|
|
 |
|
 |
1989. május 1-je (37. rész) - Városliget, vitafórumok
|
Grósz Károly egy érdeklődőnek válaszolva beszámolt, hogy a múlt
héten személyesen látogatta meg Kádár Jánost, aki nagyon rossz
egészségi állapotban van. A börtönévek alatt szerzett súlyos
tüdőbetegsége méginkább eluralkodott rajta, s emberileg is nehezen
éli meg a mostani változó időszakot. E két tényező együttesen
fizikailag rendkívül lerontotta az állapotát.
Többen kérdezték a főtitkárt arról, hogy van-e nézetkülönbség
Németh Miklós miniszterelnök és közötte gazdasági kérdéseket
illetően. Grósz Károly ezt határozottan cáfolta.
Az elmúlt 40 év eredményeit kétségbe vonó kérdezőnek válaszolva
a főtitkár elmondta: ha Magyarország is olyan tőketámogatással
indíthatta volna gazdálkodását a háború után, mint a nyugat-európai
országok, akkor nem itt tartanánk. Grósz Károly hibás döntésnek
ítélte, hogy a számunkra annak idején felajánlott Marshall-segélyt
az akkori politikai vezetés nem fogadta el. Ugyanakkor elismerte,
hogy nagyobb utat tehettünk volna meg, ha a tervgazdálkodás, az
irányítási mechanizmus kötöttségei nem kötik gúzsba a gazdálkodókat.
A főtitkár ellentmondott annak a kérdezőnek is, aki szerint a
Világbanknak, illetve a Nemzetközi Valutaalapnak köze van a személyi
jövedelemadó bevezetéséhez, a gyógyszeráremeléshez. A magyar
adórendszer bevezetését egyik szervezet sem szorgalmazta, illetve
igényelte - mondta. A Valutaalap egyetlen dologhoz, a költségvetési
hiány csökkentéséhez ragaszkodik. A forint leéértékelése a
valutaalaptól függetlenül is indokolt lenne, mert a nemzetközi
valutákhoz viszonyítva nem jó a magyar fizetőeszköz aránya. A
piacgazdaságot érintő kérdésre válaszolva rámutatott: ha e
struktúrára akarunk áttérni, akkor elkerülhetetlen, hogy
Magyarországon nemcsak a munka alapján képződjék törvényes
jövedelem. A piac törvényszerűségéből adádóan spekulációs
jövedelmekre is szert lehet tenni. Grósz Károly a bős-nagymarosi
vízlépcső további építése mellett szavazna, mert szerinte ez a
felébe kerülne, mintha leállítanák a beruházást.
A Budapesti Pártbizottság első titkára elmondta, hogy a
fővárosban egy év alatt csaknem 20 százalékkal csökkentették a
pártapparátus létszámát. Az elmúlt időszakban a kedélyeket borzoló
magas vezérigazgatói prémiumokkal kapcsolatban hangoztatta: érthető,
ha a kiemelkedő teljesítményt differenciáltan díjazzák. A mértéket
azonban az adott társadalmi közeg értékrendjéhez kell igazítani. A
több milliós kifizetéseket irreálisnak, társadalmi méretekben
sértőnek ítélte. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 21:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|