó trükkjeit. Ez a kormány egyszerűen nem teheti meg, hogy pénzt kér - vagy követel, vagy egyszerűen csak elvesz - például útépítésre és aztán ezt a pénzt egész másra költi, mint amire igérte. Ez a kormány - merjük már legalább remélni - nem azonosítható azzal a kormánnyal, amelynek egyik és oly sok kárt okozó jellemzője volt a közvélemény mellőzése, s amely a legcsekélyebb politikai fogékonyság nélkül vezette ezt az országot oda, ahol végül is van. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 13:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|