Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 29.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A soproni Ellenzéki Kerekasztal állásfoglalása

"A soproni Ellenzéki Kerekasztal tagszervezetei (FIDESZ, FKgP, MDF, SZDSZ) politikailag- -művelődéspolitikailag hibás döntésnek minősítik, hogy a városukban megrendezendő országos könyvnapok megnyitóját Grósz Károly, az MSZMP főtitkára tartja. Elfogadhatatlan a művelődési tárca védekezése, hogy az előző vezetés döntését nem akarja megváltoztatni."
Izraeli Rádió:

A zsidóság helyzete

"... már régóta esedékes volt a Zsidó Világkongresszus budapesti képviseletének megnyitása, miután Kelet-Európában a Szovjetunión kívül Magyarországon él a legnagyobb zsidóközösség. Eddig azonban a körülmények nem tették lehetővé az iroda megnyitását a magyar fővárosban. A Zsidó Világkongresszus budapesti kirendeltsége szorgalmazza zsidó általános iskola megnyitását, zsidó tanítóképző létesítését, és támogatja az Anna Frank Gimnázium továbbfejlesztését. A Zsidó Világkongresszus budapesti képviselete szorosan együttműködik a két nép különböző intézményeivel a zsidó öntudat megerősítése terén."

Glaty Ferenccel

Interjú Glatz Ferenccel BBC
----------------------- London, 1989. május 28.
     Leírva: 1989. május 29.
     Késő esti híradó


    Munkatársunk Siklós István nemrég járt Magyarországon, és ez
alkalommal hosszabb interjút készített Glatz Ferenc oktatási- és
művelődésügyi miniszterrel. Most ezt a beszélgetést közvetítjük.

    Elsőnek azt a kérdést tette fel: miért vállalta el Glatz Ferenc
ezt a nehéz munkakört?

    - Ha természetesen a feltételekről beszélünk, akkor nemcsak a
negatív feltételeket kell sorolni. Ma Magyarországon mindenki szeret
panaszkodni, én nem tartozom ezek közé különben.

    Azt, hogy én ezt a tárcát elvállaltam, abban szerepet játszott
az, hogy nekem korábban is voltak elképzeléseim hogy lehetne mondern
kultúrminisztériumot felépíteni, szerepet játszott a miniszterelnök
személye iránti bizalmam, szerepet játszott az - elnézést ez a kis
cserkészi magatartás -, hogy az embernek segíteni kell, ha lehet, de
szerepet játszott az is, hogy Magyarországon ma a politikai
feltételek sokkal jobbak, mint egy évvel ezelőtt voltak.

    A pártapparátus leadta az ellenőrzési szerepkörét a kultúra
felett, ami azt jelenti, hogy a kultusztárca élén álló miniszter, a
magyar kultúra első számú adminisztratív embere, és egy előadó vagy
egy alosztály-vezető nem parancsolhat rá, hogy mit tegyen. Másrészt
pedig - amit én nagyon szintén nagyon pozitív jelenségnek tartok -,
hogy a párt Központi Bizottsága kiadta kezéből az ellenőrző szerepet
a kormány összeállítása felett, a miniszterelnök csak a parlamentnek
felelős a kormány összeállításával, a pártnak természetesen
bejelenti, azzal konzultál, de a minisztereknek be kellett
mutatkozniuk a parlamenti bizottság előtt, vadonatúj
intézményrendszer, amit most a miniszterelnök bevezetett, és a
parlamentek különböző bizottságai - engem például a kultuláris
bizottság miután meghallgatott, kikérdezett az elképzeléseimről,
utána alakította ki az álláspontját és adott egy minősítést az
Országgyűlésnek. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1. folyt.

Így tehát azt mondhatnám, hogy 1949 óta ez az első, a jelenlegi
alkotmány alapján működő első alkotmányos kormány.

    - Miniszter úr
Mi a legnagyobb gondja a művelődésügyi téren, a
művelődésügyi ügyekben? Mi az ami a legnagyobb gond most, hogy ezt a
tárcát elfoglalta?

    - Vannak személyes gondjaim és vannak politikai gondjaim.

    A személyes gondom az, hogy én, aki kultúrpolitika történettel,
művelődéstörténettel foglalkoztam és foglalkozom, és részt vettem
középszinten az elmúlt években egyetemi tanszéki szinten, akadémiai
intézeti szinten, közművelődési társaságok szintjén a magyar
művelődésügyben, ennek sorrán kialakult egy nagyon határozott
elképzelésem, hogyan kellene kinézni egy XX. század végi, vagy egy
ezeredfordulós Magyarország kultúrpolitikájának.

    Ugyanakkor ezzel kapcsolatosak a politikai gondjaim is, hogy
ennek a megalkotásához pillanatnyilag rendkívül ellentmondásosak a
feltételek.

    Az egyik feltétel (hang kimaradás
), ami rendkívül rossz
gazdasági, és ennek következtében egy kissé ideges közhangulat. Ez a
feltétel megfelel egyébként annak a célkitűzésemnek, hogy az
1949-ben kialakított, a sztálini szovjet modellhez hozzáigazított
kultúrpolitikai intézményrendszert határozottan le kell bontani. Ha
nem lenne a társadalom ilyen türelmetlen és ideges, mint most, akkor
talán ezzel a leépítési szándékommal nagyon sokan nyíltan
vitatkoznának, így ma kevesen vonják kétségbe. Elismerik, hogy az
ország visszahozása a nyugat-európai kultúrába az ország
legközvetlenebb érdeke. Elismerik, hogy ezt az uniformizált oktatási
rendszert intézményeivel és tartalmi vonatkozásaival újra kell
gondolni, különben nem állítható meg a munkaerő hanyatlás, amely a
gazdasági rossz helyzetünkből való kilábolásunknak az egyik
feltétele. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/2. folyt.

Elismerik azt, amit talán néhány hónnappal ezelőtt nem ismertek
volna el, és amit én szintén célul tűztem ki, hogy az oktatás és a
műveltség tartalmában le kell építeni például ennek a rendszernek az
olyan utolsó darabjait, mint amilyen a kötelező orosz nyelvoktatás,
amelyet én nem politikai kérdésnek tartok - sajnos politikai
kérdésként kezelték mindig -, hanem szakmai kérdésként, hiszen
ahhoz, hogy mi az európai kultúrával szerves kapcsolatba kerüljünk,
ahhoz az kell, hogy olyan mérnökeink, olyan kereskedőink legyenek,
akik legalább egy európai nyelven, nyugat-európai nyelven beszélnek.
És ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy olyan idegen nyelvoktatás,
aminek nincs személyi motívációja, vagy csak netán ellenmotívációja
van, mint az orosz nyelvoktatásé volt, felesleges, felesleges
pénzkiadás és időkidobás.

    De itt van az ideológiai tárgyaknak az oktatása. Mi erőltettük
az úgyvezett marxista tárgyakat a felsőfokú, de most már bizonyos
szinten a középfokú intézményekben is. Egy oktatás, egy állami
oktatás, amely állami oktatás egy alkotmányos államban egy
politikailag, pártpolitikailag független oktatási rendszer kell,
hogy legyen nem tartalmazhat aktuálpolitikai, ideológiai célokhoz
köthető téziseknek a számonkérését a diákoktól. De ebben az ideges
közhangulatban, amely segít nekem ezeknek a régi maradványoknak a
leépítésében, már nehézséget okoz az, hogy az embereknek a
radikalizmusa az nem találkozik a politikai józansággal és a
gondolkodásképességgel.

    Kérdezem én konkrét példát: az orosz nyelvoktatását, amikor
kötelezőként bevezették az általános iskolában, az én
gyerekkoromban, akkor Horváth Saci néni egy óra anyagával járt
előttem az orosz nyelvben. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 3. folyt.

Jó lenne, hogyha most én holnap bevezettetném mindenhol a
németet, az angolt, a franciát, a spanyolt, és a mostani Horváth
Saci nénik szintén egy órával járnának németből, angolból előrébb,
mint a diák? Azt hiszem ez, autodidaktizmus lenne.

