Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 27.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Világhíradó:

A II. világháború magyar áldozatai

"A Magyar Hírlap május 10-iki számában figyelemre méltó hír jelent meg arról, hogy még ebben az évben a szovjet válaszától függően szeptember 15-ike és október 15-ike között emlékutat szerveznek a Don folyó térségébe. A Kossuth Rádió - Vasárnapi Újság adásában május 21-ikén Illés Sándor olvasta fel ehhez fűződő írását. Mértéktartó eszmefuttatásban szólott arról, hogy a II. világháború magyar áldozatai, közöttük a zsidók kapjanak méltó emlékművet és az idáig gyűlöltnek nyilvánított katonák, vérük a nemzet homlokáról töröltessék le a Káin bélyeg."

Válasz a hallgatóknak

(Takács Antal)
München, 1989. március 25. (SZER, Hallgatók fóruma) - Ezen a
hétvégén, nagyszombat lévén, nem tartunk telefonügyeletet, de
egyébként továbbra is változatlanul érvényes, hogy hetenként
kétszer, szerdán és szombaton, héttől félhétig a 21-02-748-as
telefonszámon Szép Zoltán kollégám ül a készülék mellett, és
válaszol mindazoknak a hallgatóknak, akik nemcsak üzenetet akarnak
hagyni az üzenetrögzítőnkön, de azonnali válaszra várnak,
beszélgetni szeretnének, és esetleg saját hangukon szerepelni is a
péntekenként adásba kerülő, a Hallgatóé a szó című programban.
    
    Most pedig a levelek: Amerikából kapott beszámolóból idézünk:
"1957-ben utolsó éves voltam a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem
földtan-földrajz szakán, amikor a Securitate letartóztatott, és a
katonai törvényszék 20 évi kényszermunkára ítélt az 1956-os magyar
forradalommal való szolidaritás és hazaárulás vádjával. Rabságomat
Szamosújváron kezdtem, ahol egy börtönlázadás megtorlása alkalmával
majdnem halálra vertek. A minden emberi képzeletet felülmúló
kegyetlenségek nyomait még most is hordom megkínzott és meggyötört
testemen.
    
    E véres megtorlás után kezem bilincsbe, lábamat láncra verve
Pitestire szállítottak, körülbelül 350 nehéz fajsúlyú politikai
rabtársammal együtt. Tudtunkra adták, hogy azért vittek minket oda,
hogy megvalósuljon a proletárdiktatúra egyik elve, éspedig az
osztályellenség felszámolása. Nem térek ki annak részletezésére,
hogy milyen bánásmódot alkalmaztak e cél megvalósítása érdekében,
de tény, hogy sokan nem élték túl a kegyetlen kínzásokat.
    
    A történet 1961-ben folytatódik a marosvásárhelyi Securitatén. Öt
hónapi, mindennapos súlyos verés és kínzás után újabb pert
rendeztek ellenem, és teljesen koholt vádak alapján rendszerellenes
tevékenység címén újabb 22 évre ítéltek. A Securitate fizetett
besúgói - miután megszervezték a főleg gyergyószárhegyi fiatalokból
álló 24 tagú, úgynevezett "fekete kéz" titkos szervezetet -
Marosvásárhelyen megrendezték a kirakatpert, amelynek fő vádlottja
én voltam, én is szárhegyi lévén.
    
    Én kaptam a legsúlyosabb ítéletet. A tárgyalás után Désre
szállítottak, de ekkor már igen súlyos állapotban. Onnan a Bukarest
melletti Vatarest rabkórházba szállítottak, persze szabályszerűen
megvasalva. Az orvosok azonban reménytelennek ítélték az
állapotomat. Betettek a kimúlandó betegek cellájába, ahol még két
súlyos beteg feküdt. Ide már nem hogy orvos, de még nővér se járt.
    
    Az egyik beteg már az első héten, a másik a következőn meg is halt.
    
    Egyedül maradtam a cellában, a biztos halálra szánva.
    
