|
|
 |
|
 |
A hét kérdése - Miért tüntettek a kínai diákok?
|
1989. május 5. péntek (MTI-Press) - Három hétig a diákok tüntetéseitől, karneváli hangulatot idéző felvonulásaitól volt hangos a kínai főváros. Az egyetemisták spontán megmozdulása április 15-én, Hu Jao-pang, az 1987-ben elmozdított pártfőtitkár halála hírére kezdődött, s a kormány türelmének köszönhetően mindkét fél ,,győzelmével,, ért véget.
Hu Jao-pang a kínai reformnyítás egyik vezető személyisége volt,
s bukását közvetve éppen a diákok okozták. A fiatalok két évvel
ezelőtti tiltakozására hivatkozva távolították el a párt éléről a
reformot ellenző, lassítani akaró erők, akiknek a ,,burzsoá
liberalizmus,, elleni kampánnyal egy rövid időre valóban sikerült is
bizonytalanná tenni a kínai változások esélyeit.
Az egykori pártfőtitkár halálhírére kirobbant megmozdulások
leginkább a késleltetett reakcióra hasonlítottak: a ,,burzsoá
liberalizmus,, kifejezés már jó ideje eltünt a kínai politikai
szótárból, az ország vezetése egyértelműen a reformok következetes
folytatására szavazott.
Ezt az új helyzetet tükrözték a pekingi tüntetések. Két évvel
ezelött a világsajtó teljes joggal írt a diákok éhséglázadásáról. Az
akkori tiltakozás a lehetetlen szociális körülményekre hívta fel a
figyelmet. A mostani - jórészt önmagát gerjesztő - megmozdulás a
politikai reformok gyorsítását követelte, pedig az eltelt időszakban
nem került sokkal több rizs a kínaiak asztalára. Jogállamot,
demokráciát, sajtószabadságot sürgettek az egyetemisták.
Feltünő vonása volt a pekingi eseményeknek a hatalom türelme. A
kínai főváros központi helyén - a Tienanmen téren - minden nap
ezrével sorakoztak fel a rendőrök, de egyetlen alkalommal sem
avatkoztak közbe. Csao Ce-jang, a kommunista párt mostani vezetője
is elismerte, hogy a diákok követelései jogosak, azoknak eleget kell
tenni.
A főtitkári ígéret csak egyetlen kérdésre nem adott határozott
választ. A tüntetések során került elő az az igény, hogy a hatóságok
üljenek le tárgyalni az autonóm diákszövetségekkel, amelyek az első
alternatív politikai szervezeteknek tekinthetők Kínában. Ezt alsóbb
szinten eddig határozottan elutasították. Csao Ce-jang párbeszédre,
nyugodt légkörben zajó tárgyalásokra szólította fel a diákokat. Az
autonóm diákszövetségekről nem beszélt, azaz nem zárta ki annak a
lehetőségét, hogy a kínai reformfolyamatban elképzelhető a független
politikai szerveződések megjelenése is.+++
1989. május 5., péntek 00:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|