    Ezért tehát nehéz megtalálni a józanságot, azt, hogy például
most hozzá kell fognunk egy átstruktúráláshoz, ami azt jelenti, hogy
az orosz nyelvre beiskolázottak létszámát csökkenteni kell, emelni
kell a létszámát az angol, német, francia, spanyolnak. Mármost - és
ezért jártam első napjaimban éppen Brüsszelben is, és megyek tovább
Nyugat-Európa államaiba - ösztöndíjak tömegét kell megpróbálnunk
szerezni, ha nem más az UNESCO-n keresztül és az UNESCO révén, hogy
azok, akik a kilencvenes évek közepére nagy számmal kiképzést
nyernek nyugati nyelvű tanárok, azok már tényleg jó színvonalon
tanítsák majd az én unokáimat.

    De itt van akár a marxista tárgyakkal kapcsolatban szintén egy
radikális végzetesség: egy iskolarenszernek, egy humánus
iskolarendszernek, amilyet én elképzelek magam elé az
ezredfordulóra, telve kell lenni humán ismeretekkel a műszaki
képzésben ugyanúgy, mint bármilyen más tárgyakban vagy ágazatokban.

    Szerintem nem egyszerűen meg kell szüntetni az eddig marxizmusra
adott órákat vagy tárgyakat, hane) iiúzőlIóasvSylni olyan humán,
társadalmi ismereteket adó tárgyakkal, amely ismeretek felkészítik a
mérnököt a társadalomban való gondolkodásra, felkészítik a
kereskedőt a kereslet-kínálaton túlmenően abban a társadalomban való
gondolkodásra, amelyik számára ő az árut beszerzi, megrendeli és így
tovább. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/4. folyt.

Nos, a gondok azok a mostani feltételekhez igazodnak. Ebből
látható, hogy a gondok a mostani feltételekből következnek. És ha
ehhez még hozzáteszi azt, hogy nagyon nehéz gazdasági helyzetben
építendő ki ez az új kultúrpolitika, és azt is figyelembe veszi,
hogy a kultúrának a szovjet szisztémában nagyon erős ellenőrzött és
maradékelv szerepe volt - tehát ami marad, azt adjuk kulturális,
egészségügy vagy szociális kérdésre -, akkor láthatja, hogy a tárcák
közötti osztozkodásban a kultuszminiszternek elég nehéz dolga van.

    - A felsőoktatás terén kívánatosak-e a változások?
Megvalósítható az egyetemek függetlensége?

    - Én az egyetemek - mondhatni - teljes autonómiájának híve
vagyok, de ez nem jelentheti azt, hogy magukra hagyjuk az egyetemet.
Az angolszász világ egyetemei alapítványokkal és egyéb
támogatásokkal nagyon jól működnek. Tudomásul kell venni, hogy
Magyarországon nincs jelen ez a tőke, nincs jelen ez az alapítványi
erő. Tehát itt a kormányzatnak kell ezt a menedzselői szerepet
betölteni. Ugyanakkor a porosz szisztémának és a szovjet
szisztémának ezt az ellenőrző, kinevező satöbbi funkcióját viszont
szerintem le kell építeni.

    Érdekes kérdés számomra, hogy tudják megoldani az angolszász és
a porosz modellnek ezt a keverékét. Hadd tegyek hozzá valamit: a
felsőoktatás csak egy része az egész oktatási rendszernek, és a
felsőoktatást az egész oktatási rendszerbe ágyazva kell szerintem
felülvizsgálni. Ez eddig sajátos módon mindig már intézményesen is
különvált egymástól. Külön miniszterhelyettese van a
felsőoktatásnak, külön a közoktatásnak és így tovább. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/5. folyt.

Az én első feladatom a következő három hónapban, hogy a
kisdedÓvóstól a postgradiális képzésig az egész magyar oktatás
rendszerét át akarom vizsgálni.