    Élsz még te bandita? - csak annyit mondtak, újólag kinyitották az
ajtót, és belökték az ételt. Ételt? Moslékot. Egy hónapot töltöttem
a halálcellában, majd kitettek az újból. A már megszokott bilincs
és lánc következett, és visszaküldték Désre. Szerencsémre, mert itt
egy nagyon jóindulatú és becsületes börtönorvos megszánt, és
mindent elkövetett, hogy életemet megmentse. És valóban, életemet
neki és a Jóistennek köszönhetem."
A tények közlése némi időzavar érzését keltheti. Tényleg 1989
tavaszán, a nyitottság korában, a visszarendezést lehetetlennek
tartó demokratizálódás idején történt? Egy hallgatónk géppel
szétvagdalt nyomtatványt küldött. Csíkokra vágott angol nyelvű
vallásos lap, összeállíthatóan, még látszik a címlapján Bethlen
jelszava. Hallgatónk magyarázata a küldeményhez:
Szemléltető minta ez az ÁVO-s posta cenzúra ténykedéséről. Egyszerű
melósok találtak rá a sok-sok zsák közül az egyikben, amelyet a
Parlament épületéből, ahol a sajtótermékek cenzúrája dolgozik -
Kádárné egykori osztálya - szállítottak a zúzdába összevágott
állapotban. A szétvágott lapról, páduai ismert folyóirat -
megállapíthatom - 1988 decemberi szám. Egyetlen bűne, hogy jámbor,
vallásos lap. Nem találtam benne úgynevezett államellenes szöveget
vagy politikát. Mint mondják, az a zsák, amelyből ez való, csupa
vallásos jellegű sajtóterméket tartalmazott. Miközben készül az új
egyházügyi törvény, az ÁVO továbbra is teszi a dolgát, ahogy
szovjet mintára Rákosi és Kádár idején tette.
    
    Szempontjai, irányelvei nem változtak. Itthon a tv és a sajtó a
telefonlehallgatás kérdését már feszegette, de a levél és a
sajtótörvény a cenzúrát még nem meri szóvá tenni. Át kellene törni
ezt a hallgatást a cenzúráról.
    
    Ezt a szétvagdalt, zúzdára ítélt Szent Antal-újságot a Parlament
épületéből vitték a zúzdába, onnan, ahonnan az Országgyűlés -
persze még az 1985-ben választott Országgyűlés - ülésezik az
alkotmány koncepciójáról.
    
    Köszönjük ezt a küldeményt és a levelet.
    
    A történetből - úgy látszik - semmi nem változott. Valami azért
mégis. Erről szól Tóth Vencel Budapestről:
A fizetés nem változott, de mintha az őreink nem lennének annyira
gorombák. Állnak az építkezések, rohad a krumpli, árulják a
használhatatlan atkairtószert, bemondják az időjárásjelentést, hat
kőműves cigarettázik és beszélget, míg az egyikük simogatja a
betont hajnal óta.
    
    Mintha nem lenne változás. Innen az ablakból - úgy látszik - csoda
nem történt. A kórházban ugyanúgy nincs ápolónő, a feltört járdát
és úttestet hónapokig nem hozzák rendbe, az ember éppúgy nem ismeri
ki magát a rendeletek és szabályok között. Feljön és lemegy a nap,
egyenletesen emelik az árakat, és mégis mintha lenne valami a
levegőben. A világfontosságú dolgok nem itt, hanem másutt
történnek. A sorsunkat nem itt, hanem másutt döntik el, és azok,
akik minket, kopottakat képviselnek, nagyon elegánsak és jó húsban-
zsírban vannak.
    
    Egy valami mégis megváltozott, és talán ez lehet kedvező jel.
    
    Mintha nem lenne már az a sötét monoton politikai szófonat, a
megszólalók kötelező goromba ostobasága, a közéleti érdektelen
unalom. Mintha már nem olyan mélyen aludnának a Parlamentben, és
mintha a viszony megváltozott volna, mintha nekik is, a beszélőknek
is lenne félni valójuk, és mintha nem néznének már bennünket
annyira hülyének. Mintha ezek az új vezetők verbalizmussal terhelt
világunkban megpróbálnának okosabban beszélni. Úgy látszik - bár
még mindig lemaradtam és nyomorban vegetálok - mintha a szavak, a
fogalmak már mozgolódnának.
    
    Csak lenne ez igazi változás kezdete! A szövegeket már élvezet
hallgatni. Leleplezéseket, magyarázatokat, de azért nagyon várjuk
már, hogy mikor válik az egész friss tömbből terméketlen ricsaj
alkotó munkává, ésszerű berendezkedéssé.
    
    Mint hallgatóink is tudják, ez év június 16-án Nagy Imre és társai,
neves és névtelen hősök, a forradalom utáni megtorlás áldozatai
megkapják a végtisztességet a Rákoskeresztúri köztemető 301-es
parcellájában. A mind ez idáig;elhanyagolt, mezőhöz hasonlatos
területen, amelyet az elmúlt években fiatalok próbáltak
gyomtalanítani, ahová az alig látszó halmokra a hozzátartozók, a
tisztelők és bátor emlékezők tettek virágokat, most egy emlékmű és
350 kopjafa áll majd. A kopjafákat az Inconnu fogja elkészíteni.
    
