Rendszerváltás és az MTI

	A francia diplomácia előtérbe nyomul (1.rész)
Párizs, 1989. május 24. szerda (MTI-Panoráma) - Második elnöki periódusának első sajtóértekezletével és rövid amerikai látogatásával Mitterrand francia elnök egyrészt megerősítette, hogy Franciaország a nyugati szövetségi rendszer különleges helyzetű tagja marad, másrészt megkezdte a francia csúcsdiplomácia két rendkívüli hónapját. A régóta esedékes elnöki sajtóértekezlet létrejöttére elég rendkívüli magyarázatot adott Michel Jobert egykori külügyminiszter, aki ma is élénk figyelemmel kíséri, és maró kommentárokkal illeti a francia diplomácia lépéseit. A minap rádióbeszélgetésben azt mondta, hogy tudomása szerint egy vitrilolos vélemény hatására tartotta meg az elnök külpolitikai tárgyú sajtóértekezetét. Egy nagy amerikai újság arról szóló cikkében, hogy mennyire háttérbe vonult az utóbbi időben a francia diplomácia a nemzetközi porondon, név nélkül idézte egy szocialista képviselő véleményét, miszerint csak a IV. köztársaság éveiben volt hasonló helyzet, amikor a francia külpolitika ennyire nem vett részt a világ nagy ügyeinek intézésében. Mitterrand három emlékezetes dolgot mondott a sajtóértekezleten. Franciaország továbbra sem él gyámság alatt, önálló kül- és katonapolitikája van. A NATO-t megosztó rakétavitáról pedig megállapította, hogy a harctéri rakéták korszerűsítését nem kell elsietni; 1992-ig, a Lance rakéták elavulásáig van idő, s ha a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről folyó bécsi konferencián érdemi előrehaladás történik, akkor nem is lesz szükség az új rakétanemzedékre. Ha viszont nem lesz haladás, akkor fel kell mérni az erőviszonyokat, és cselekedni kell. Addig pedig nincs helye egy harmadik nulla megoldásnak sem, ami máris felszámolná a rövid hatótávolságú nukleáris rakétákat Európában. Ezt a salamoni állásfoglalást - jellemző módon - kétféleképpen értelmezték. Az első nap még az volt a felfogás, hogy az elnök az NSZK mellé állt a türelmetlen angolszászok nyomásával szemben. Későbbi értelmezés szerint viszont valójában az amerikaiakat nyugtatta meg afelől, hogy nem támogatja a nyugatnémet kormány hirtelen jött ötletét a harmadik nulla megoldás gyors megvalósításáról, mert maga is jól tudja, hogy ez esetben a kongresszus kikényszerítené az amerikai csapatok kivonását Európából. Mitterrand tehát mindkét legfőbb partnere megelégedésére foglalt állást, miközben hangsúlyozta, hogy e viták voltaképpen nem érintik közvetlenül Franciaországot, amely megőrzi önálló külpolitikáját és a NATO-étól eltérő katonai doktrináját, vagyis a tiszta elrettentés elvét,a rugalmas válaszadás helyett.(folyt.) 1989. május 24., szerda 15:38
Vissza » Folytatásokkal »