    Alapelveim a következők: hogyan tudjuk a 8 osztályos gimnáziumot
visszahozni a magyar iskolarendszerbe, ahol 10-től 18 éves korig
azonos tantestület kezében nevelkedik a gyermek; megszüntetni az
átfedéseket, hiszen most az általános iskola felső tagozatában és a
gimnáziumban ugyanazt az anyagot bővítetten tanulják - ennek
természetesen épületfeltételei vannak, tanárképzés feltételei vannak
satöbbi; alapvetően megreformálni az érettségit, amennyiben az egy
állami bizottság előtt letett vizsga legyen, és ezzel a felvételi
vizsgáknak nagy részét eltörölni, mert az itt elért eredmények
szolgáljanak alapul, hogy az állami egyetemre valaki be is
kerülhessen.

    Megvizsgálni ugyanakkor, hogyan lehet szélesebb körűvé tenni az
egyetemi oktatást, hogyan lehet több hallgatót beiskolázni -
Magyaroszág nem áll jól az egy főre jutó felsőfokú végzettséggel
rendelkezők tekintetében -, felülvizsgálni a felsőoktatásnak az
egész politikához kapcsolodó rendszerét. Például: megítélésem
szerint nekünk nincs szükségünk annyi mérnökre, mint amennyit
kiképzünk, hiszen már a művezetői szinteken is mérnökök vannak
funkcióban, ugyanakkor viszont ezeket a mérnököket sajnos nem
készítettük úgy fel, hogy azok a mi európai beintegrálódásunkhoz
ismeretekkel rendelkeznének.

    Eljön a nyugatnémet tőkés azzal, hogy az ózdi gyárban esetleg
megpróbál tőkét befektetve egy sorozatoot elindítani, és utána nem
talál megfelelő számban olyan mérnököket, akik idegen nyelvet
tudnak. Mit fog csinálni ez a tőkés? Zsebre dugja a millióit, a 100
millióit, és elmegy haza. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/6. folyt.

Beintegrálódásunk Európába nem egyszerűen szlogenek kérdése. Nem
az államférfiak oda- meg ideutaztatásának kérdése, hanem szorgalmas
és a mindennapi kulturáltságunkat felülvizsgáló cselekvéssorozatnak
kell, hogy legyen az eredménye.

    - Miniszter úr
Említette a nyelvoktatásnak a fontosságát a
Nyugat-Európához tartozás kapcsán, és felmerül a kérdés, hogy azok a
magyar intézetek, amelyek Nyugat-Európában valaha működtek,
különösen a két háború között működtek, aztán később pedig kétes
szerepet vállaltak a sztálinista kormányzatnak a szolgálatában.
Ezeknek az intézeteknek a szerepét miképpen látja a miniszter úr?

    - 1920 után gróf Klebelsberg Kunó, akinek az íróasztalát
hamarosan megkapom itt a szombámban, és berakom magamhoz,
koncepcizózusan gondolta végig Magyarország elhelyezkedését
Európában. Ő világosan látta: Európába való betkapcsolódás nélkül ez
a 10-11 milliónyi, ez a maroknyi népség itt nem tud meglenni. Azzal,
hogy tőzsgyökeret eszünk, és pirosat pozsgunk, még nem leszünk a
világ számára érdekesek, és számunkra sem jön ezért ide a világ.

    Az általa elkezdett kultúrintézeti hálózat jól működött. Ezek
kicsiny intézetek voltak, de nagyon hatékonyak, professzor szintű
emberek álltak az élén. Ez 1949 után, az elzárkózási politika
jegyében részben bezárásra kerültek, részben pedig egy ilyen
általános kulturális vagy külpolitikai és tényleg nagyon nehezen
meghatározható funkciót töltöttek be. Ezen valamit enyhített a
60-as, 70-es évek politikája, a liberalizálódás, amikor azért az
intézetek egy részét újranyitották. Azonban én most is úgy látom -
de sajnos ennek egy jelentős része pénzkérdés, még hozzá nem
forintkérdés -, hogy vannak lehetőségeink. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/7. folyt.

