|
|
|
|
Interjú Glatz Ferenccel - 1/2. folyt.
|
Elismerik azt, amit talán néhány hónnappal ezelőtt nem ismertek volna el, és amit én szintén célul tűztem ki, hogy az oktatás és a műveltség tartalmában le kell építeni például ennek a rendszernek az olyan utolsó darabjait, mint amilyen a kötelező orosz nyelvoktatás, amelyet én nem politikai kérdésnek tartok - sajnos politikai kérdésként kezelték mindig -, hanem szakmai kérdésként, hiszen ahhoz, hogy mi az európai kultúrával szerves kapcsolatba kerüljünk, ahhoz az kell, hogy olyan mérnökeink, olyan kereskedőink legyenek, akik legalább egy európai nyelven, nyugat-európai nyelven beszélnek. És ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy olyan idegen nyelvoktatás, aminek nincs személyi motívációja, vagy csak netán ellenmotívációja van, mint az orosz nyelvoktatásé volt, felesleges, felesleges pénzkiadás és időkidobás. De itt van az ideológiai tárgyaknak az oktatása. Mi erőltettük az úgyvezett marxista tárgyakat a felsőfokú, de most már bizonyos szinten a középfokú intézményekben is. Egy oktatás, egy állami oktatás, amely állami oktatás egy alkotmányos államban egy politikailag, pártpolitikailag független oktatási rendszer kell, hogy legyen nem tartalmazhat aktuálpolitikai, ideológiai célokhoz köthető téziseknek a számonkérését a diákoktól. De ebben az ideges közhangulatban, amely segít nekem ezeknek a régi maradványoknak a leépítésében, már nehézséget okoz az, hogy az embereknek a radikalizmusa az nem találkozik a politikai józansággal és a gondolkodásképességgel. Kérdezem én konkrét példát: az orosz nyelvoktatását, amikor kötelezőként bevezették az általános iskolában, az én gyerekkoromban, akkor Horváth Saci néni egy óra anyagával járt előttem az orosz nyelvben. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|