Rendszerváltás és az MTI

	Az MSZMP reformkörök országos tanácskozásának dokumentumai (4. rész) (OS)
A magyar gazdaság elhúzódó és egyre mélyülő válságának alaptényezője a jelenlegi merev és mozdulatlan szerkezet mellett a kibékíthetetlen ellentmondás a növekedés és az egyensúly között. A reform megtorpanása óta eltelt másfél évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a gazdaság növekedése vagy mesterséges dinamizálása csak az egyensúly gyors romlása, az egynsúly helyreállítása pedig legfeljebb stagnálás, sőt visszaesés mellett volt lehetséges. Ennek, a világgazdasági térvesztésünket fokozó belső leépüléssel párosuló szerencsétlen váltógazdálkodásnak, a legfőbb oka, a magyar gazdaság szerkezeti alkalmazkodóképtelensége, ami mögött a piacellenes szervezeti, irányítási és tulajdonosi struktúrák húzódnak meg. Az elmúlt másfél évtizedben az elavult szerkezet korszerűsítése helyett a gazdaságpolitika már két ízben is elodázta a reformokat azzal, hogy helyettük a külső forrásbevonásra alapozott látszatnövekedést erőltette, aminek következtében viszont az ország olymértékben eladósodott, hogy ma már az eladósodás növekedésének fékezéséhez is a belföldön megtermelt jövedelem növekvő hányadát kell külföldön kihelyezni. Végleg elmúlt tehát annak lehetősége, hogy a szükséges szerkezetváltást zömmel belföldi források felhasználásával hajtsuk végre. A legutóbbi öt év hibás gazdaságpolitikájának ezért - a társadalom újabb áldozatainak értelmetlenné silányulása mellett - az a legfőbb kára, hogy szembeállította egymással az egyensúly és a szerkezetváltás követelményeit, ezzel kikezdte gazdaságunk fejlődésének távlatait is. Ma már sokkal nagyobb ára van a modernizációnak, mint lett volna öt évvel ezelőtt. A társadalom egyre kevésbé képes és hajlandó viselni az egyedüli esélyt jelentő szerkezetkorszerűsítés rövid távon koncentráltan jelentkező költségeit. Meg kell próbálni a lehetetlent: a külső egyensúly helyreállítását célzó szigorú pénzügypolitika és a szerkezetváltást ösztönző vállalkozói mozgástérbővítés követelményeinek összebékítését. A feladat nem megoldhatatlan. Tévedés ugyanis, hogy az egyensúlyőrző pénzügyi szigor általában és elvileg ellentétes a szerkezetkorszerűsítést kikényszerítő intézményi reformokkal. A mai gazdaságpolitika alapvető hibája nem az, hogy pénzügyi megszorításokkal él, hanem az, hogy kizárólag a bankrendszer pénzpolitikája restriktív, s ez nem kiegészíti, hanem helyettesíti a vállalkozók mozgásterét bővítő, a gazdaság rugalmasságát fokozó egyéb reformlépéseket. (folyt.köv.) 1989. május 22., hétfő 19:52
Vissza » Folytatásokkal »