Rendszerváltás és az MTI

	Van-e gátja a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert előirányzó 1977. évi szerződés részleges nem-teljesítésének, a nagymarosi vízlépcső elhagyásának? (1. rész) (OS)
1989. május 14., vasárnap - A Duna Kör az Országos Sajtószolgálat útján nyilvánosságra hozza az általa felkért dr. Nagy Boldizsár független nemzetközi jogi szakértő nyilatkozatát. Az 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény hallgat a módosítás és a felmondás lehetőségeiről, a szerződéssel kapcsolatos viták megoldását pedig a kormánymeghatalmazottak feladatává teszi. Ha a két kormánymeghatalmazott nem jut megállapodásra, akkor a magyar és a csehszlovák kormánynak kell kétoldalú tárgyalásokon megállapodnia. Az egyezmény szerint más út nincs, kötelező bírói döntést semmilyen szerv nem hozhat e vitában. A magyar fél felhívhatja a csehszlovák felet a szerződés olyan módosítására, ami szerint a nagymarosi vízlépcső nem épül fel. A szerződés két részese ebben szabadon megállapodhat, hiszen ők az ügy korlátlan urai, korábbi döntésüket együtt bármikor megváltoztathatják. Ha a csehszlovák fél érzéketlen marad a magyar kormány kérésére és a magyar lakosság óhajára és ragaszkodik a nagymarosi (emlék)mű megépítéséhez, akkor a magyar kormány megtagadhatja a szerződés egy részének a teljesítését. Lépésének indoklásakor joggal hivatkozhat arra, hogy az egyezmény 15. és 19. cikkében foglalt vízminőségvédelmi és természetvédelmi követelményeknek a csehszlovák fél minden bizonnyal nem fog eleget tenni, így a szerződés csonkításában maga is elmarasztalható és a nagymarosi vízlépcső elhagyása éppen a csehszlovák szerződésszegésből következő veszélyek (mérgesiszap-lerakódás, hatalmas édesvízkészletek elszennyeződése illetve elzáródása) elhárítására (is) szolgál. Nincs akadálya annak, hogy a magyar fél a szerződéstől való részleges elállással okozott károkért kártérítést fizessen. Ennek mértékét csak a közös szakértői tárgyalások határozhatják meg. Az általános nemzetközi jog csak a közvetlen, bizonyítható más okra vissza nem vezethető károk megtérítését írja elő. A KGST-országok gyakorlata pedig még megszorítóbb, fő szabályként pusztán a le nem szállított áru értékének néhány százalékát kitevő kötbér megfizetését írja elő. A tényleges károk és a bizonyíthatóan elmaradt haszon megtérítését csak rendkívüli esetekben irányozza elő. (folyt.köv.) 1989. május 14., vasárnap 18:24
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »