Rendszerváltás és az MTI

	A Fidesz választmányának állásfoglalása a polgári szolgálatról és a honvédelemről szóló törvénytervezetről (1. rész) (OS)
1989. május 24., szerda - A polgári szolgálat lehetősége az emberi jogok érvényesülésének szükséges feltétele. Ezért a kérdés törvényi rendezése hazánk nemzetközi megítélésében is szerepet játszik, s immár a kormány is halaszthatatlannak ítélte, hogy az ügyben nemzetközi mércével is elfogadható megoldás szülessék. Az elkészített javaslat azonban - véleményünk szerint - az európai mércének, s általában a humánum követelményeinek nem felel meg. Eleve elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a polgári szolgálatról a honvédelmi törvény rendelkezzék, különösen pedig, hogy a polgári szolgálat iránti kérelmeket a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt szervek, illetve másodfokon maga a Honvédelmi Minisztérium bírálja el. Ez utóbbi egyébként kifejezetten ellentmond az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács 1989. március 2-án kelt határozatának is, amely 5. pontjában azt javasolja a tagállamoknak, hogy ,,hozzanak létre nemzeti jogi rendszerükön belül független és pártatlan határozathozatali szerveket,,. Véleményünk szerint egyébként még ezen szervek létrehozása sem kívánatos, mert a lelkiismeret olyan pszichikai és morális instancia, amelyre való hivatkozás legfeljebb elutasítható, de (semmiféle jogi eljárás keretében) nem bírálható felül. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a tervezet a tartalékos állományúak számára - adminisztratív nehézségekre hivatkozva - a további katonai szolgálat alóli mentességet lehetetlenné teszi, s hogy a polgári szolgálat iránti kérelem eleve csak a katonai eskü letételéig lehetséges. Alapvetően antihumánus a tervezet, amikor a szolgálati idők megállapításánál az egyes szolgálati formák nehézségeit hasonlítja össze, s a lényegesen hosszabb szolgálati idővel végső soron mégis bünteti azt, aki nem a fegyveres szolgálat nehézsége, hanem lelkiismereti okokból választja a polgári szolgálatot. A javaslat nem veszi figyelembe, hogy a fiatalok számára a szolgálat elsősorban nem az elvégzendő feladatok nagysága miatt problematikus, hanem a civil életből való kiszakadás miatt: a családalapítás vagy akár az egyéni egzisztencia jövőjének megalapozása számára senki sem pótolja számukra az anyagi, szellemi és lelki értelemben is kieső időt. Álláspontunk szerint a fegyveres és fegyvertelen katonai szolgálatot, valamint a polgári szolgálatot egymással (jogi tekintetben) egyenrangú szolgálati formákként kell felfogni. Ennek értelmében az Alkotmánynak nem honvédelmi kötelezettségről kell rendelkeznie, hanem általános állampolgári szolgálati kötelezettségről, melynek a honvédelmi kötelezettség, illetve a katonai szolgálat csak az egyik speciális esete. (folyt.köv.) 1989. május 24., szerda 16:18
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »