Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 24.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Szabolcs megyei reformműhely tagjainak felhívása

"Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei reformműhelyének legutóbbi, nyíregyházi tanácskozásán a jelenlévő párttagok javasolták: - a pártalapszervezetek tagjai foglaljanak állást egy, ez év őszén megtartandó pártkongresszus mellett; - a pártkongresszus feladata legyen az MSZMP helyzetének meghatározása, rövdtávú, választási politikai programjának elfogadása, ami kapcsolódjon egy tisztújításhoz; - a kongresszus küldöttei alulról indított kiválasztódással, a parttagság valódi képviselői legyenek."
SZER:

Mérlegen

"Tulajdonosi vagyon, tulajdonosi tőke. A tulajdonviszonyok átalakításának alapkérdése, hogy kinek, kiknek a kezébe kerül a felosztásra ítélt állami tulajdon: független, szuverén vagy pedig csak kvázi tulajdonosok kezébe. Az ezt érintő időszerű buktatókkal foglalkozott a múlt héten Vadász János, de indokolt megvizsgálni az átalakítás másik fontos feltételét is: tulajdonképpen mennyit ér az az állami vagyon, amely felosztásra került, illetve ennek megállapítása hogyan befolyásolja a vagyon felosztását és ezzel az új tulajdonviszonyokat."

Vagyon + tőke

Vagyon + tőke SZER
------------- München, 1989. május 24.
     Leírva: 1989. május 25.
     Mérlegen


    Tulajdonosi vagyon, tulajdonosi tőke. A tulajdonviszonyok
átalakításának alapkérdése, hogy kinek, kiknek a kezébe kerül a
felosztásra ítélt állami tulajdon: független, szuverén vagy pedig
csak kvázi tulajdonosok kezébe. Az ezt érintő időszerű buktatókkal
foglalkozott a múlt héten Vadász János, de indokolt megvizsgálni az
átalakítás másik fontos feltételét is: tulajdonképpen mennyit ér az
az állami vagyon, amely felosztásra került, illetve ennek
megállapítása hogyan befolyásolja a vagyon felosztását és ezzel az
új tulajdonviszonyokat.

    A mikrofonnál Vadász János:

    A reform és gazdaságpolitikai fordulat címet viselő terjedelmes
dokumentum, amely a kormány új programjának elveit, céljait foglalja
össze, mindössze két mondatban utal arra, hogy az állami vagyon
értékesítésekor szükséges a vagyon reális értékének előzetes
megállapítása. A két mondatból nem érzékelhető, hogy mennyire
lényeges kérdésről van szó, az sem derül ki, hogy a reális értékelés
mitől függ.

    Bársony Jenőnek a Figyelő május 11-iki számában megjelent cikke
már bizonyos útbaigazítást nyújt, mert felhívja a figyelmet azokra a
buktatókra, amelyek az értékelésre irányuló kísérletek során
felmerülhetnek. (folyt.)


1989. május 24., szerda


Vissza »


Vagyon + tőke - 1/1. folyt.

Olyan kérdésről van szó, amelyre a gazdaságtörténetben első
ízben kell választ adni. Az ugyanis még eddig soha sehol nem esett
meg, hogy egy parancsuralmi gazdaság lebontása során meg kellett
fa:
állapítani az értékesítésre kijelölt állami vagyon, illetve
vállalatonként elkülönült állami vagyon értékét, illetve a reális
értékét, amely egy piacgazdaságban figyelembe vehető.

    A nyugati reprivatizálások Angliában, Franciaországban és másutt
ezzel a problémával nem hasonlíthatók össze, mivel az érintett
országokban a piacgazdaság megléte biztosította a reális értékelést,
és a reprivatizálás nem változtatott azon, hogy az érintett
vállalatok állami kézben is a piac részeként, ahhoz igazodva
működtek.

    Magyarországon viszont 40 éves parancsuralmi gazdálkodás
eredményeként nem lehet megállapítani, hogy egy-egy gazdasági
tevékenység piaci értelemben mennyit ér - ezt fejezi ki a közhely,
hogy az árak torzak, irreálisak -, és ebből következik, hogy még a
fizikai vagyontárgyak, berendezések, gépek, készletek, épületek
értékének a felmérése is problematikus. Arról nem is beszélve, hogy
a vállalatok tényleges tőkeereje - amely felölel nem fizikai
elemeket is - tulajdonképpen mennyit ér.