    Felolvassuk felhívásukat:"
Tisztelt Polgártárs!
    
    Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Önhöz, hogy erkölcsi és
anyagi közreműködésével támogassa művészeti közösségünk újabb
kezdeményezését, amely nemzeti emlék, és sírkertünk létrehozására
irányul. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártírjainak
temetésére 1989. június 16-án a Rákoskeresztúri köztemető 301-es
parcellájában kerül sor.
    
    A szertartás védnökségével megbízott szervezetek a Történelmi
Igazságtétel Bizottság, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a
mártírok hozzátartozói csoportunkhoz fordultak azzal a megtisztelő
felkéréssel, hogy állítsunk a mindeddig jeltelen sírhantokra
emlékoszlopokat, faragjunk a kivégzett hősök tiszteletére
kopjafákat.
    
    Művészeti közösségünk tevékenysége szorosan kötődött az 1956-os
magyar forradalom és szabadságharc egykori, de máig élő eszméihez,
eseményeihez. Az elmúlt években kezdeményezői és szervezői voltunk
a forradalom 30. évfordulóján megrendezésre kerülő ünnepségeknek, a
Batthyány Lajos - Nagy Imre örökmécses átkeresztelésének és
emlékhellyé nyilvánításának, a Harcoló város című nemzetközi
művészeti pályázat és kiállítás rendezésének, valamint a 301-es
parcellában 1988. november 4-én felállított emlékoszlop
megfaragásának. Kezdeményezésünk költségei az előzetes számítások
alapján 350 kopjafa esetén megközelítőleg 300 ezer forintba
kerülnek. Ez körülbelül tízezer nyugatnémet márka vagy hatezer
amerikai dollárnak felel meg.
    
    Az adományozók névsorát a sírkert kiemelkedő pontján feltüntetjük,
kifejezve személyes megbecsülésünket, s jelezve a folytonosságot és
az összetartozást 56 eszméinek egykori és mai képviselői között.
    
    Olyan alkalomról van szó, amikor erőnkhöz mérten kifejezhetjük
politikai meggyőződésünket és hovatartozásunkat, melyet az 1956-os
áldozatok valamennyi hozzátartozói, akik a magyar függetlenség
ügyét, amiért meghaltak, szent ügynek tekintették.
    
    Adományaikat kérjük az alábbi címekre eljuttatni: Kovács Kálmán -
Galéria Dominikaner Ws. 19 - 1010 Wien, Ausztria; Molnár Tamás -
Széchenyi rakpart 7. 5. emelet - 1054 Budapest, telefon: 323-432.
    
    A kezdeményezés védnöke: Fónay Jenő Budapest, Kovács Kálmán Bécs,
Krassó György London, Mécs Imre Budapest, Nagy Elek Budapest, Rácz
Sándor Budapest, Tollas Tibor München.
    
    Az Inconnu felhívásának dátuma: 1989. március 15.
    
    A nyugatról érkező adományokat célszerű Kovács Kálmán bécsi címére
küldeni. Megismétlem: Kovács Kálmán - Galéria - Dominikaner Ws. 19
- 1010 Wien, Ausztria. Megismétlem a budapesti címet is: Molnár
Tamás, Széchenyi rakpart 7., 5.emelet. 1054 Budapest. Molnár Tamás
telefonszáma: 323-432.
    
    Az adományozók visszaigazolást kapnak a pénzükről az OTP igazoló
szelvénnyel és a művészcsoporttól. Az adományok tehát a 350 kopjafa
előállításához kellenek. A kopjafákon kívül központi emlékmű is
lesz, amelynek tervezésére pályázat formájában tizenöt művészt
kértek fel. Ha a berkezett adományok túllépik a kopjafák
költségeit, az összeget az Inconnu átadja a központi emlékmű
megvalósításához.
    
    A következőkben Román István válaszol a "Válltömő Richárd" néven
jelentkező hallgató egyik üzenetére:
Kedves hallgató! Nem kívánok vitatkozni Önnel, főképp azért
válaszolok, hogy az ön bíráló megjegyzését a többi hallgató is
megismerje, és egyben elmondjam, miért és miről kívántam beszélni a
március 20-i Világhíradóban. Először is a hallgató véleményét
idézem:
"A salvadori eseményekkel zavarban vagyok. Egészen mást hallok
akkor, ha ..., vagy a kölni Deutschlandfunk német nyelvű adásait
hallgatom, és egészen mást, ha Kéri Tamást hallgatom New Yorkból a
Szabad Európa Rádiónál. Már Román István bevezetőjében a gerillák
által fenyegetett ország szólt." Egészen pontosan azt mondtam: a
marxista gerillák által fenyegetett közép-amerikai ország. Nos
kedves hallgatók, nem tudok olyan országról, ahol a marxista
gerillák fegyvereinek csövéből a szabadság virágzott volna ki.
    
    Hogy a katonaság meggyilkolt két újságírót, az nincs ellentétben
azzal, hogy a baloldal terrorizálni akarta az embereket: ne
vegyenek részt a választásokon. Hogy lesz-e demokrácia Salvadorban,
az a jövőben dől el. De még egyszer: az eddigi tapasztalatok
szerint kommunista felkelők győzelméből még nem született
szabadság. Nyomor és terror igen.
    
    Ugyanezen műsor bevezetőjét a hallgató vezércikkszerű ömlengésnek
nevezi. Persze hadd jegyezzem meg, volt akinek tetszett, de ez nem
kötelező. A nyugati sajtó igen fontos jelenségnek tartja, hogy a
szovjet emberek közül egyre többen mernek szabadon véleményt
nyilvánítani, amint épp azt a szóban forgó Jelcin-ügy mutatja. A
szovjet emberek eddigi politikai apátiáját ecseteltem.
    
    Érdekes módon nekünk, magyaroknak igen kevés fogalmunk van a
szovjet hétköznapokról. Bizonyos értelemben vasfüggöny van
Magyarország és a Szovjetunió között. Azok, akik ott tanulnak,
ritkán kerülnek közvetlenül érintkezésbe a mindennapokkal, de talán
kérdezzen meg egy Tengizben dolgozó magyart. Az majd elmondja,
hogyan érdekli a szovjet átlagembert a peresztrojka. Számomra
különben a kis történetek - például miként küldte az ördögbe
Brezsnyev a tömeget - többet árulnak el a rendszerről, mint egy
könyvtárnyi irodalom.
    
    A jövőben is igyekszem, hogy kis apró történetekkel hozzam közelebb
a politikai valóságot.
    
    Önfegyelmet követel a műsorban és ennek alapján kéri, hogy én is
mondjak az elején tartalomjegyzéket. Az utóbbiban igaza van,
helyesebb, ha a moderátor a Világhíradóban ismerteti a következő
húsz perc tartalmát.
    
    A Reformban megjelent névtelen levél ügyében idézzük az egyik
telefonálót:
"Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy
korosztálybeliek és nem egy kor szülöttei, s teljes mértékben
természetesnek tartom, ha komoly nézetkülönbségeik vannak a mostani
politikai helyzet elképzelésében. Annál is inkább, mert úgy érzem,
nemcsak a fizetésért meg a hivatásért dolgoznak, hanem az
érzéseiket is beleteszik az adásba. Azért nem tartom furcsának a
nézeteltéréseket. Azt hiszem, nem tartom helyénvalónak, sőt mi több
csúnya dolognak tartom, hogy az igazgató által kiadott belső
szabályzatot elküldték ide, egy olyan országba, amelyik önökkel
szemben mind ez ideig ellenséges volt, mert nem bírta elviselni az
önök által mondott igazságokat. Ne álljanak le, kérem szépen,
levelezgetni egy ilyen lappal, amelyiknek a legfontosabb a
szenzáció."
Nem tudom, hogy valóban innen a szerkesztőségből álltak volna le
levelezgetni, ahogy ön mondja. Ki tudja, hiteles-e ez a levél. És
különben is névtelen. Aki valamit is ad magára, névtelen levelet
nyomban a papírkosárba dob. Lehetőleg összetépve. +++
    


1989. március 25., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"ZENEÉRTŐ" Jónapot kivánok szombat reggel van, május 27-e. Hallgatók Fórumának egy múlt heti és egy heti hallgatói megjegyzéséhez szeretnék egy-egy kiegészítést fűzni és ha jónat látják közöljék, mert ugy érzem, ezzel segíthetek az illetőnek, a problémájában. A múlt héten azt hiszem egy erdélyi hallgató de legalább is az erdélyiek nevében beszélő azt mondta, hogy legyenek harcosabbak, mert hiszen vannak Erdélynek olyan részei ahol még a Kossuth Rádiót sem hallani. Na most miután a Kossuth Rádió adásait, nem csak a Kossuthot ugyanúgy a Petőfiét is rendkivűl fontosnak és érdekesnek tartom, különösen a Vasárnapi Újságot, a 168-órát. Ha Önök hajlandók a konkurens vállalatnak ilyen szempontból reklámot csinálni, akkor közölhetem, hogy a 49-méteres rövidhullámon 6025-ös frekvencián egész nap ad műsort, és kizártnak tartom, hogy ezt Erdélyben ne lehetne hallani."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD