|
|
 |
|
 |
Pozsgay-interjú - 4. folyt.
|
Identitás-zavar a tagságban, tájékozódási zűrzavar és kotródás
kifelé a pártból. Elérkezhet az idő, amikor a tisztulásnak, és az
előbb általam is jellemzett megújulásnak nem lesz más útja, mint
valóságossá tenni a két alapáramlat létét és külön szervezetbe
tömöríteni, de jelenleg én ilyen kockázatot látok benne, nem
valamiféle szent és sérthetetlen törvényszerűség, hanem egy mai
ésszerűség jegyében.
- Szegeden felvetette egy reformkör tagja azt a kérdést, hogy
vajon megújulhat-e az MSZMP egy olyan főtitkárral, amely most
hivatalban van? Vagyis valakivel, aki az elmúlt évben egy az egyben
szinte tovább csinálta elődje hibás politikáját - gondolok itt a
gazdaságpolitikára, gondolok itt mint állandó példára
Bős-Nagymarosra - az ő idejében történt ugye a vízlépcsőrendszer
megépítésének végleges határozata, majd a munkálatok felgyorsítása.
Lehet-e megújulás Grósz Károllyal?
- Ezt új jelenségnek tartom, már a haladás jelének és a
megújulás jelének, hogy ebben a pártban és a magyar közvéleményben a
nyíltság, a nyilvánosság kitárulásával, szerkezetének átalakulásával
megszünt a bírálhatatlan személyek és pozíciók köre. Akár a
főtitkárról, vagy a miniszterelnökről, vagy bármilyen poszton lévő
politikusról legyen szó, ma működésük nyilt bírálat tárgya. Én ezt
előrehaladásnak vélem, és a nyugati sajtó is. A hazai közvélemény is
azért lepődik meg ezen, mert inadekvátnak, a rendszerrel nem
azonosítható magatartásnak tekinti. Én meg azt mondom, hogy
függetlenül attól, igazságos-e adott esetben, vagy nem igazságos a
bírálat, a ténye és a tekintélytiszteletnek a félretétele fontos
előrehaladás.
Ami a konkrét ügyeket, eseményeket illeti, természetesen akár
személyemről, akár mások személyéről van is ebben szó, én már ott
tartok, hogy csakis a tagságra, jelen esetben a párttagságra kell
bízni, hogy milyen ítéletet mond az elmúlt egy esztendő munkájáról.
(folyt.)
1989. május 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|