Én a meglévő 9 külföldi intézet mellett - úgy gondolom -
lehetőségeink elsősorban a tanszékek, úgynevezett hungarológiai
tanszékek és intézetek felállításában van. Példa: ha mi tudunk
Bolognában, az ottani egyetemen egy magyar irodalom vagy egy
magyar-történelem egyszemélyes tanszéket felállítani, ha megtudjuk
ezt csinálni Angliában két vagy három helyen, Amerikában nemcsak egy
helyen, hanem öt vagy hat helyen, akkor végül is ezek a kis,
egyszemélyes tanszékek esetleges fokozatos bővítéssel, sőt
beépüléssel az ottani kultúrdiplomáciában és külügyi diplomáciában a
magyar kultúrának szervezői lehetnek külföldön.

    Még azt is nagyon el tudom képzelni - és erről Horn Gyulával
szándékozok is, a külügyminiszterrel tárgyalni -: azokban a
városokban, illetve országokban, ahol magyar intézetek vannak, és
ahol sikerül professzor szintű embert - és minden törekvésem ez lesz
- a tárca élén, hogy ezekben az esetekben akár a kultúratassé
szerepét is betölthessék. Nem lehetnek az államnak és a
kultusztárcának más céljai a kultúra területén.

    - Nemcsak gazdasági, nemcsak politikai válsággal küszködik
Magyarország, hanem erkölcsi válsággal is. Miként látja ezt a
miniszter úr? Mi itt a tehendő? Az egyházak bevonása a közoktatásba,
vagy pedig a kulturális élet segíthet ezen valamit?

    - Nagyon örültem, hogy az erkölcsre vonatkozó kérdést feltette.
A mi materiális gondolkodásunk Magyarországon a 70-80-as években egy
ilyen gulyásmaterializmusba süllyedt, vagy elmerült a tányér aljára,
s megfeledkezik arról, hogy az ember nemcsak eszik, iszik,
szeretkezik, hanem az ember gondolkozik, hisz valamiben, jövő képe
van, szeretnie kell a környezetet, a természetet, segítenie kell az
öregeken, szeretni kell a gyerekeket. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/8. folyt.

Ezek mind olyan kérdések, amelyeket én, mint kultuszminiszter a
kilencvenes évek Magyarországának társadalmában szeretnék jelen
látni.

    Nézze, én ebbe a házba nem azért jöttem, hogy 10 négyzetméterrel
nagyobb legyen a szobám, és hogy egy állami rendszámú autóval
járjak. Én azért jöttem ebbe a házba, hogy éppen ilyen téren
próbáljak minden államigazgatási eszközt megragadni ahhoz, hogy
segítsem ennek a közerkölcsnek a javítását.

    Ez a tárca nemcsak oktatási tárca, ez a tárca nemcsak egyszerűen
tudományos menedzselő tárca, hanem ez a tárca tényleg kulturális
tárca kíván lenni, kultusztárca. Ezért például javasoltam a
miniszterelnöknek, hogy a mi tárcánkhoz kapcsolják az egyházügyek
intézését. Elképzelésünk szerint lenne egy egyházpolitikai
kollégium, ami kormányszinten összefogná az egyházzal kapcsolatos
kérdéseket, kül-, belpolitikai kérdéseket, de mivel az egyház
tevékenységének nagy része a kulturális téren történik, az egyházi
kincsek megóvása, fenntartása, egyházi iskoláztatások nemhogy
engedélyeztetés, hanem serkentés, sőt az emberek lelki gondjaival
való törődés. Ez kérem a kultúra kérdése, ezért úgy néz ki, hogy a
kultusztárcán belül egy önálló osztály vagy főosztály fog
foglalkozni az egyházi ügyekkel. Egyik alaptörekvésem volt ez.

    Itt van egy másik kérdés, a diáksport kérdése. Szovjet
szisztémára az ifjúság- és sportbizottsághoz, egy külön
kormányszervhez csatolták az úgynevezett ifjúságügyet és a
sportügyet. Mintha az ifjúsággal lehetne ágazati szinten
foglalkozni. Az ifjúság kérdése mindig nagyon konkrét: iskola, akkor
Kultúrminisztérium, iskola, akkor Művelődési Minisztérium,
lakáskérdés, aakkor Szociális Minisztérium és így folytathatnám
tovább. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/9. folyt.

A sportot pedig alávetették a versenysportszellemnek. Rendkívül
büszkén verhettük a mellünket, és én is nagyon büszke voltam, hogy
hány olimpiai aranyérmet nyerünk, de ennek az árnyékában teljesen
szétesett az iskolasport, és a gyerekek állagáról, egészségügyi
állagáról való gondoskodást mi egyszerűen kiadtuk a kezünkből. Pedig
azt, hogy milyen lesz a mi ifjúságunk, hogy ne mindenki pocakos,
hájas legyen, hogy legyenek versenynormatívái, sportszerűségi
versenynormatívái, a sport erkölcsnevelő szerepét rendkívül
fontosnak tartom.

    - Nem kellene ehhez a klubéletet feltámasztani, vagy bátorítani
a klubszellemet?

    - Pontosan erre kívánunk törekedni. Ha a helyi iskolák a helyi
sportmozgalmak, tömegmozgalmak központjai lesznek - és azért erre
vannak példák -, s a helyi iskolák odavonzzák magukhoz
tulajdonképpen a lakóhelynek a kulturális és sportéletét is, akkor
máris alakulnak ki a nem versenyklubok, hanem az iskolaklubok. Én a
diáksportot rendkívül fontosnak tartom, még a kötelező óraszámban is
gondolkozni kell majd rajta, nem lehetne-e a szerepét növelni.

    Tovább folytathatnám: itt van a kisebbségi kérdés. Nálunk vagy
egy nemzetiségi ügyosztály a minisztériumon belül, amelyik
foglalkozik a magyarországi nem magyar etnikumokkal. De kérdezem én:
miért nem foglalkozunk mi a határokon kívüli kisebbség kérdésvel?
Nem külpolitikai kérdésként, nem akciók kérdéseként, hanem
egyszerűen, mint a magyar kultúrnemzet szerves tagjaival?

    Én úgy tudom elképzelni az én közép-európai térségemet, ahol én
felnőttem, hogy itt a magyarországi román az, amikor a magyar állam
polgára egyben a román kultúrnemzetnek tagja. (folyt.)


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Interjú Glatz Ferenccel - 1/10. folyt.

Így tehát a magyar állam kötelessége az, hogy a román
nemzetiségű vagy román etnikumú állampolgárainak biztosítsa ezeket
az iskoláztatási, kulturálódási, román nemzethez tartozásukat. Ez az
az alap, amilyen alapon én politizálni kívánok a szomszédos országok
magyarságával kapcsolatban. És ezen a területen a kultúra az egy
összekötő kapocs, a szónak nem a lejáratott, hagyományos értelmében,
hanem abban az értelmében is, hogy lehet, a magyar és a román
kormány veszekszik egymással, vagy a magyar és a csehszlovák kormány
rosszban van egymással, a kultusztárcának mindig is meg kell tartani
az ezer erezetű kapcsolódását a szomszédos népekhez, mert nekünk
egymás mellett kell élni.

    Nekem úgyanúgy tolerálnom kell a magyarországi románokat,
szlovákokat, de úgyanígy a magyarországi cigányságot, egyházról
beszélve a magyarországi zsidóságot, magyarországi katolikus,
református, evangélikus és kisebb közösségeket, minthogy én is
elvárom, hogy toleráljanak bennünket a határon túl.

    Mindebből kiveheti, hogy én a kultusztárcát nem taktikai
pártpolitikai tárcának, nem párttárcának tartom, hanem stratégiai
tárcának, egy nemzeti tárcának.

    - Miniszter úr, köszönöm szépen
+++


1989. május 28., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"A Nagy László Kör közli,hogy a Szabaddemokraták Szövetsége miskolci szekciójának vendége ifj. Rajk László, Pető Iván 1989 május 31-e 17 órakor Miskolc, Kossuth Lajos u. 17 református parókia. A Nagy László Kör követeli, hogy mondjon le a belügyminiszter. A Nagy László Kör tüntetést rendez a Borsod megyében különösein rossz emberjogi helyzet miatt, a rendőrség teljhatalma ellen. Tehát mondjon le a belügyminiszter a folyamatos rendőri gaztettjek miatt. "
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD