|
|
 |
|
 |
Művelődési miniszterek
|
SZER
---------------------- München, 1989. május 7.
(Hajnal László Gábor) Vasárnapi világhíradó
A kákán is csomót kereső kötözködésnek tűnhet, hogy a mai
gazdasági, politikai helyzetben olyasmin töprengünk az ország
sorsának alakulását figyelve, vajon helyes választás, döntés volt-e
Glatz Ferenc történészt, a História folyóírat felelős szerkesztőjét
a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének
igazgatóhelyettesét ültetni a művelődési miniszter székébe.
Az 1922-től 1931-ig tevékenykedő Klebelsberg Kunó cselekedeteit
is lehet bírálni, de az 1926-os népiskolai törvény megalkotója és a
bethleni konszolidáció oktatásügyi törekvése tette lehetővé az
analfabétizmus rohamos csökkenését. A harmincas évek derekán a hat
éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott. Arról nem is
szólva, hogy az állami költségvetésből 10,5 százalék jutott a
kultusztárcának, és a kommunisták hatalomra jutása után
agyontámadott elitképzésnek köszönhető szellemi életünk számos nagy,
sajnos egyre kevesebb öregjének az a komoly műveltsége és látóköre,
amit röviden úgy minősítenek: európai.
Visszatekintve az utóbbi négy évtízedre, szívünk, értelmünk
riadozik. Hiszen Révai József, majd Aczél György kultúrcárkodásának
esztendeiben sikerült olyannyira tönkretenni a pedagógusok, alkotók
hitét, erkölcsi tartását, hogy most már nem is a nulláról muszáj
újra kezdeni. A bizonytalankodás, hittelenség, morális züllöttség
mocsarából kell mihamarabb kikecmeregni. Ám az a kérdés, hogy a
jelenlegi politikai viaskodások nagy csatározásaiban a hatalom
mostani birtokosai mennyire akarják az emberi fejekbe ruházott
vagyont kamatoztatni, és tág teret engedni a gondolatok
sokrétűségének. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Művelődési miniszterek - 8/1. folyt.
|
A művelődési miniszter napjainkban kinek a parancsait - divatos
de csúnya kifejezés -, elvárásait köteles végrehajtani? Mert Darvas
József, Ortutay Gyula, Benke Valéria, Ilku Pál, hogy csak néhányukat
említsem, könyörtelenül kaszaboltak minden olyan művészeti, oktatási
törekvést, ami a nemzet és nem pedig a párt érdekeit szolgálta.
Nemcsak az egyházi iskolákat államosították, de az 1956-os,
60-as, 66-os, 72-es, 77-es vagy az újabb tanügyi reformokkal
helyrehozhatatlan káoszt teremtettek, és közel háromezer tanyai
iskolát szüntettek meg, kicsiny nebulók ezreit kényszerítve az
ingázásra. Az írók, színészek, rendezők, szobrászok, festők is
érezhették az ideológiai pálca suhogását, a tilt, tűr, támogat
kelekótya és káros gyakorlatát.
A 80-as évek közepe tájától már letagadhatatlanul látszottak a
homokra épített vár falán táguló repedések, de a kádári örökséget
átvevő Grósz Károly és így az MSZMP tisztikarának javarésze sem
sietett a kultúra napszámosainak segítségére. Épp ellenkezőleg,
tovább dorgáltak, be-, meg- és eltiltottak, leváltottak,
komandiroztak a hajdani hagyományokat másolgatva.
Azt ismételgették, hogy a bajokért az értelmiség a felelős, mert
követelőznek, fanyalognak, noha örülniük kellene, mert nincsenek
állástalan diplomások. Ez az állítás könnyen cáfolható. Az pedig
különösen veszedelmes jelenség, ha mérnökök a jobb megélhetés
reményében libát tömnek, gimnáziumi tanárok ládát cígölnek a piacon,
és talentumos, de gerinces művészek tucatjai keresik fizikai
munkával a kenyérrevalót.
Amikor Köpeczi Béla lett a miniszter, sokan hittek a
változásban, gondolván, hogy a nemzetközi hírű tudós rendelkezik a
jobbítás keresztülvitelére szükséges tekintéllyel, erővel. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Művelődési miniszterek - 8/2. folyt.
|
A remények gyorsan szertefoszlottak, és jött az ismeretlenségből
Czibere Tibor, aki megvallottan is Grósz híve, támogatottja, de erre
a posztra alkalmatlan volt. Főleg ezért mondott le egyik helyettese,
Gazsó Ferenc, azt hangoztatván a Magyar Hírlap március 3-iki
számában közölt interjúban, hogy a Művelődési Minisztériumban
meghonosodott egy pöffeszkedő dilettantizmus. A reform kereteit
pedig nem ebben a házban forgatják a kultúra és oktatás elkötelezett
hívei". Nagy kalamajka lett ebből a nyilatkozatból, de minden maradt
a régiben, vagy még úgyabbul.
Hogy mi várható az új művelődési minisztertől, Glatz Ferenctől?
Bemutatkozó beszédéből következtetve még találgatni is nehéz, hiszen
a jól ismert se hideg, se meleg zsinati nyelvezettel fogalmazott. Ám
az a mondata figyelemre méltó, hogy: "Haladnunk kell Európa felé, a
további lemaradás végzetes lehet". Ez azért érdekes, mert az előbb
támadott Klebelsberg Kunó hajdanán arról álmodozott, hogy a magyar
hazát elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg igazán és
teheti ismét naggyá.
- Felolvastuk Hajnal László Gábor jegyzetét. +++
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|