    A piacgazdaságokban alkalmazott vállalati vagyonértékelés, az
úgynevezett auditálás során két alapmódszer ismeretes. Az egyik azt
veszi figyelembe, hogy a vállalat eszközei, vagyontárgyai az
auditálás időpontjában mennyit érnek a piacon, mibe kerülnek, vagy
mennyiért adhatók el. (folyt.)


1989. május 24., szerda


Vissza »


Vagyon + tőke - 1/2. folyt.

A másik módszer felbecsüli a vállalkozás várható évi nyereségét
és a fennálló kamatláb alapján vetíti ki, hogy e nyereség elérése
mekkora működő vagyont feltételez.

    Példával élve tételezzük fel, hogy az első módszert alkalmazva a
vállalat vagyontárgyainak piaci összértéke 70 millió dollár.
Fogadjuk el, hogy az érvényben lévő átlagos kamatláb évi 8 százalék.
Ha az auditor a vállalkozás várható évi nyereségét 8 millió dollárra
becsüli, arra az eredményre jut, hogy a vállalat működő vagyona 100
milliót ér. Ha viszont csak évi 4 milliós nyereséget tételez fel, a
vállalat vagyonát sem értékelheti többre 50 milliónál.

    E példa azt hiszem megvilágítja, hogy lényeges különbséget kell
tenni a vállalat vagyontárgyainak összege - idetartoznak a
pénzeszközök is - és működő vagyona között. Ezt a működő,
jövedelemszerző vagyont tőkének is nevezhetjük.

    A tőke természetesen felöleli a vagyontárgyakat, de felölel más,
eszmei tényezőket is. Technológiai, piaci know-howt, innovációt,
kialakult márkát, vevőkört, esetleg egy új eljárás szabadalmát és
így tovább. Normális viszonyok között a tőke a leltárba vehető
vagyon- és pénzeszközök összegénél nagyobb értéket képvisel,
máskülönben a tulajdonos eladja a vagyontárgyakat, és az így kapott
összeg kamataiból több jövedelmet biztosít magának, mint ha
fenntartaná vállalata működését.

    Nem ilyen egyszerű a dolog, ha a tulajdonos az államhatalom,
amely egy ország erőforrásainak a zömét birtokolja, és ennek
jelentős részét csődtömegként, a maga csapnivaló bűnös gazdálkodása
eredményeként birtokolja. Magyarországról van szó. (folyt.)


1989. május 24., szerda


Vissza »


Vagyon + tőke - 1/3. folyt.

Mit is vesz figyelembe, illetve mit hagy figyelmen kívül a
potenciális új tulajdonos, amennyiben egy magyar állami vállalatot
részben vagy egészben eladásra kínálnak neki?

    Tételezzük fel, hogy az illető nyugati vállalkozó, annál is
inkább, mert az államhatalom elsősorban ezt a módozatot
szorgalmazza. Emlékezhetünk az 50 eladásra kínált vállalat
listájára, amellyel a közelmúltban a kormány kereskedelmi minisztere
járta körbe a nyugatnémet üzleti világot.

    A külföldi tulajdonosjelölt mindenekelőtt kritikusan szemügyre
veszi a felkínált magyar vállalat vagyontárgyait. Meglepetéssel
tapasztalja, hogy az egyik leglényegesebb vagyontárgy a föld,
amelyen a vállalat helyet foglal, nem szerepel az értéklistán. Nincs
értéke, így ára sincs, nem szerezheti meg, de nem is kell érte
fizetnie semmit.

    Aztán megállapítja, hogy a vállalat gépeinek, berendezéseinek jó
része teljesen elavult, kiöregedett masina, vagy olyan minőségű
termékeket állít elő, amelyeket - vállalkozónk megítélése szerint -
csak veszteséggel lehet eladni. Nyilvánvalóan úgy dönt, hogy ezt a
gépparkot csak azonnali eladásra ítélt, használt gépekként vagy
éppen ócskavasként hajlandó értékelni, illetve megvenni, bár ez is
körülményes, mert ha tovább érdeklődik, kiderül, hogy a használt
gépeknek Magyarországon nincs kialakult piacuk.

