|
|
 |
|
 |
Baltikum - Pravda (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. május 22. hétfő (MTI-tud.) - A május közepén Tallinnban lezajlott baltikumi népfronttanácskozás dokumentumaihoz fűzött megjegyzéseket a Pravda hétfői számában Rejn Müllerszon jogász, az ENSZ emberi jogi bizottságának tagja. A vitathatatlanul támogatásra méltó dokumentumok mellett akad néhány olyan is, amely a cikkíró véleménye szerint korántsem tükrözi a valós helyzetet.
Az egyik elfogadott dokumentum például arról beszél, hogy a
Szovjetunió ,,a három balti állam bekebelezésével mindent megtett
azért, hogy felszámolja e népek nemzeti sajátosságait,, ... ,,maga a
szovjet hatalmi rendszer a legóvatosabb nemzeti önrendelkezési
próbálkozásokat is elutasítja,,. Müllerszon vitatja ezeket a
megállapításokat, csakúgy mint azokat, amelyek szerint a
köztársaságok gazdasági önállóságára kidolgozott koncepciók közül
csak a baltikumiak helytállóak, s azok célja kiszabadulni az ,,erős
központ,, diktátuma alól. Mint a szerző rámutat: a megújulási
folyamatok megmutatták az egyes köztársaságok sorsa közötti szoros
összefüggést, egymásrautaltságot. Ez az oka annak, hogy a Tallinnban
elfogadott dokumentumoknak nemcsak köztársasági, hanem országos
jelentőségük van. A cikk írója hozzáteszi, hogy az átalakítás által
felvetett sok probléma megoldása szempontjából a Baltikumot egyfajta
társadalmi laboratóriumnak is tekinthetik. Ebben az összefüggésben
kritizálta a Pravda cikke azokat a törekvéseket, amelyek szerinte -
egyelőre kimondatlanul - a Szovjetunióból való kilépést célozzák.
Kitért az írás az 1939-es eseményekre, a
Molotov-Ribbentrop-paktumra, annak úgynevezett titkos záradékára.
Utalva a záradék meglétéről folyó és máig tisztázatlan vitára, a
jogász doktor úgy vélekedik, hogy az események mindenképpen a
záradék valamilyen formájú létét látszanak igazolni. Ha nem létezett
írásos formában, valamilyen szóbeli megállapodás bizonyára volt.
Helyteleníti azonban azt a ma levont következtetést, amely a negyven
évvel ezelőtti történelmi eseményekre hivatkozva tagadja, hogy a
három balti állam jogilag valaha is a Szovjetunió részét alkotta
volna. A háború éveiben ezeknek a köztársaságoknak nem volt
lehetőségük egy svájci vagy svéd típusú semlegességre.
A szerző azt is nehezményezi, hogy a sztálini megtorlásokat,
bűnöket elítélő dokumentum csak a balti népek elleni bűnök
elítéléséről szól, nem tesz említést a más nemzetiségűek elleni
tettekről. (folyt.)
1989. május 22., hétfő 09:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|