|
|
 |
|
 |
Kísérleti magány és következményei
|
Carlsbad, (Egyesült Államok, Új-Mexikó) 1989. május 23. (Reuter) - Véget ért hétfőn egy olasz kutatónő ,,kísérleti elszigetelése,, egy elhagyatott barlangban. A 27 éves Stefania Follini az egyesült államokbeli Új-Mexikóban töltött el négy hónapot és tíz napot tíz méterrel a földfelszín alatt teljes magányban. Január 13., a kísérlet kezdete óta nem látta, nem hallotta egyetlen embertársát sem, nem látott órát, és nem élvezte a napvilágot egy pillanatra sem. A kísérlet fő célja az volt, hogy adatokat nyerjenek, miképpen reagálhatnak majd egy-egy későbbi, hosszú űrutazásra, az azzal járó magányra az űrutasok.
A kísérlet vezetői zárt láncú televízión mindvégig megfigyelés
alatt tartották Follinit, állandó ügyeletet tartva egy lakókocsiban
a barlang közelében.
Az elszigeteltség miatt az ifjú hölgyet teljesen cserben hagyta
időérzéke. Amikor feljövetelekor megkérdezték, mit gondol,
hányadikát írunk, habozás nálül rávágta: március 14-ét. Megdöbbenve
és hitetlenkedve hallgatta, hogy már május vége felé járunk.
Follinit most egy texasi pszichiátriai klinikára szállítják,
hogy megvizsgálják, milyen hatást gyakorolt pszichikumára a hosszas
elszigeteltség. A kísérlet vezetője szerint a magány több
rendellenes tünetet idézett elő Follini szervezetében és lelki
életében: egyebek között súlyveszteséget, az alvási ciklusok
rendjének felborulását, letargiát és a figyelemösszpontosító
képesség vészes csökkenését. Vérében jelentősen csökkent a
kálciumszint, ami feltehetőleg a nap nélkülözése miatt bekövetkezett
csontritkulás jele. Még ,,női természete,, is elhagyta három hónapra
Stefaniát. Ennyi ideig nem volt ugyanis menstruációja, igaz utána
viszont három hét alatt háromszor is. +++
1989. május 23., kedd 09:13
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|