    A külföldi vállalkozó nem tud arról, hogy ennek ideológiai
háttere is van, mert a kommunisták évtizedekig érvényesítették a
dogmát, miszerint a termelőeszközök a szocializmusban elvesztik
árujellegüket, tehát nem képezhetik adásvétel tárgyát. (folyt.)


1989. május 24., szerda


Vissza »


Vagyon + tőke - 1/4. folyt.

Minderről nem tud, de ez nem is érdekli. Az viszont érdekli,
hogy még az eladásra ítélt gépparktól is nehéz megszabadulni. Mit
kezd a vállalat pénzeszközeivel? A forint nem konvertibilis pénz,
még Magyarországon is csak korlátozottan váltható át árukra,
szolgáltatásokra. Mit csináljon vele? A vagyontárgyak ily módon
történő értékelése, illetve leértékelése után a végösszeg, amelyet
hajlandó fizetni érte, nagyon szerénynek ígérkezik.

    És mi történik, ha a másik auditálási módszert alkalmazza? Ha a
vállalat veszteséges volt eddig, az ebből visszavetített tőkeérték
természetesen nulla. Ha nyereséggel működött, vállalkozónk joggal él
a gyanúperrel, hogy állami szubvencióból vagy irreális
monopolárakból származott, vagy ha el is hessegeti ezt a gyanút, a
visszavetítéskor 20 százalékos kamatot, azaz hatalmas inflációt kell
figyelembe vennie, és az így nyert tőkeérték nagyon kevésnek
bizonyul.

    Vagyis keveset hajlandó fizetni érte és joggal, mert az eladásra
kínált állami vagyontömeg drasztikus leértékelése indokolt. És
természetesen ugyanígy indokolt akkor is, amikor hazai
magánvállalkozók vagy azok csoportjai mérlegelik az átvétel
lehetőségeit, aminek külön nyomatékot ad az a körülmény, hogy a
pénztőkéjük nagyon korlátozott.

    Viszont az új tulajdonosjelölt joggal hivatkozhat tényekkel
bizonyított technológiai, piaci tapasztalataira vagy azon
termékeinek versenyképességére, jövedelmezőségére, amelyek
magyarországi gyártását az új vállalkozásban meg kívánja honosítani.
(folyt.)


1989. május 24., szerda


Vissza »


Vagyon + tőke - 1/5. folyt.

Ugyanígy egy hazai kisvállalkozó bizonyított sikerei,
jövedelmezősége is jogos érv, amikor ezt a tevékenységet egy átvett
állami vállalaton belül kívánja kiterjeszteni.

    Mindezek a jogos, bizonyított érvek tőkeértéket képviselnek, ha
úgy tetszik, új, hozzáadott értéket, amit a tulajdonos változás
esetén, illetve az új vállalat működő vagyonának értékelésekor és a
tőkerészesedés megállapításakor figyelembe kell venni.

    Ez a plusz tőke némileg ellensúlyozhatja az elkerülhetetlen
vagyonleértékelődést, ami az állami tulajdon leépülésekor indokoltan
felmerül. És ez a plusz tőke az, amelynek későbbi működése során a
vállalati vagyonok és ezzel a nemzeti vagyon fokozatos növekedése
bekövetkezhet. +++


1989. május 24., szerda


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

"- 671-989: Választ szeretnék kapni arra, hogy a TV2-n okkult információk,buddhizmus, grafológia, tarokk-kártya stb. adások milyen címen lesznek a jövőben és mikor? - név nélkül: Romwalter Kriszta szókincse nagyon szegényes. Tanulnia kellene még egy kicsit. - Tóth Ferenc 34/81-771: A fiam a május 22-i ominózus biológia érettségit megírta. A genetikai példát megoldotta, észrevette a hibát. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy e példa kihagyásával akarják értékelni, a kérésem az, hogy azok a gyerekek, akik a hibát észrevették és megoldották a feladatot, ne kerüljenek hátrányba, plusz pontként a 9o pont fölött 2o pontos elismerést kapjanak teljesítményükért, - ne érje hátrány őket, mert más emberek tévedtek."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD