|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
MISZOT támogatás ifjúsági szerveződésekre
Magyar Demokrata Fórum Ifjúsági Bizottsága
(működés + tábor) 180 000,-
Népi Ifjúsági Szövetség (működés) 180 000,-
Szociáldemokrata Ifjúsági Kör (működés) 150 000,-
Református Fiatalok Szövetsége (működés) 200 000,-
Katolikus Ifjúsági Mozgalom (működés) 200 000,-
Iskolapolgár Közéleti Alapítvány 250 000,-
Cigány Ifjúsági Szövetség (működés) 150 000,-
Magyarországi Cigányok Demokratikus Szervezete
(tábor) 150 000,-
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (táborok,
családi nap) 250 000,-
Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége (működés) 100 000,-
Magyar Ifjúsági Népfőiskolai Társaság (működés) 200 000,-
Magyar Társadalompolitikai és Honismereti Klubok
Országos Tanácsa (tábor) 200 000,-
Ifjúsági Környezetvédő Szövetség 200 000,-
Város- Község Védő Egyesületek Szövetsége
Ifjúsági Tagozata 150 000,-
Magyar Környezetvédelmi Egyesület Ifjúsági Tagozata 60 000,-
VE-GA Szövetség (képességfejlesztő tábor, tréningek) 60 000,-
Rákóczi Szövetség (Csehszlovákiai Magyar Kultúra
Barátainak Köre, működés) 60 000,-
Magyar Béketársaság (működés) 50 000,-
Göncöl Utazótársaság (Kárpát-medencei kapcsolat-
kiépítések, működés) 20 000,-
Fiatalok az Egyesült Európáért Egyesület (működés) 20 000,-
Rajk László Szakkollégium (országos szakkollégiumi
kapcsolattartás) 20 000,-
Műszaki és Természettudományi Egyesületek
Szövetsége 33 tagszervezete, együttesen 900 000,-
(folyt.köv.)
SZER:
Forgószínpad
"Hivatalos szerveink nyilatkozata szerint komoly fejtörést okoz a
jelenlegi magyar vezetésnek: felbontsák-e a Romániával 1979-ben
megkötött, úgynevezett kettős állampolgárság megelőzéséről szóló
egyezményt. Ha felmondjuk az egyezményt, minden probléma nélkül
honosítani lehetne az erdélyi menekülteket. Igaz, Romániában nem
lenne jogvédelmük. No de kérdem én: közülük vajon melyik akarna ebbe
a Romániába visszamenni, amikor legtöbben életüket kockáztatták,
hogy kijussanak onnan? Logikátlannak és erőltetettnek érzem a
hivatalos érvelést."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár-korszak öröksége
|
(Pártos Gábor) London, 1989. május 2. (BBC, Panoráma) - Politikusok rég bevált receptje, hogy elődeikre hárítják a felelősséget, ha bajban vannak. Grósz Károly esetében ezt nyomós érvek támasztják alá. Kádár János 31 éves uralmának utolsó másfél évtizedében az ország gazdasági helyzete alaposan romlott. Ma élen jár Kelet-Európában az egy főre eső külföldi adósságok százalékarányában, és az immár csak két számjegyben kifejezhető infláció az életszínvonal rohamos romlásához vezetett. Az MSZMP első titkára nem nevezte néven elődjét, amikor a korábbi vezetőségről úgy nyilatkozott, hogy az mérhetetlen erkölcsi, politikai és anyagi károkat okozott a lakosságnak. Persze nyilvánvaló volt, hogy elsősorban Kádár Jánosra utal, és annak legközelebbi munkatársaira, kortársaira, akik azóta kikerültek a Politikai Bizottságból. A hierarchia alsóbb szintjére is kiterjedtek a menesztések, és hat miniszteri tárca is másnak jut a közeljövőben. Magyarország gazdasági és társadalmi bajaiért másokat okolni azonban - csak a dolog egyik oldala. De mi történjék azokkal, akiket felelősség terhel a jelenlegi helyzet miatt? Demokratikus rendszerekben politikusok azzal fizetnek hibáikért, vagy balszerencséjükért, hogy nem választják meg őket újra, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy lemondjanak, vagy erre a közvélemény, vagy az ellenzék kényszeríti őket. A sztálinista diktatúrákban - különösen ha valamilyen okból a vezetőség példát akar statuálni - valódi, vagy vélt bűneik miatt pert indítanak ügyükben. Magyarország ma átmeneti szakaszban van. Az egypártrendszerből útban - legalábbis azt remélik - valamiféle demokratikus pluralizmus felé. Tegnapi beszédében Grósz Károly kizárta perek lehetőségét a jövőben. Amikor leszögezte, hogy politikai hibákért soha többé nem fogják megengedni az ilyen fizetséget, nyilvánvalóan a konstrukciós perekre utalt, melyek áldozatai ügyében már folyik, vagy kilátásba van helyezve a felülvizsgálat. Amikor azonban Grósz Károly kifejezésre juttatta, hogy ellenzi a pereket, egyúttal azokra az egyre szaporodó követelésekre is reagált, melyek volt vezetők személyes felelősségre vonását elengedhetetlennek tartják. A Magyar Függetlenségi Párt például afféle becsületbíróságok létesítését javasolja, melyek szabadságvesztésre nem hoznának ítéletet, de megfoszthatnának mondjuk nyugállományú funkcionáriusokat anyagi- és egyéb kiváltságaiktól. Ez az indítvány egyelőre nem talált különösebb visszhangra, a gomba módra szaporodó más, független politikai csoportosulások körében. Többen a felelősségre vonás más módszereit szorgalmazzák. Például azt, amire már volt is példa, hogy a választók vonják meg a mandátumot képviselőjüktől, ha elégedetlenek vele. A jelenlegi kommunista vezetőség Magyarországon - noha a felelősséget kész áthárítani elődjeire - nemcsak a perek gondolatától idegenkedik, a felelősségre vonás dolgában sem akar túlságosan mélyre nyúlni. Grósz Károly ehelyett - úgy tűnik - hajlandó elfogadni ma már a demokratikus alternatívát, azaz hogy az urnáknál dönthessék el: megtagadják-e a választók a hatalmat egy olyan párttól és vezetőségétől, mely nem tartja be ígéreteit? Ez természetesen csalásmentes és szabad választásokat előfeltételez, melynek bekövetkezte felől a magyar ellenzéknek egyelőre komoly kételyei vannak. Ami magát Kádár Jánost illeti: Grósz Károly szerint nehezen tudja megemészteni a jelenlegi változásokat, gyenge egészségi állapotában. 1987 szeptemberében az Országgyűlésen beismerte milyen felelősség terheli az ország gazdasági problémái miatt, de meg volt győződve arról, hogy ettől még hivatalában maradhat. 9 hónappal később felmentették pártvezetői tisztségéből, és csak a címzetes pártelnöki funckiót tölti be. - A magyar gazdasági válság a Kádár-korszak örökbe hagyott morális és társadalmi problémái. Kit terhel a felelősség, és legyen-e felelősségre vonás? A vita - mint Pártos Gábor elemzéséből is kiderül - még korántsem ért véget. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|