|
|
 |
|
 |
Interjú Glatz Ferenccel - 1/7. folyt.
|
Én a meglévő 9 külföldi intézet mellett - úgy gondolom -
lehetőségeink elsősorban a tanszékek, úgynevezett hungarológiai
tanszékek és intézetek felállításában van. Példa: ha mi tudunk
Bolognában, az ottani egyetemen egy magyar irodalom vagy egy
magyar-történelem egyszemélyes tanszéket felállítani, ha megtudjuk
ezt csinálni Angliában két vagy három helyen, Amerikában nemcsak egy
helyen, hanem öt vagy hat helyen, akkor végül is ezek a kis,
egyszemélyes tanszékek esetleges fokozatos bővítéssel, sőt
beépüléssel az ottani kultúrdiplomáciában és külügyi diplomáciában a
magyar kultúrának szervezői lehetnek külföldön.
Még azt is nagyon el tudom képzelni - és erről Horn Gyulával
szándékozok is, a külügyminiszterrel tárgyalni -: azokban a
városokban, illetve országokban, ahol magyar intézetek vannak, és
ahol sikerül professzor szintű embert - és minden törekvésem ez lesz
- a tárca élén, hogy ezekben az esetekben akár a kultúratassé
szerepét is betölthessék. Nem lehetnek az államnak és a
kultusztárcának más céljai a kultúra területén.
- Nemcsak gazdasági, nemcsak politikai válsággal küszködik
Magyarország, hanem erkölcsi válsággal is. Miként látja ezt a
miniszter úr? Mi itt a tehendő? Az egyházak bevonása a közoktatásba,
vagy pedig a kulturális élet segíthet ezen valamit?
- Nagyon örültem, hogy az erkölcsre vonatkozó kérdést feltette.
A mi materiális gondolkodásunk Magyarországon a 70-80-as években egy
ilyen gulyásmaterializmusba süllyedt, vagy elmerült a tányér aljára,
s megfeledkezik arról, hogy az ember nemcsak eszik, iszik,
szeretkezik, hanem az ember gondolkozik, hisz valamiben, jövő képe
van, szeretnie kell a környezetet, a természetet, segítenie kell az
öregeken, szeretni kell a gyerekeket. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|