|
|
 |
|
 |
Olasz kormányválság: Craxi, a gerillavezér (1.rész)
|
Róma, 1989. május 23. kedd (MTI-Panoráma) - A május 10-i általános sztrájk előestéjén a kormánytöbbség képviselői a parlamentben felsorakoznak a kommunista párt bizalmatlansági indítványa ellen. A szocialista képviselők is. Bettino Craxi pártvezető ,,súlyos hibának,, minősíti, kioktató hangon, a szakszervezetek akcióját. Tíz nappal később, kongresszusukon a szocialista vezetők kijelentik: ,,A kormány elérkezett a végállomáshoz. Mindenki leszáll... a kormányfő is.,, S De Mita két óra múlva már be is adja lemondását a Quirinale Palotában.
Az olasz politikai dzsungel efajta kiszámíthatatlansága kétségbe
ejti a legtapasztaltabb megfigyelőket is. Előre látható fejlemény
volt, ami történt, vagy rögtönzés? Ha a júniusi nyugat-európai
választások előtt a szocialisták el kívánták határolni magukat a
kormánytól, annak népszerűtlen intézkedései miatt, akkor miért nem a
bizalmatlansági vitában tették ezt? Ha pedig akkor még nem akarták
ezt megtenni, akkor mi történt ebben a tíz napban, ami
megváltoztatta véleményüket?
Craxi kongresszusi beszámolójában még csak a koalíciós
megállapodás újratárgyalását sürgette, de elutasította - méghozzá
elég keményen - a baloldali alternatívát is, amelyet a kommunisták
szorgalmaznak márciusi kongresszusuk óta. De Mita kormányfő válasza
erre: ,,Igen, tárgyaljuk csak újra, minél előbb, és vessünk véget a
komédiának...,,
Tudniillik annak a komédiának, hogy a kormányüléseken a
szocialista miniszterek elfogadják, sőt kezdeményezik a népszerűtlen
intézkedéseket (adószigoritás, egészségügyi hozzájárulás), majd a
tömeges tiltakozások nyomán pártjuk vezetője elhatárolja magát
tőlük, és a rendelkezések viszavonására vagy módosítására
kényszeríti a kormányt. Ez egymás után kétszer játszódott le,
januárban és áprilisban. ,,A kormányprogramot közösen fogadtuk el.
Ami abban van, ahhoz mindenki tartsa magát. Ha pedig nem fogadja el,
valljon színt, és lépjen ki a koalícióból,, - így a miniszterelnök,
akinek helyzetét alaposan megrendítette, hogy pártja februárban
leváltotta őt a pártvezetői posztról, ,,sokallva,,, hogy
egyszemélyben miniszterelnök és pártvezető. Craxi erre válaszolta a
kongresszus végén, hogy végállomás, leszállni. Rögtönzésnek mindezek
után aligha mondható. S az is világos, miért nem a kommunista
bizalmatlansági indítvány alkalmával ,,szállította le,, a
miniszterelnököt. (folyt.)
1989. május 23., kedd 15:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|