|
|
|
|
Marokkó, az arab csúcsok csúcstartója (2. rész)
|
Ugyancsak létrejött az első arab-izraeli dokumentum az 1949-es tűzszüneti egyezség után: ezúttal ez az egyiptomi-izraeli csapatszétválasztásokról intézkedett. A házigazda Marokkónak jelentős szerepe volt abban, hogy a megannyi kritika ellenére ismét az arab szolidaritás került előtérbe, s ezen a csúcson ismerték el a PFSZ-t a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A legviharosabb csúcs 1981 novemberében kezdődött Fezben, ahol heves viták után megszakadt, majd csak egy évvel később, 1982 szeptemberében folytatódott a tanácskozás. A Közel-Keleten ezúttal is igen feszültek voltak a viszonyok: a Szíriától elfoglalt Golan-fennsíkot az izraeli kneszet 1981 decemberében egyoldalúan annektálta; 1982 júniusában megkezdődött a Libanon elleni izraeli invázió, amely a PFSZ-t az utolsó Izraellel határos frontvonalról szorította ki; a Libanonban jelentős csapatokat állomásoztató Szíria is arra kényszerült, hogy kivonja egységeit Bejrútból, Dél- és Közép-Libanonból. Lényegében ezt a pillanatot választotta ki Ronald Reagan akkori amerikai elnök, hogy előálljon a nevéhez fűződő washingtoni rendezési elképzeléssel: ,,a területért békét elv,, alkalmazása, palesztin autonómia, de nem önálló államiság, s ezen az alapon konföderáció Jordániával. A fezi csúcson 1982-ben marokkói közvetítéssel sikerült egyhangúlag felsorakoztatni a résztvevőket a ,,Fahd-terv,, mögé, melyet utóbb a Camp David-i alkura adott válaszként értékelhetett a világ. Az arab-izraeli konfliktus történetében először ekkor történt meg, hogy egy arab rendezési elképzelés - ha közvetett formában is -, de elismerte Izrael jogát a létezésre és a békére. A mostanit megelőző utolsó marokkói csúcs - szintén rendkívüli - Casablancában volt 1985 augusztusában, s fő szerepe a libanoni menekülttáborok helyzetének megoldása volt az akkor már hosszú ideje tomboló ,,táborok háborúja,, idején. Ezt szintén ,,mérséklettel,, kezelték - s idővel mind a Szíriával együttműködő libanoni síita Amal milícia, mind a PFSZ-ből kiszakadt és Damaszkusszal szövetségre lépett Arafat-ellenes szervezetek leállították pusztító támadásaikat. Most kedden legalább ekkora szükség lesz a házigazda, II. Hasszán diplomáciai érzékére: a palesztin üggyel és az öböl menti helyzettel kapcsolatban még viszonylag könnyen elérhetőnek ígérkezik a konszenzus, a napirenden azonban a libanoni válság minden korábbinál megosztóbb kérdésköre is szerepel.+++
1989. május 23., kedd 07:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|